Katakuri-ke no kôfuku (2001)

Úgy látszik, hogy ha a „bizarr” szó, mint téma kerül terítékre, a szerkesztőség tagjai automatikusan Miikére gondolnak, így ma már másodszor nyúlunk az említett rendező munkásságához! Miike Takashi számára a 2001-es év igencsak mozgalmasra sikeredett – mondjuk a japán sensei olyan iramban gyártja a filmeket, hogy egy maglev vasút sem érné utol – hiszen ekkor mutatta be többek közt a Visitor Q-t és az Ichi the Killer-t, a létező két, talán legismertebb filmjét! Szerencsére azonban cikkem tárgyának sem kell lehajtott fejjel kullognia, hiszen aprólékos és átgondolt vizuális tanulmányról van szó!

A Katakuri család egy nem túl hiteles tipp következtében felvásárolt egy jó nagy parcellát és épített rá egy panziót az isten háta mögött abban bízva, hogy a hamarosan megépülő főút miatt tódulni fognak a turisták! Varjakon kívül nem sokan járnak arra, amikor pedig végre beteszi a lábát az első vendég, még az éjszaka folyamán öngyilkos lesz. Mikor a család felfedezi a halottat tanúi lehetünk egy zenei betétnek, ami annyira erőltetett és komolyan vehetetlen, ráadásul olyan hirtelen jön, hogy még mosolyogni sincs idő, mire felocsúdnánk és sírva rimánkodnánk A.L. Webberért, vége is. Ugyanis egy musicallel van dolgunk. Szerencsére a többi zenés/táncos rész szofisztikáltabb ennél és a muzsika is összeszedettebb.

Katakuriék a hullától nem esnek kétségbe, de mivel nem vetne rájuk jó fényt ha híre menne, hogy eddigi egyetlen vendégünk elhalálozott, ezért elássák az erdőben. De jajj! A második vendég és annak párja szintén meghal az éjszaka folyamán, így ők is mennek a föld alá! Amikor pedig egy család érkezik, akik semmi mást csak egy jó erős kötelet kérnek, kérdés nélkül állnak neki a gödör ásásának!

Miike nem kevesebbet vállalt, mint hogy az akkor még nem annyira ismert, de mára már befutott és nekünk horror rajongóknak is sokat adó dél-koreai Jee-woon Kim első filmjét remakeli, méghozzá egy horror-vígjáték-krimi-animáció-musical formájában és mindezt úgy, hogy egyik műfaj sem szorul háttérbe. A rendezőt ismerők már tudhatják, hogy sikerült neki. A nyitány valami fantasztikus! Nem annyira intenzív és zseniális, mint a Dead or Alive kezdése, de garantált a késztetés az újranézésre. A gyurma animációban készült overture egy kis szárnyas szörny szerelemre lobbanását mutatja a tőle megijedő hölgy szív alakú nyelvcsapjával! Mikor a letépet szervet megeszi, maga is elhalálozik jelezvén, hogy az elkövetkezendő két óra életről és halálról fog mesélni! Mivel nincs nagy hagyománya a japánoknál a musical műfajának ezért Miike és állandó zeneszerzője Endo Koji bátran lop európai és természetesen az amerikai elődökből! Némely dal a régi táncdalfesztiválok Szenes Iván nótáit jutatta eszembe, egyszer pedig a szereplők meginvitálnak egy közös éneklésre is, minek következtében már fut is a karaoke sáv a képernyő alján! Általában véve az énekes szegmensek hirtelen jönnek, de ez pont annyira zavarba ejtő csak, mint Francois Ozon 8 nőjében! Szerencsére tobzódik a feketehumorban és a Miikére jellemző stílusbravúrban. A faszi kimeríthetetlen az ötletekből, nincs két egyforma beállítás és még a muzsika is élvezhető, sőt még most, ezen sorok írása közben is dúdolgatom a főtémát! Lehet, hogy a műfajok keveredése, főleg maga a tálalás perverz ötletnek tűnik, de higgyétek el megér egy próbát! Nem túl véres, de olyan ritkán látunk felfújódott fejű szumós zombit táncolni!

Értékelés: 7/10

Miskei

1 Comment on "Katakuri-ke no kôfuku (2001)"

  1. A koreai verzio is egesz jo volt. meglessuk ezt is

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..