Campfire Tales (1991) (Rémséges mesék)

Amikor a Mesék a Kriptában sorozat meghódította a nézőket a nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején, ismét kereslet mutatkozott a több rövid történetet felvonultató horror-antológiák iránt. Egy adott sikerstílus iránti rajongásnak azonban súlyos hátulütői is vannak, ezt remekül bizonyítja manapság az Asylum-stúdió töretlen fosadéküzeme, és anno sem volt másképp: ha antológia kellett, akkor a nézők megkapták az antológiájukat a kisebb, csak VHS-re dolgozó stúdiótól is – csak éppen az annyira trash volt, hogy már maga a kazetta tokja is bűzlött. Én viszont, mivel antológiákért, VHS-ritkaságokért és élvezhető trash filmekért egyaránt rajongok, úgy döntöttem, szemügyre veszem a kissé idétlenül címzett Rémséges meséket.
Néhány tipikus amerikai serdülőkor elejét taposó kölyök az erdőben táborozik, és egymást cukkolják azzal, hogy ki mennyire tud megijedni. Váratlanul megjelenik egy csöves (Gunner Hansen, a legelső Bőrpofa a Texasi Láncfűrészesből), és miután a fiúk megengedik neki, hogy a tábortűznél töltse az estét, az öreg hálából úgy dönt, tart nekik egy kis esti rémtörténetmesélést (pedig a másik véglet sem lett volna rossz, a srác, aki eredetileg belekezdett volna a mesélésbe ugyanis régi EC és Warren antológiákat tartott a kezében). A történetek a következők:

A kampókezű ember
Tipikus, ezerszer elcsépelt slasher-kezdőknek történet a fiúról és a lányról, akik a randijuk közben meghallják, hogy a pszichopata, kampókezű, fejgyűjtő vietnámi veterán megszökött az elmegyógyintézetből, a lány megijed, hazamennek, és összeakadnak a gyilkossal… annyira gyengén megvalósított történet, hogy kis híján elvette a kedvemet az egész filmtől. A lefejezés nevetséges, a gyilkos sminkje is gyenge, az pedig, hogy a főszereplő csaj olyan gyenge átéléssel ijed meg lefejezett szülei látványától, mintha csak egy eltaposott bogarat venne észre a szoba túlsó végében, egyenesen övön aluli ütés. 1/10.

A csodafű
Negatív benyomásom után a következő sztori belevágott a dolgok sűrűjébe. Két segghülye tini díler után kutat az éjszaka közepén, és egy leprás fejű stoppos elvezeti őket a spangliguruhoz, aki nevetségesen alacsony áron kínálja a kertjében termelt anyagot. A két srácnak már a házban feltűnik, hogy a cucc nagyobbat üt, mint egy enyhe túladagolás fél hektó tömény alkohollal keverve, de nem törődnek vele, visszatérnek a lakóhelyükül szolgáló pincébe, és egyetlen éjszaka alatt felélik az egész kis zsákocska tartalmát. A mellékhatás, hogy amikor felébrednek, ugyanolyan ocsmány kelések borítják az arcukat, mint a tagnak, akit előző este felvettek… természetesen halálosan sóvárognak az újabb adag iránt, és első dolguk visszarohanni a dílerhez, ahol az sem zavarja őket, hogy a házban mindenkinek le van rohadva a fél arca. A vége elég kiszámítható, viszont az idióta főszereplők és az ocsmány gore jelenetek iszonyatosan királlyá tették ezt a kis trash gyöngyszemet, talán az egész antológiából ez tetszett a legjobban. 6/10

A karácsonyi ajándék
Egy frusztrált, enyhén pszichopata beütésű emberke hazatér karácsonyra idős, jószívű édesanyjához, majd folyton arról faggatja, hogy mikor fogja végre feldobni a talpát, mert neki kellene az örökség az álmai megvalósításához. Kedves. A beszélgetés tettlegességig fajul, és az öreglányt végül egyszerűen ledobja a pince lépcsőjén, amitől szegény nénike természetesen a nyakát töri. Parasztemberkénk ezután ellátogat testvére családjához, hogy alibiként ott töltse az estét, majd csak amikor hazaér, vegye észre és jelentse be a sajnálatos balesetet, ami édesanyjukkal történt. A Mesék a Kriptából nyomán először azt hittem, a mama fog zombiként visszatérni, hogy rossz kicsi fiát felhúzza a karácsonyfa tetejére, de ami végül kisült a dologból, annyira beteg, hogy amikor meghallottam, egy percig fetrengtem a röhögéstől. Felkészültetek? Sátán Claus. Vagy Vérapó, ahogy tetszik. Hogy ki ő? Ő a Télapó sátáni tesója, aki a bratyóval és krampuszával ellentétben nem a jó és rossz gyerekeket látogatja meg, hanem azokat a rohadt mocsadékokat, akik még a szeretet ünnepét sem voltak képesek tiszteletben tartani. A démoni hangú törpe a csontvázszarvassal trash-epikus magasságba emeli ezt az epizódot, a füveset az én szememben nem múlja felül, de aki vevő egy kis jóféle trash-christmas-slasherre, az mindenképp nézze meg, akár csak ezt az epizódot külön! értékelés: 6/10

Az elátkozott kalóz
Mivel a csöves csávó közönségét gyerekek alkotják, nem maradhat ki a kötelező kalózos történet sem. A kapitány hajótörést szenved egyetlen hajósinasával együtt egy lakatlan szigeten. Amikor később elindul felfedezni a dzsungelt, összetalálkozik egy egykori bajtársával, aki korábban szintén a szigetre került, és talált is egy láda kincset, csak éppen rájött, hogy az egész el van átkozva, és csak úgy maradhat életben, ha békében leéli hátralevő napjait és lemond a menekülésről. Persze a kapitány nem hisz neki, kardélre hányja, majd kiássa a kincset is, és épp lelécelne léctutaján, amikor felbukkannak a zombik. Ugyanis a sziget partjainál nyugvó kalózok tetemei minden alkalommal, amikor valaki megpróbál lelépni a kinccsel, életre kelnek, hogy jót lakomázzanak a bátor vállalkozóból. Ami ezután következik, egy kissé Fulcit idéző dzsungeles-menekülős-zombis jelenet, csak kardpárbajokkal, és elképesztően gagyi zombi maszkokkal. Alapjaiban véve nem rossz ez az epizód sem, de a kalózos sztori valahogy erőltetettnek tűnt, a maszkok pedig… azokra nincs elég rossz szó. értékelés: 4/10
Ha eltekintünk attól, hogy mennyire mélyre teszi a színvonalat az első történet, azt kell mondanom, összességében egy nagyon jó kis trash gyűjtemény a Rémséges mesék. Kicsit olyan, mint a Kék lidércek, amit anno blizz mutatott be az oldalon (még időben is nagyjából ugyanakkor jelenhetett meg nálunk a két film). Nem ez lesz az életed legjobb mozija, sem a legijesztőbb, de megfog benne egy olyan humoros, aranyos báj az idióta történetek, a rettenetes színészi alakítás és a mérhetetlenül eltúlzott gore miatt, amitől mégis emlékezni fogsz rá, sőt, ha mondjuk filmet szeretnél készíteni, amiben a szereplők az egyik jelenetben horrorfilmet néznek, azt szeretnéd, hogy ez legyen a film, ami a képernyőn megy. Egy igazi szerethető kis szarkupac, ami szerintem sokaknak elnyeri a tetszését.

értékelés: 6/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Campfire Tales (1991) (Rémséges mesék)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*