Twilight Zone: The Movie (1983) (Homályzóna)

A Poltergeist későbbi szerencsétlenségei ellenére (a főszereplők fájdalmasan korai halála) sikeres lett, a mai napig helyet követel magának a horrortörténeti áttekintésekben! A Homályzóna viszont tragédiákban még szörnyűbbeket vonultatott fel, de a siker elkerülte, nem is véletlenül.

A Warner mikor neki állt előkészíteni Rod Serling 1959-1964 között sugárzott sorozatának, a Twilight Zone-nak az egészestés mozi változatát, egyetlen történeti szálra gondoltak, méghozzá Steve De Jarnatt Miracle Mile című filmtervére, de mikor Spielberg képbe került ejtették és antológiát kreáltak helyette – végül is Jarnatt saját rendezésében, Anthony Edwardsszal a főszerepben 1988-ban bemutatták a filmet. A több mint százötven epizódból igen nehéz volt kiválasztani azt a négyet, amit érdemes modernizálni, ezért a forgatókönyvírók nem kapkodtak két kézzel a munkáért. Végül Richard Mathesont kérték fel, aki fel is turbózta a kor elvárásaihoz méltóan a korábbi műveket.

Mind Spielberg, mind Landis nagy rajongója volt a sorozatnak, olyannyira, hogy estéket voltak képesek a kedvenc epizódjaikról illetve gyermekkoruk régi sorozatairól beszélni. Így a prológus ezekből az összejövetelekből született, hiszen egy autóút közben Dan Aykroyd és Albert Brooks azzal ütik el az időt, hogy régmúlt sorozatok főcímzenéjét dúdolják, a másiknak pedig ki kell találni a címét. Természetesen csattanós vége lesz a játéknak, olyan, amivel keretbe tudják foglalni, majd az egész filmet.

Az első részt John Landis írta és rendezte, így ez az egyetlen, ami nem egy korábbi Twilight Zone epizód remakje. A történet főhőse egy rasszista nagykutya, aki a kocsmában panaszkodik barátainak, hogy egy zsidót léptettek elő helyette. Annyira belelovalja magát, hogy elkezdi szidni a feketéket és a japánokat is, mire kizavarják a kricsmiből. Viszont kint már nem az a városkép fogadja, mint mikor megérkezett, hanem a náci Németország. Itt megtapasztalja, hogy a wehrmacht hűséges katonái miként is kezelték a zsidó kérdést, hogy utána négerként a Ku Klux Klán tagjai égessék meg, végül pedig a vietnámi háborúban nézik vietkongnak. Landis írása túlságosan szélsőségesnek hatott, ezért rábeszélték, hogy legyen egy jelenet, mikor a főszereplő megment két gyereket a vietnámi háborúban egy helikoptertámadáskor, cserébe pedig amilyen erőszakosan csak akarja, elpusztíthat egy egész vietnami falut. Mivel ekkoriban tilos volt szimulált tűzharc felvételekor gyerekszereplőket alkalmazni, ezért illegális úton titokban forgattak. Viszont a baj ezután történt. Mikor a helikoptermészárlást forgatták, a pirotechnika hamarabb robbant fel, ezért a pilóta elvesztette uralmát a lezuhanó gép pedig lefejezte a főszereplő Vic Morrowt és a hét éves My-ca Dinh Le-t, a hat éves Renee Chent pedig agyonütötte a farok rész. A baleset után az érintettek egy része sietve elhagyta Hollywoodot, az ügyet eltusolták, így Landisék ellen emelt vád peren kívüli megegyezéshez vezetett, a jelenetet pedig törölték. A felvetés és a kvázi halál utáni alternatív világban lévő bűnhődés jó ötlet, de az említett jelenet bizony feldobta és mozgalmasabbá tehette volna. 6/10

A második szegmens Spielberg jegyzi, aki eredetileg egy UFO-s, mészárlós sztorit választott, de a szerencsétlenség miatt inkább egy életimádó, kedves történet mellett tette le voksát. Itt nincs horror, csak pozitív életszemlélet, miszerint a test megöregedhet, de a lelkünk nem. Egy öreg járja az idősotthonokat, hogy megmutassa az ott lakóknak, nem kell a tévét bámulva várni a halált. Újból fiatalok lesznek, dobozt rugdosnak és kardoznak, mondókákat énekelnek és bújócskáznak. Spielberg Pán Péter imádata is kiteljesedik, a zene pedig szenvelgősen giccses, nem hogy nem illik egy kvázi horror antológiába, de még csak nem is jó. 4/10

Joe Dante, Mathesonnal közösen dolgozta fel az It’s a good life-ot, ahol egy kisgyerek tartja rettegésben a családját és mostani új barátját, egy tanárnőt. A fiúcska ugyanis bármit elképzel az teljesül. Így apukáék kénytelenek cukorral dúsított hamburgert enni és mindenféle módon a gyerek kedvére tenni, különben egy rajzfilmben találják magukat és lelik halálukat, vagy örökre megnémítva a tévét kell bámulniuk míg elenyésznek. Kissé nevetséges történet és trükkök, de leképezi Spielbergék tévén felnőtt generációjának gyermekkorát, amikor a képregények és a rajzfilmek jelentettek mindent. 7/10

Az utolsó fejezetet pedig a Mad Maxel híressé vált George Miller jegyzi, aki messze a legjobb kisfilmet csapta le az asztalra. Eredetileg William Shatner játszotta a repülőgépen hallucináló és kiboruló utast, most pedig John Lithgow-n volt a sor. Nem sokat változtattak a megvalósításon, sőt hihetetlen hogy 20 év elteltével semmivel sem jobbak a trükkök, de sebaj. A szörny kinézete – aki próbálja elpusztítani a hajtóműveket – sokkal félelmetesebb, és nem egy jeti. Lithgow jobban rájátszik, felturbózták rettegését. Feszes tempójú, folyamatosan adagolt feszültséggel, néha egy-egy kis geggel fűszerezve. Messze a legjobb! 8/10

Először még megpróbálták Serling még soha nem hallott bevezetőit összevágni a filmhez, illetve magát Serlinget, a később a Forrest Gumpban, a Kennedy jelenetnél használt trükkel beapplikálni a filmbe, végül ez elmaradt. Nem kihagyhatatlan mozi, és a sorozat is izgalmasabb. Nem csak a tragédia vetett árnyékot a filmre, hanem a rossz történetválasztás is. De nem baj, mert úgyis: Your next stop, the Twilight Zone!

Összesített értékelés: 6/10

Miskei

Be the first to comment on "Twilight Zone: The Movie (1983) (Homályzóna)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..