D-wars (2007) (Sárkányháború)

Számomra felejthetetlen élményt nyújtó Yonggary után sem nyugodott le a Hyung-rae Shim névre keresztelt rendező (aki mellesleg egyik koreai tévé komikusa – hát nem ironikus kicsit?!), és egy újabb kaiju-hagyományokra támaszkodó, ám ezúttal ősi sárkányos legendával összekevert, CGI-ben tapicskoló gigalényes mozit szart a világra.

Filmünk elején a narrátor hablatyol valamit egy 500 éve szunnyadó erőről, amit jó és rossz is egyaránt megszerezhet, és ezt konkrétan egy lány birtokolja. Eme legendát illusztrálandó bevágnak bizonyos képsorokat a múltból, ami még nem is lenne zavaró, csakhogy percekig számunkra érthetetlen (feltehetőleg ó-halandzsa) nyelven tolják a dumát. Megjegyzem a történet szempontjából teljesen felesleges jelenetek ezek, de ami igazán bosszantó, az hogy se fordítás, se felirat, így csak percekig lesünk ki a fejünkből, hogy ez most vajon miért kellett…


Főszereplőnk egy népszerű újságíró, Ethan – baromi irritáló módon minden második szava az, hogy „bombasztori” – különös jelenségek nyomába ered, merthogy LA-ben hirtelen elszaporodtak a megmagyarázhatatlan óriáshüllős atrocitások. Mikor éppen nem nyomoz, különféle baromságokat hallucinálgat össze-vissza (főleg a múltjából, de fake is akad közte), ezért aztán fejébe veszi, hogy meg kell találnia egyik ilyen különös álmában látott Sarah nevű lányt – ami nem kis feladat egy ekkora metropoliszban, de a forgatókönyvíró persze azonnal a segítségére siet. Egy véletlen folytán rá is bukkan az egyik kórház zárt osztályán, amit perceken belül egy óriásira nőtt kígyó támad be, de ők persze kijutnak, s hasonló kergetőzésbe kezdenek a belvárosban, mint Godzilla. Miközben Ethan, haverja meg az említett csaj a hatalmas kígyó elől szökdös, random módon futnak össze a jó (segítő szándékú), illetve a rossz (lány megölésére pályázó) alakváltó kollégákkal, akik ugyanolyan hirtelen el is tűnnek a semmibe. Aztán ahogy lenni szokott a kormány is tudomást szerez az esetről, s a maga módján kapcsolódik be a küzdelembe; számomra rejtély, hogy miért küldenek gigakígyónk ellen gyalogos osztagot, ráadásul egy bazinagy barlanghoz?! Ezen közben a (film elején mutatott) többi sárkányszerű és egyéb monszter jól megattakolja a várost.

A végén természetesen a jó és rossz, gigászi méretű kígyók kettőse (sejtésem szerint azonosak az alakváltókkal) összecsap egymással (eddig hol a retekbe volt a jó?!). Bár, szerencsésebb lenne harcukat, brutális összeölelkezős táncnak vagy teszem azt komikus pankrációnak nevezni, muhaha! Végén a jó kígyó sematizált kínai sárkánnyá változva ellebeg a felhők fölé, happy end és csókos naplemente helyett pedig a lányt és annak csillogó torokgyógyszerét, vagyis erejét viszi magával…

Ez a film kérem szépen egy ipari káosz, méghozzá az elejétől a végéig. Külön rendezői kommentár kéne hozzá, hogy elmagyarázzák mit is akartak meg hogyan. Teljesen logikátlan a felépítése, ide-oda ugrálgatunk, magasról téve a kontinuitásra vagy bármire, ami ésszerű, így aztán ne csodálkozzunk, hogy nem értjük, hogy ez most hogy jön ide vagy mi a fene van egyáltalán… Ethan-t játszó Jason Behr-t már ismertem régebbről (számomra kedves Roswell című földönkívülis tini-sorozatból), de amúgy az összes szereplőre igaz, hogy nem ártana megtanulni színészkedniük, vagy legalábbis valami hasonló.


Gigakígyó nem lett annyira pocsék, de elég gyakran mosolyt csal arcunkra mozgásával és különféle érthetetlen cselekedeteivel. Az például miért jó (meg nem hiszem el, hogy nem fáj neki) amikor fejjel nekimegy különféle épületeknek, mert ezt bizony rendszeresen előfordul. Meg amúgy is miért ad ki olyan vehemens támadó jellegű hangot, mint Godzilla – egyáltalán miért kéne üvöltenie egy kígyónak?! És most lássuk a többi szörnyet. Kedvenceim a Tatuin bolygó teherhordó állataira hajazó, ocsmányul kinéző melák dögök, hátukon egy magától működő (!) kifogyhatatlan rakétalövővel, aztán ott vannak a Holth-bolygón élő tauntaun-okra (másnéven hógyík) megtévesztésig hasonlító meglovagolható jószágok; repülő szekcióból sárkányok attakolnak, de valószínűleg Kavington-adagjukat emelni kéne, mert hol tűzlabdákat lőnek, hol meg teljesen elfelejtik ezt a fajta képességüket. Vannak még (kb. Power Rangers-be való) gyalogos katonák is, de azok nem sok vizet zavarnak; viszont amikor egymás mellé sorakoztatják a gonosz hadsereget, kész Gyűrűk Ura csatajelenettel van dolgunk. Néha meg két giga-CGI jelenet közé próbálnak humoros részeket is csempészni, erőltetni (lásd: állatkerti őr), de vérciki lesz – ahogy ez az egész produktum is.

értékelés: 5/10

eyescream

1 Comment on "D-wars (2007) (Sárkányháború)"

  1. Cikklista update kész. Bocsi, hogy ritkán írok a lapra, eredetileg úgy terveztem, még a negyedik rész premiere előtt rakok fel kritikát a Sikoly-trilógiáról, sőt február óta a fiókomban lapul néhány interjú Böjtös Gáborral, és egy cikk vázlata, ami a magyar horror szubkultúrát próbálná meg valamennyire összefogni… a gond csak az, hogy nyakamon vannak a nyelvvizsgák, az érettségik, és így egyre kevesebb időm jut az oldalra. Ha végeztem mindezzel, biztos bepótolom a lemaradásomat, a cikklistát folyamatosan fogom fejlesztgetni, illetve ha van valami, szóljatok nyugodtan, és elvátve néhány cikket is fogok majd felrakni, de most az egyetemre való bekerülés kicsit előrébb van, mint a horror

Leave a comment

Your email address will not be published.


*