Son of Frankenstein (1939) (Frankenstein fia)

sonoff_thumbKicsit sem túlzok, ha azt állítom, hogy a Frankenstein filmek voltak a Universal horror szcénájának koronakövei. A leghosszabb sorozat a mesterséges szörnyé, és igen szép sikereket is tudhat magának… az első két rész. James Whale a Frankenstein menyasszonya után cirka egy filmet készített a stúdiónak, majd egy komoly összeszólalkozás után elhagyta a filmkészítés fellegvárát. A producereknek azonban már akkoriban is csak a pénz számított, ezért nem hagyták a Frankenstein-szörnyet a fiók mélyén, egyszerűen rábízták egy kevésbé ismert rendezőre.

És ahogy azt már több példából tudjuk, ez a katasztrófa legtökéletesebb receptje. Igazat szólva, amikor még nem láttam az összes Frankenstein-filmet, nem értettem, hogy miért volt olyan nehéz egy gyűjtői kiadásból megszereznem a menyasszonyt követő részeket. Most már tudom. Amennyivel jobb a Frankenstein menyasszonya a Frankensteinnél, annyival lett egyre rosszabb és rosszabb minden egyes azt követő folytatás. A Frankenstein fia még okés, tűrhető, pár logikai hiba van benne, amiket Whale ugyan agyondrogozva sem követett volna el, de még egy nagy levegővétellel el lehet tőlük tekinteni.

Frankenstein doktor fia tehát úgy dönt, hogy családjával visszatér a faluba, ahol apja élt és kísérleteit is végezte. A lakosoknak ugyan ez nem tetszik, hiszen néhány közülük még mindig látni véli a rettenetes szörnyet az egykori Frankenstein-birtok közelében. Egy szimpatikus lakos van csupán: a félkarú rendőrfőnök, akinek a szörny gyerekkorában letépte a karját, de biztosítja a bárót, hogy ha kell, a biztonságukért a másikat is odaadná. Később aztán az ifjú Frankenstein elindul körülnézni apja egykori laboratóriumának romjainál, ahol megpróbálja megölni őt Igor, a kitört nyakú púpos laborsegéd. Bár a fickónak a szeme sem áll jól, Frankenstein megbízik benne, és hagyja, hogy a púpos elvezesse apja rejtett sírjához, ahol ott van a szörny is erősen bekómált állapotban. Kiderül ugyanis, hogy a szörny túlélte a laboratórium robbanását, de elveszítette emlékeit (a beszédképességét is), és Igor ezt kihasználva tülköléssel irányította őt. Azonban egy villám belecsapott és azóta haldoklik. Persze főhősünket elfogja a hév, hogy tökéletesítheti apja életművét, ezért nekilát a szörny meggyógyításának. A következményekkel azonban nem számol, és Igor elkezdi legyilkoltatni vele azokat a falusiakat, akik egykor elrendelték a kivégzését, és kitörték a nyakát. A lakók persze rögtön a bárót kezdik okolni a szörnyűségekért, aki persze meg akarja ölni Igort és a teremtményt is, de azok elrabolják a fiát miközben a rendőrfőnök báró iránti lojalitása is egyre jobban remeg…

sonoff1

Tehát itt van nekünk egy film, igazi sztárparádéval (Karloff a hivatalos sorozatban utoljára itt alakította Frankenstein szörnyét, Lugosi Bélát láthatjuk Igor szerepében, Wolf von Frankenstein báró pedig nem más, mint a később világhírűvé vált Basil Rathbone). De hiányzik belőle a zsenialitásnak az a szikrája, amit Whale az előző filmekben olyan tökéletesen eltalált, és olyan fantasztikussá tette az összképet. Ez még egy jó film. Előnyei a remek színészi játék, és a tény, hogy sok későbbi Frankenstein-feldolgozás ebből merített át elemeket. Hibái a fent említett logikátlanságok, a tény, hogy egy kicsit túl hosszú és az, hogy néhány nyilvánvaló dolgon (titkos alagút, a rendőr gyanakodása) túl sokat időzik.

értékelés: 8/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Son of Frankenstein (1939) (Frankenstein fia)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..