Beetle Juice (1988) (Beetlejuice – Kísértethistória)

Tim Burton. Amit eddig láttam a munkáiból, nekem bőven elég arra, hogy ha felmerül a neve egy produkcióban, engem az onnantól biztos érdekeljen. Meg kell hagyni, az egyik legegyedibb látásmódú rendező, aki akkor sem esik át a ló túloldalára, ha horrort rendez, helyette inkább vidáman lavírozik a populáris és az elvont keskeny határmezsgyéjén, méghozzá olyan magabiztossággal, amit csak kevesen mondhatnak magukénak. Vizualitása zseniális, fantáziája határtalan! (…Igen, én meg úgy nyalok, mintha ezért fizetnének… 😀 ) Na, akkor nézzük a filmet.

Adam (Alec Baldwin) és Barbara Maitland (Geena Davis) épp áhitott vakációjának kezdene, ám útközben halálos balesetet szenvednek. Nemsokkal ezután a házukban találják magukat, ahol az asztalon A nemrég elhunytak kézikönyve című kötet egy példánya várja őket, melyben többek között az is le van írva, hogy a házukat csak fejvesztés terhe mellett hagyhatják el, nevezetesen amint kilépnek az ajtón, egy sivatag közepén találják magukat, ahol egy kétfejű óriás kígyószörny gondoskodik majd róluk, amint azt a fiatalok meg is tapasztalják. Mire felocsúdnának az ámulatból, máris új lakók érkeznek a beköltözés feltett szándékukkal. Charles Deedtz (Jeffrey Jones) azzal azon egyszerű okból vette meg ezt a takaros ám tágas vidéki házat, hogy távol tudja magát a nyüzsgő nagyvárostól, ellenben neje Delia (Catherine O’Hara) legszívesebben idehozná a várost, ám kezdetnek megelégszik azzal, hogy az utolsó szögig átalakítja Maitlandék egykori házát. Lányuk Lydia (a még hamvas Winona Ryder) különc, magának való, szinte már különös gyerek, talán ez lehet az oka annak, hogy egyedüliként ő látja Adamat és Barbarát, akik kétségbeesetten próbálnak megoldást találni arra, hogy a következő százhuszonöt évet, amit a házukban kénytelenek eltölteni, nyugodtan, békességben tudhassák maguk mögött. Próbálkoznak az új lakók és vendégeik elijesztésével, de mikor igyekezetük nem hozza a várt eredményt, olyan lépésre szánják el magukat, amitől minden ép eszű lény óva intené őket: megidézik Betelgeuse-t (Michael Keaton), a szabadúszó bio-ördögűzőt, nem is sejtve, mit szabadítanak magukra…

A film bár Burton egyik korai rendezése, mégis látványvilága, karakterei már magukon viselik az azóta a rendező védjegyévé vált elemeket, melyekből bárki ismeretlenül is rávágja “Ez egy Burton film!”. Az animációk felidézik a pár évvel későbbi Karácsonyi lidércnyomást, a groteszkbe hajló figurák, torz alakok, túlvilági díszletek mind-mind a Burton-érzést erősítik. Michael Keaton egyszerűen eszelős, ahogy Beetle Juice szerepében parádézik, közben eszedbe sem jut Batman pláne nem a Hóbarát, ellenben annál inkább a ’89 és ’91 között futó azonos című rajzfilmsorozat, melyet Burton e film alapján indított útjára. Belegondolva maga a film is inkább rajzfilm-szerű. Nézzétek meg!

7/10

phobic23

Be the first to comment on "Beetle Juice (1988) (Beetlejuice – Kísértethistória)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*