Doom – A képregény

Aki a kilencvenes években ismerkedett meg a számítógépek rejtelmeivel, az nagy valószínűség szerint már találkozott a Doom című játékkal, ami valósággal rabul ejtette sok gamer szívét. 1996-ban pedig, hogy tovább erősítsék a rajongást – vélhetően ezért és nem a profit miatt –  egy új platformon is megjelent a klasszikus történet, mégpedig a játék kiadójának gondozásában.

Maga a képregény rendkívül rövid és tele van blődségekkel, amik egy része nem szerepelt a játékban sem. Hogy pontosan miért volt szükség kettő darab íróra, az valószínűleg a Kennedy-gyilkosságnál is nagyobb rejtély, ugyanis a sztori rendkívül monoton és kiszámítható, sőt, a főhősünk saját magában beszél, mégpedig tőmondatokban. Amellett, hogy ez idegesítő és szükségtelen,  sajnos nem is vicces, ráadásul a Tom Grindberg – a kilencvenes évek DC és Marvel füzeteinek jó részében segédkezett, ezért lehet ismerős a stílus – által készített rajzokat is háttérbe szorítja. Néhol találunk értékelhető momentumokat, mint amikor a katona azon sajnálkozik, hová születnek gyermekeink, ha az emberiség az összes radioaktív hulladékát szanaszét hagyja, ám logikailag sehogyan sem férnek össze a jelenetek. A 16 agypusztító oldalnak azonban mégis van valamiféle bája, ami miatt nem lehet rá haragudni, a különböző lények pedig nosztalgiával tölthetik el azt, aki fiatalabb korában próbálta aprítani a BFG (a Big Fuckin’ Gun rövidítése) 9000 nevű fegyverrel például a Cyberdemonokat. A végső döntést az olvasóra bízom, ugyanis az egész újság megtekinthető itt.

1 Comment on "Doom – A képregény"

  1. Cikklista frissítve idáig!

Leave a comment

Your email address will not be published.


*