DinoCroc VS Supergator (2010)

A kellemes délutáni horkantáshoz elengedhetetlen Boa VS Python, és a szintén rendkívül sikeres, kolosszális költségvetésből összetákolt zs-blockbuster a MegaShark VS Giant Octopus után ismét két istentelenül pocsék, ámde gigászi CGI-paca csapott össze, hogy ez az év se maradjon mégannyira übergagyi monstre-crossover nélkül. Mindehhez a SyFy remekműhöz pedig a nem sokkal halála előtt álló David Carradine asszisztál, hát kell ennél több?!

Komolyan nem értem az emberiséget. Ha az agrárgazdálkodást alapul véve, gyorsan fejlődő növényeket szeretnének, akkor szinte azonnal felvetődik a kérdés, hogy mi a tökömért kell állatokon kísérletezni, de most nincs igazam?! Jelen filmünknél DinoCroc (két lábon járó dino-krokodil mutáns) és haverja, Mr. Supergator (szárazföldön rohanó óriáskroki) járt egyedül jól ezzel a projekttel, mert mihamarabb meg tudtak lógni az aktuális szupertitkos laborból, és még pár, a szájuk felé okvetlenkedő tudóst is bekaphatott útközben, hogy aztán a sziget dzsungelébe random érkező embereket falhasson. Úgymint a szinte kötelező jellegű, vízesésnél üzekedő pár vagy az ostoba bikinis csajok (akik, mint jól tudjuk, a futás helyett mindig a sikítozást választják), de jakuzziban lubickoló gazdag playboy és pezsgőző macái is megkapják a magukét, a mit sem sejtő turistacsoportról, és a szintén kihagyhatatlan sallangot képező kommandós csapatról nem is beszélve. Nem csoda, ha a kísérletet irányító David Carradine-nak szívproblémái akadnak ennyi sok ostobaság láttán. (Film végén pedig elhalálozik, ám ezúttal simán összeesik, semmi szekrény, kötél meg vagány fojtogatós maszturbáció!) Miközben főszereplő ügynökünk a vadőr nem kimondottan szép lányával flörtölget, hívnak egy másik keménycsávót is – ha már két hüllő, legyen két hero is. (Hű de szépen faragott összecsengés ez, kérem!) Mivel Steve Irvine már nem aktuális, be kell érniük a Krokodil Dundee egy fiatalabb, low-budget kiadásával: a Cajun névre hallgató pofa fő erényei közé tartozik a csajokat zrikáló unszimpatikus csávók vízbe lökése, valamint a mobiltelefonálás közben, fél kézzel történő professzionális hüllőirtás. Néhány halállal, meg egy Jurassic Parkból szépen kiollózott „elől a jeep – utána a dinó” jelenettel később találkoznak egy eddig rejtélyes módon mindent túlélő tudósnővel, aki nem sokkal ezután persze elhalálozik, de a lényeget így is el tudja kotyogni. Hőseinknek nem marad más hátra, mint egy briliáns ötlettel egy helyre tereljék a két óriáshüllőt…

Filmünktől semmit sem vártam – ez amúgy a megfelelő hozzáállás szerintem egy ilyen szintű CGI-förmedvénynél – és igazából azt kaptam, amit akartam: kb. tízpercenként kínzó röhögő görcsöt, egy rakás „te atyaúristen!” felszisszenést, ám ezeket olykor-olykor egy laza beletekeréssel simán ki lehet védeni, ugyanis azért én sem vagyok ennyire mazochista… Külön élvezetet jelentett számomra, mikor első alkalommal a főcímnél bejövő kretén country-szerű zenei témát (szart) a film több frenetikus pontján is előhozzák – nem csoda, hogy egyből a Csontevő c. förmedvény jutott eszembe, ugyanis ott szintén ezzel a balfasz megoldással éltek. Továbbá érdekes, hogy miért szőke az összes tudósnő az ilyen zs-filmekben?! Vagy, hogy mért kell veszettül rángatni azt a kurva kamerát DinoCroc közeledtére?? (Jelzem, valaki még el is esett ettől!) De akár azt is felvethetném, hogy mikor unják már meg a pisztollyal való lövöldözést egy bazinagy szörnyre? Mindegy, Carradine is feladta…

És ha még nem volt elég DinoCroc és SuperGator pajtik kalandja, nemsokára érkezik egy újabb rettenet Sharktopus címmel, aminek sikeréhez tényleg csak egyetlenegy nevet említenék: a ZS-kategória minden erényét egy személyben megtestesítő Eric Roberts-ét.

Értékelés: 4/10

eyescream

Be the first to comment on "DinoCroc VS Supergator (2010)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*