The Innkeepers (2011)

Ti West lehet, soha nem fogja élvezni a neki járó elismeréseket, a hozzám hasonló fejet hajtók pedig csak abban bízhatnak, hogy anyagilag azért mégiscsak támogatják majd, mert Ő az a rendező, aki miatt még mindig érdemes filmeket nézni.

Claire és Luke a Yankee Pedlar-hez címzett szálloda beosztottjai. A valaha szebb napokat megélt épület utolsó hétvégéjét tölti, bezárja kapuit. Vendég alig, a játékidő alatt összvissz egy színésznő, egy titokzatos öregúr és egy kisfiával érkező nő teszi tiszteletét. Luke hisz benne, hogy a tragikus körülmények között elhunyt egykori lakó Madeline O’Malley kísért a falak között, olyannyira hogy honlapot is kreál róla; és videókamerával illetve hangfelvevő egységekkel, Clairrel kiegészülve éjszakánként vadásznak is rá. Hiába a többes szám a címben, igazából egy főszereplője van, Claire. Ő az, aki mindenen keresztül megy, Ő a katalizátor, nincs jelenet ami nélküle zajlana; ezért fontos, hogy meglegyen a csaj iránt a szimpátia. Intelligens kedves lány, de amolyan penészvirágforma, közel sem olyan, aki után megfordulnak a fiúk. Hangsúlyos, mert ettől válik szerethetővé és ez kell, hogy igazán izgulni lehessen. Egy nagycsöcsű playboy maca is jó lenne, de lássuk be, hét perces nézés után kit érdekelne, hogy él-e vagy hal?! Koncolják fel csak lehetőleg úgy, hogy lássunk egy kis cicit! 🙂 Talán mondanom sem kell, Claire élvezte a bizalmamat, Sara Paxton elbűvölt minimalista játékával. Lukkal együtt pont annyira szerencsétlenek, mint általában a fiatalok. Bizonytalanok a jövővel kapcsolatban, nem tudják kezelni a jelent, a kapcsolatokat, s önmagukkal és érzéseikkel sem tudnak zöldágra vergődni.

West most is előre meghatározott szigorú koncepcióval, határozottan és biztos kézzel fogja a gyeplőt. Hosszú a felvezetés de szükséges, hogy megértsük, miért nem szalad el a lány amikor a szellem felfedi magát. Kell, hogy beletudjuk élni magunkat a helyzetébe, és máris nincs az érzés, a buta horror sztereotípia, hogy miért megy fel valaki az emeletre, vagy miért nyitja ki a szekrényt holott mindenki tudja, a gyilkos ott lapul. A hotelbe beköltöző színésznő – aki nem mellesleg médium -, olyan, mint bármely másik film spiritisztája. Segíteni tud csak, de a megoldás kulcsa Claire zsebében pihen arra várva, hogy végre valahára elővegyék. Minden szereplő csak egy külső tényező, egy ok, ami Clairt befolyásolja – csak előfordulhat, hogy mire a kulcs előkerül, addigra a lakat már a túloldalon lesz.

A szellemházas történetek nem fognak kikopni a divatból, pláne ha a Paranormal Activity által kiváltott sikerre gondolunk. A nézők vevők az ijesztgetésre, de a kiszámítható és futószalagon rohanó parajelenetek mellet bizony lehet elegánsan, nosztalgiázva is építkezni, bizonyíték erre eme mű! Ez az amiért imdátam a The House of the Devil-t is, és ez az amiért Ti West filmjei lehet hogy soha nem fognak igazán a fiataloknak tetszeni, mert nem érezhetik át igazán és nem nosztalgiáznak! A Paranormal Activity elhúzott felvezetésének ellent mondva ez itt indokolt és elcsépeltségében is képes volt vigyort csalni az arcomra!

Már legelső filmje a The Roost is csatakos volt a hommagetól és a megszokott panelek pellengére állításától. Ott a 40-es, 50-es évek késő esti tévéshowi illetve a 70-es évek exploitation darabjai előtt tisztelegett; a Trigger Man az embervadászós backwood thrillerjeinek mezsgyéjén halad; a The House of the Devil pedig a 70-es évek lassú folyású, odabaszós thrillerjeinek állít méltó emléket!
Lassan úszik be a hajó a kikőtőbe, de mikor beér és lehorgonyoz az odacsap. Intenzíven, mégis megőrizve méltóságát. A szellemek itt nem dobálnak hirtelen semmit az arcunkba, nincs gyorsvágás sem széteffektezés, de a fináléra mégis felgyorsul a pulzus és rohadtul nem irigyeljük a főszereplőt. Igen! Ma a népnek a minél gyorsabban jövő, minél töményebb erőszakra és explicit sokk elemekre van szüksége, de Ti West kitart és sikerült megcsinálnia újból, megidézve egy letűnt kor horror gyártását! A magam részéről alig várom a következő munkáját, a régmúlt ködéből való újabb kiemelkedését!

Értékelés 8/10

Miskei

4 Comments on "The Innkeepers (2011)"

  1. Nem tudom te milyen filmet néztél de 47 percig bírtam annyira nagy baromság az egész. Arról nem is beszélve, hogy nem győzöm hangsúlyozni, 47 percig nem történik semmi, az ÉG VILÁGON. Nézzük ezt a két barom szereplőt ahogy ugratják egymást én meg csak nézek ki a fejemből, hogy ezt most valami vicc akar lenni?????? A legnagyobb baromság a Kill list mellett amit mostanában láttam. Ha még nem láttad nézd meg azt is, ha ez a szar tetszett, az is fog :-D.

  2. Nem személyeskedtem csak felvoltam húzva :). Mivel azt gondoltam a kritikák alapján ebből egy jó kis horror lesz de finoman szólva is lehangoló volt az eredmény. Az nem horror számomra ahol nem történik semmi 1 óráig. Hol marad a suspense, a feszültség folyamatos adagolása???
    Ugyanígy jártam a kill list c filmel is tényleg, jó kritikák, jó nézői fogadtatások, errefől kapok ott is egy thrillert művészfilm köntösben….

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .