Deliria aka Stage Fright: Aquarius (1987) (Lámpaláz)

Bagolyfejű gyilkos hentel a színházban. Ez most valami trash-film?! – kérdezhetnétek teljes joggal, de nem az. Csak a Dellamorte Dellamour című csodálatosan bizarr, fekete humorban gazdag, egyébiránt pedig minden részletében zseniális alkotásáról ismeretes Michael Soavi egyik korábbi remeke, mely tulajdonképpen egy szürreális atmoszférával ellátott, slasher különlegesség. Mondanom sem kell, hogy megér rászánni egy másfél órát!

Egy teljesen szürreális kezdet után némileg megnyugodhatunk, ugyanis valójában Az éjjeli bagoly című előadás egyik próbáján vagyunk, és nem történt semmiféle gyilkosság – micsoda jó kis átverés már rögtön az elején, mi?! Szóval senkinek sem esett bántódása, ellenben a főszereplő csaj lába eléggé kikészült, s bár a direktor úr megtiltotta, sminkes kolleginával együtt mégis kiszöknek. A kórházból hazatérve nem sejtik, hogy visszafele az egyik páciens utánuk szökik – csak akkor tűnik fel, hogy valami nagyon nem stimmel, amikor a sminkes csajt megölik a kocsijánál.

Néminemű gyász, de a ’show must go on’ felkiáltással a próbák fojtatódnak. Legközelebb akkor támad zavar a gépezetben, amikor egy túl jól sikerült jelenetben a bagolynak öltözött címszereplő tényleg megfojtja áldozatát. Nah, ekkor aztán mindenki felocsúdik, hogy bizony nagy kakiban vannak, ugyanis a direktor úr parancsára a színház épülete lezárva, kulcsa meg eldugva. Ettől kezdve aztán beindul az, ami a slasher filmekben szokott, vagyis arctalan – pontosabban bagoly-maszk mögé rejtőző gyilkosunk egyre-másra henteli le a stábot…

Elöljáróba azért meg kell említeni, hogy az alapból is zseniális Michael Soavi rendező úr bizonyos Joe D’Amato producer felügyelete alatt készítette a filmet – ez utóbbit nyilván nem kell bemutatnom az edzettebb old-skool trash rajongóknak -, szóval micsoda kombó, nemdebár?! Igazából már az elején kiderül a bagolyfejű gyilkos kiléte, szóval elvileg oda a suspence-nek, ezzel szemben mégis annyira jól oldották meg a vonalvezetést, hogy egyáltalán nem unatkozunk. A színház épületében zárva egy különleges belső atmoszféra tárul elénk, kulisszák meg minden, ami a darabhoz tartozik, szóval van az egésznek egyfajta belső bája. Beszarás, milyen kompozícók kísérik végig filmet! És akkor még nem is ejtettem szót bagolyfejű gyilkosunk kreatív kelléktáráról, ami a késtől elkezdve, a fúrón át a láncfűrészig terjed – szóval MUST SEE!

Értékelés: 8/10

eyescream

5 Comments on "Deliria aka Stage Fright: Aquarius (1987) (Lámpaláz)"

  1. A teljes Soavi életmű megér minimum egy esélyt, de garantálom, aki egyszer rászánja magát rabjává válik! Amúgy hihetetlen, hogy Mo.-n, csak az Arrivederci-t adták ki, dvd-n! Mondjuk cefet jó film az is! Church kritika lesz?!

  2. de-de 🙂 Chiesa (1989) és a La Setta (1990) be van tervezve, csak idők kérdése…

  3. nagyon jó volt, köszi az ismertetést! Rég láttam ilyen filmet, és éreztem, hogy valami hiányzott, hát ez volt az. Köszi még1szer!

  4. Soavi egy érthetetlenül mellőzött figura a horrorban, már ami a széleskörű ismertséget és népszerűséget illeti, pedig nem csak rendezőként alkotott nagyot. Dellamorte Dellamore/La Setta nálam talán ez a páros a kedvenc, de igazából a Stage Fright és a The Church is igazi remekmű.

  5. Üdvözletem!
    Szeretnék felíratkozni és belépni az oldalra.

    Nagy Zsuzsanna

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..