Vampire Journals: Subspecies (1997)

A cím kissé megtévesztő. Sajnos nem a jelenleg is divatos Vámpírnaplókról van szó (lassan arról is ezerszer szívesebben írnék), hanem “kedvenc” román vámpíros sorozatunk, a Subspecies egyik mellékkiadásáról, amivel a készítők kissé eltértek Radu Vladislav problémás családi ügyeitől, és Anne Rice vámpírromantikus babérjaira próbáltak törni. Mérsékelt sikerrel.

Főszereplőnk egy Zachary nevű fiatal vámpír, aki meglehetősen pipa a saját fajtájára, és egy méretes vámpírölő karddal serényen gyilkolgatja az éjszaka urait. Gyilkos hadjárata során ér el Bukarestbe, ahol Radu Vladislav gyermeke, Ash uralkodik az élőhalottak felett. Ashel szemben Zachary természetesen esélytelen, már csak azért is, mert a vámpírt saját gyermekei és halandók is egyaránt segítik, ráadásul egy híres éjszakai klubot használva álcaként, gyakorlatilag nyom nélkül képes eltüntetni az áldozatait. Azonban felbukkan a színen egy fiatal zongorista lány, Sofia, akire Ash kifeni a szemfogait, Zach viszont beleszeret, így nem kicsit veszi zokon, amikor a vámpír nagyúr elrabolja, és a saját kriptájába zárja a lányt. Megpróbálja a vámpírölő kardját elcserélni a lányra, Ash viszont hajthatatlan, és igényt tart mind a kardra, mind Zacharyre, mind Sofiára a kis élőhalott királyságában. Az egyre durvább attrocitásaitól azonban az emberi szolgálói elfordulnak tőle, és megpróbálják Zacharyt segíteni, hogy megszabadíthassa Romániát a mesterüktől.

A 19. századi háttérről, a szereplők stílusáról, a vámpírok kissé romantikusabbra vett kinézetéről üvölt, hogy ezt a filmet Anne Rice művei, illetve az Interjú a vámpírral Tom Cruise és Brad Pitt-féle feldolgozása inspirálta. Jótól jól lopni nem lenne probléma, a gond csak az, hogy a Subspecies széria készítői még erre sem képesek, így egy olyan vontatott és erőtlen próbálkozás lett az eredmény, mint a vámpírok áldozatai egy egész éjszakán át tartó szívózás után. A főszereplő, Zachary annyira nyámnyila és erőtlen, hogy első ránézésre még egy nyomorult bogarat sem tudna agyontaposni, ráadásul a film készítői olyan egyedi új történetvezetési módszert találtak ki, amely alapján a tényleges főhőst csak a film 40%-ban látjuk, a maradékban a főgonoszt, Asht, és szolgáinak viszontagságos hétköznapjait csodálhatjuk. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy Ash, aki a művészet iránti rajongásával olyan, mintha Lestat (Anne Rice főhőse) gyenge koppintása lenne, nem sokkal határozottabb, vagy erőteljesebb jelenség, mint Zach, ráadásul az ő történeti szála valahogy annyira unalmas, hogy a film felénél inkább levettem a könyvespolcomról az Interjút, és elkezdtem azt olvasgatni. A problémám szinte ugyanaz, mint a Subspecies fő sorozatával: jók a sminkek, jók a díszletek, szépek a csajok (Ash “gyermeke”, Cassandra szerintem az egész filmtörténelem egyik legdögösebb vámpírnője), de valahol ezen a ponton túl minden kreativitás megszakadt, és a történet, a hangulat, az atmoszféra kialakítása teljes kudarcba fulladt, még mélyebbe, mint a fő sorozat esetén. Hacsak valaki nem kapott kedvet ahhoz, hogy hatalmas Subspecies maratont rendezzen, és mindenestül végignézze az egész szériát (van egy nagyon halovány sejtésem, hogy nem sok ilyen olvasó van), szerintem teljesen felejthető és kihagyható film, még a Stuart Townsend-féle Kárhozottak királynőjével is ezerszer jobban jár mindenki, aki vámpírromantikát szeretne nézni.

értékelés: 4/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Vampire Journals: Subspecies (1997)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..