Call of Cthulhu (2005) (Cthulhu hívása)

Bízom benne, hogy az oldalt olvasó szubkulturális közönségnek nem kell bemutatni Chulhu-t és társait, akik álmukból felébredve várják, hogy visszatérjenek. És azt sem, hogy vér, erőszak meg gyilkosságok explicit ábrázolása helyett maga a rejtélyes, természetfölötti, zsigerig hatoló félelem és borzongás az, aminek alapkövét Lovecraft tette le az aeonokkal ezelőtt élt ősi öregekről szőtt történeteiben, ahol „kiválasztottak” nézhettek bele az Őrület nem e világi szemeibe…

Főszereplőnk nagybátyja elhalálozik, és ráhagy egy kulcsot, ami egy ládikát nyit, a ládikában pedig természetesen mindenféle titkos napló meg iromány, ami csak Chtulhu-mondakörbe belefér, haha! Hősünk érdeklődő típusú, ezért aztán el is kezdi ezeket olvasni, böngészgetni, nem sokára pedig teljesen a mítosz hatása alá kerül. Mindeközben pedig a nagybátyja feljegyzései elevenednek meg számunka, történetek a történetben típusú koncepcióban. így például részesei lehetünk egy hétköznapi kisember bizarr és nyomasztó álmainak, egy fanatikus Chulthu-imádó szektának, de egy rejtélyes óceániai szigetre is ellátogatunk, ahol a kis szoborba öntött szörnyünk – hogy is mondjam finoman – megelevenedve destorykodik egy keveset…

Mint írásom elején említettem, a Cthulhu és a hozzá kapcsolódó valóságos kultúrkör nem az a fajta anyagi, fizikai értelemben vett horror, hanem pont hogy az elképzelhetetlen, inkább thriller-szerű koncepcióra épít, ami magára a lélekre hat, tehát a pszichológiai őrületre koncentrál – ebben viszont verhetetlen.


Alig 50 perces kis alkotásunk némafilm, mely az akkori korszellemet hivatott megidézni, minden apró kis bájával, hi-bájával együtt; a Dr. Caligra óta nem láttam ennyire remekbe szabott fekete-fehér hangtalan alkotást! Maga a filmünk koncepciója teljesen briliáns – adott egy kerettörténet, melyben a főszereplő elhunyt nagybátyja anyagain rágja keresztül magát, bemutatva ezzel a mítosz szinte minden lehető aspektusát úgy, hogy közben egyáltalán nem lesz unalmas, pluszba jön hozzá a nyomozós szál, merthogy az 1925-ös évben bemutatott események egymásra épülnek. A dialógusok valamint egyéb szöveges információk tehát inzertek formájában jelennek meg a filmben, helyette viszont kapunk egy iszonyatos klassz zenei aláfestést! Maga a fényképezés színvonala, az áttűnéses sémák, és egyéb montázstechnikai eszközök nagyon ott vannak a szeren, de egyébként is kiválóan sikerült a film felépítése, lendülete. Technikai részről, pontosabban a mókás, ámde teljesen autentikus minimál-díszletek miatt (szigetes kalandnál) talán nem véletlenül jutott eszembe pont George Melies Utazás a Holdba 1902-es klasszikus némafilmje. Színészek is jól adják elő, amit kell – pedig egyedül mimikájukat és gesztusaikat használhatják. Cthulhu-bábunk megjelenésekor pedig már-már könnycsepp szökött a szemembe, annyira retró volt! A maga műfajában zseniális – nincs mese, EZT LÁTNI KELL!

Értékelés: 10/10

eyescream

1 Comment on "Call of Cthulhu (2005) (Cthulhu hívása)"

  1. Közel 10 èv utàn, nèmi nagyobb objektivitàssal (kevesebb rajongàssal) mégegyszer nekiàlltam ennek a gyönyörűsègnek. A koncepció valòban örvendetes, nagy tisztelgès a règi filmezès irànt (ràadàsul marha jó ötlet), a törtènettel mègsem vagyok kibèkülve. Lehet úgy tűnik mintha idejàrnèk fikàzni a filmeket – nekem ez a Ctulhu tèma rendkivül bugyutànak tünt mindig. Olvasva is,làtva is, egyedül talàn a játèk verzió sikerült igazán jòl anno xbox classicra,ami àtadja az igazi rettegős elvàrt Lovecraft Ctulhu hangulatot – remek keret törtènettel. Azt a híres hangulatot,amièrt mindenki kèpes rajongani,de sajnos mèg senki nem volt kèpes normálisan celluloidon megvalòsítani. A film nèzèsekor minduntalan azt èrzi az ember,hogy sokminden a fantàziàjàra van bízva,a legtöbb jelenet a fejben jàtszodik tovàbb. Ami nem gond,hiszen hidegfosàsunk van sokszor a mai amcsi szájbarágos filmektöl,ami a fantàziánkat màr nem megmozgatja,csak kiszolgálja. A nyomozgatós,kibogózòs rèszeket általàban nagyon èlvezem,most ez nem okozott különösebb izgalmat, örömet. Nálam 10/5, mert MOST normàlis,egyszerű nèző szemèvel nèzve, a direkt oldskool megvalósítàson túl egy èrdektelen,unalmas marhasàg. Legalàbbis másodszorra.Termèszetesen ettöl mèg mint ötlet megvalósítàs, inyencsèg a maga nemèben,hiánypòtlò alkotàs.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..