The Grey (2012) (Fehér pokol)

Jég, farkasok, fogyatkozó túlélők. Küzdelem a dermesztő hideg és az éhlalál ellen. Liam Neeson főszereplésével a The Grey az év egyik legjobban várt thrillere. Meglátjuk mire is képes ez a film…

John Ottway (Liam Neeson) minden ember közül a legrosszabb életet éli: valahol az Isten háta mögött egy olajkitermelő központ munkatársa. Borzalmas hideg, kevés ember, azok is a Földgolyó selejtjei, akiket kihányt magából a társadalom erre a vidékre. John munkája még szarabb is, mint a többieké: arra vigyáz, hogy a dolgozókat ne támadják meg a környék farkasai. Hamar megtudjuk, hogy utálja ezt az egészet, folyton visszavágyik a régi életére, amit többé már nem kaphat vissza: a régi családjára.
Hazafelé a repülőgép lezuhan, és csak páran élik túl. Viszont nincs idő sokat üldögélni és várni a segítséget, mivel a határtalan jeges vidéken csak ők vannak, és egy tucatnyi farkascsorda.
Akik nagyon éhesek…

Általában egy survival thriller nagyon hatásos tud lenni, ha az alap premisszája jól kidolgozott. Nem kell nagy varázslásra gondolni, csak egyszerűen az a lényeg, hogy a felvázolt elemek egyrészt valósak legyenek, másrészt meg az összes szemben álló fél célja valós és jogos legyen. Ez itt megvalósul: az emberek túlélni akarnak, és az életükért folytatott küzdelem során a végsőkig elmennek; a farkasok szintén túlélni akarnak, és a zord idő és éhség miatt szintén mindenre elszántak. A színtér pedig nem más, mint egy menedék nélküli hatalmas, kietlen jégmező. Felálltak a sakkbábúk, mehet a meccs.

De valami mégis nem passzol. Olyan egyszerű ez a képlet, mi lehet a baj? Nekem egyvalami nem tetszett, de az nagyon nem: a farkasok viselkedése számomra túl “emberszerű” volt. Időnként csak megfélelmlítettek minket… hosszútávon taktikáztak, túlontúl ment az erőfitogtatás. Ennyi erővel azt is nézhettem volna, hogy indiánok követnek fegyvertelen sápadtbőrűeket át a dakotai sivatagon. Lehet, hogy csak én látom bele ezt, és az is lehet, hogy enélkül tényleg unalmas lenne, ha csak az esztelen menekülésről szólna a film. Lépjünk tovább. A film hol felgyorsul, hol lelassul, de akkor eléggé. Ez szerintem nem baj, mivel egy ilyen környezetről és hangulatról szóló mozi szerves része, hogy mi, mint nézők szándékosan veszítsük el a történet dinamikáját és ezzel az idő meghatározhatóságát is. Kevéssé véres a kivitelezés, de ez szerintem nem is baj. Annyi van, amennyi egy ilyen filmhez kell. A film vége felé a megfulladásos jelenet nagyon, nagyon hatásos, talán az az egy rész, amit nehezen tudtam végigülni.

Értékelés. Ez az, ami nem lesz könnyű. A film jó. A szereplőink pszichológiai felépítése tetszik. Az alapsztori, mint korábban felvázoltam jó, de ez számomra mégsem annyira survival thriller. Valójában egy megtört ember utolsó reményvesztett harcáról szól ez a történet. Harc egy olyan célért, amiről már tudja, hogy elérhetetlen, de a végsőkig kitart mellette. Hiszen a remény hal meg utoljára. Maga a survival jelleg és a tél, farkasok mind csak szimbóluma ennek. A The Grey egy izgalmas, normális film, és ebben a kategóriában kitűnő. De valójában mégsem survival thriller. Ha mindenképpen télen játszódó túlélős mozit akarunk nézni, akkor már a Centurion-t (A kilencedik légió) tegyük be, az sokkal inkább a vadászatról szól. És jóval véresebb is.

értékelés: 6/10, de csak azért, mert nekem nem survival a hangulata. A maga nemében viszont kiemelkedő alkotás.

levyathan

Be the first to comment on "The Grey (2012) (Fehér pokol)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .