Priest (2011) (A pap – Háború a vámpírok ellen)

Vérrel térít, fegyverrel keresztel. Engem teljesen megvett a plakát alapján ez a koreai manhwából készülő mozi. Egy Hellsing jellegű történetet vártam, ami a Vatikán szemszögéből játssza le az eseményeket. Az alternatív világ történelmét bemutató rajzfilm nagyon bejött az elején, és még mindig nagy reményeket táplált bennem. Azonban amikor 10 percen belül már nemcsak Terminátor, Dark City és True Blood, hanem Gyűrűk ura déja vu is fellépett (nem csak a szereplők személye miatt sajnos), gyanítottam, hogy itt valami nagyon nincs rendben.

Egy posztapokaliptikus hangulatú világban találjuk magunkat, ahol évezredes harc látszik lezáródni az emberek és a vámpírok között. A küzdelmet egy harcos szerzetesrend létrehozása fordította az emberek javára, akik Istentől származó szuperképességgel rendelkeznek, nem mellesleg egy állati menő tetovált kereszt díszíti az arcukat. A veterán papok a megmaradt városokban óvják a még mindig félelemben élő lakosságot. Főhősünk azonban nagy próbatétel elé kerül: vagy engedelmeskedik az egyház (=isten) törvényének, vagy megszegi esküjét és unokahúga megmentésére indul. Mint később kiderül, a lányáról van szó igazából és vámpírok rabolták el. Csakhogy elméletileg az összes vérszívó koncentrációs táborokban sínylődik vagy halott, tehát valamilyen új fenyegetést is számba kell venni.

Természetesen az esküszegés mellett dönt a pap, megmentő körútján a lány vőlegénye, a seriff is hozzá csapódik. A film kb. egyharmadánál végre vámpírt is láthatunk, de olyan gyorsan lezúzzák őket, hogy vért szívni nincs is idejük. Semmi emberszabásúra ne gondoljatok, inkább egy szem nélküli, gyúrni járó Clive Barker-féle szörnyre számítsatok, ami rovarok módjára kaptárban él. Maggie Q is csatlakozik a két hős lovaghoz, egy újabb kibontatlan érzelmi szálat szőve a történetbe. Hárman kinyírnak egy nagyobb szörnyet, és gyorsan kiderítik milyen nagy baj van. A szerzeteseket ugyanis direkt csalták el a városból, hogy kiadós lakomát csaphasson az új vamphadsereg egy példa nélküli vezető irányítása alatt. Itt aztán jön egy kis hagyományos vonatüldözés és harc a kocsik tetején, méghozzá egy elesettnek hitt rendtársával, akit maga a királynő vére alakított át, megalkotva egy isteni erővel bíró humán vérszívót. A küzdelmet egy giga robbanás zárja le, amiben mint tudjuk valaki mindig életben marad, hogy összeégett arccal visszatérjen az x-edik folytatásban…

A pap stábjának abszolút minden eszköze megvolt, hogy egy kiemelkedően jó vámpíros filmet alkosson, mégis a pocsék forgatókönyv és a pancser rendező egy dögunalmas, innen-onnan összelopkodott művet tálal elénk. Sok helyen nem odaillő mondatok, a szereplők iránti teljes közönyünk, a történet felületes kidolgozása rontja tovább a helyzetet. A játékidő rövidsége csak a film minősége miatt előny, de normál esetben is kevés lett volna a sok szál kibontásához és a kellő katarzis megteremtéséhez. A keresztény mitológia teljesen kiaknázatlan marad, az egyház iránt erős ellenszenvet próbálnak kelteni, pedig előnyükre is fordíthatták volna a témakört. A 3D sem dob rajta nagyon, úgyhogy ne csodálkozzon senki, hogy ekkora bukás lett. A végét folytatást ígérve zárják le, reméljük legalább íróból újat választanak.

értékelés: 5/10

DeerWoman

2 Comments on "Priest (2011) (A pap – Háború a vámpírok ellen)"

  1. A készítők előző alkotása a Légió című katyvasz volt, amiről tavaly értekeztem, annak fényében nem meglepő, hogy ilyen lett a végeredmény. A manhwát viszont aki csak tudja, olvassa el egy online mangaolvasó lapon, mert kellőképpen brutális és pörgős, hogy lekösse a horror-fanokat.

  2. kb. valami ilyen katyvaszra számítottam – örülök hogy nem néztem meg…

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..