The Tommyknockers (1993) (A rémkoppantók)

Az egyik kedvenc King regényemből egy tévés minisorozat született, ami a komplex történetet tekintve nem is meglepő. Előkerül a varázslattól elkezdve a romantikán át a gonosz űrlényekig minden, ami az igazi mókához szükséges. Szerencsére mindezt egybe vágva élvezhetjük, csak a 3 órás játékidő árulkodik az eredeti formátumról.

Azt hiszem, egyikőtök sem fog megdöbbenni, amikor elmondom, hogy mindkét főszereplőnk írással foglalkozik. Bobby Anderson westernregényeket ír, Jim Gardener pedig Bobbyhoz írt verseiből próbál megélni. Na mielőtt ezen fennakadnátok, a Robertát is így becézik. 🙂 Az életük gyökeresen megváltozik, amikor a nő kutyasétáltatás közben megbotlik egy nem mindennapi tárgyban. Hiába próbálja kiásni, egyszerűen nem talál széleket, mágikus hatásai viszont egyre inkább felszínre törnek. Soha nem tapasztalt kreatív energiák szabadulnak fel benne, ráadásul hangok sugallta technikai tudásra is szert tesz. Az őrült, góliátelemmel működő találmányok végül nemcsak az ő lakásában, hanem egész Havenben teret nyernek az arra fogékony lakosoknak köszönhetően.
Jim nagyon aggódik, főleg, hogy ő a fejébe ültetett fémlemez miatt nem részesül az immár szakadéknyi gödörben elterülő dolog hatásaiból. A várost egy kisgyerek titokzatos köddé válása bolygatja fel, de ez csak a kezdet. Egyre több furcsa gyilkosság és eltűnés történik, az emberek pedig egyre inkább átadják magukat a masina vallásos tiszteletének. A közösség egy irtózatos és nagyszabású végjáték felé tart, és túl kevesen maradtak elég józanok a megakadályozásához…
A rémes gyerekszinkronok, a gumiszörnyek és a költséghatékony effektek szinte már kötelező kellékei egy ilyen produkciónak. Tény, hogy közel nem olyan félelmetes és súlyos hangulatú, mint a regény, és gusztustalanságban sem merítették ki a sztoriban nyugvó lehetőségeket. Ettől függetlenül egy szórakoztató alkotás, a fordulatok nem teljesen kiszámíthatóak, aki pedig halálosan retteg például az életre kelő játékbabáktól, biztosan örökre megjegyzi magának ezt a filmet.

értékelés: 7/10

DeerWoman

2 Comments on "The Tommyknockers (1993) (A rémkoppantók)"

  1. A regény vakóban az egyik legjobban sikerült King vízió, bár a tömegpszichológiai jelenségeket több művében is feldolgozza – a Mobioltól elkezdve a Salem’s lotig, de a jellemtorzulás talán ebben a regényben a legaprólékosabb.
    A filmet vagy 10 éve láttam, akkor tetszett, de lehet, hogy mai szemmel az effektek miatt már nem lenne annyira ütős.

  2. A regény fő ihletőeleme, ahogy King visszaemlékezett rá, az enyhe drogfüggősége volt. Azért tudta olyan hatásosan leírni, mit éltek át a vége felé azok az emberek, akik szándékosan, vagy akaratukon kívül kikerültek a roncs hatótávolságából, illetve a saját alkoholos élményei alapján írta meg olyan jól Jim saját szemszögéből is a dolgokat.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..