Return of the Living Dead: Rave to the Grave (2007)

Miközben imdb-n nézelődtem, hátha találok valami érdekes infót a Return of the Living Dead széria (végre) utolsó részének frappáns felvezetéséhez, feltűnt egy érdekesség. Az adatbázis szerint ugyanis a Necropolist és a Rave to the Grave-et nem csak ugyanaz a stáb készítette, hanem ugyanabban az évben is, 2005-ben, csak előbbi egy évvel később már elérhetővé vált, míg a befejező részre talán egy SyFy csatornás bemutatót leszámítva 2007-ig kellett várnia (várta valaki ezt a rettenetet egyáltalán?) a nagyérdeműnek. És hogy ez miért is fontos?…

A film Charles bácsival nyit, aki ugye a Necropolis végén meglépett három trioxinos hordóval, és megpróbálja azokat elpasszolni az (ahogy a szövegükből kivettem) orosz maffiának, akik a filmben később olaszok, majd Interpol ügynökök, végül amerikai Men in Black tagok lesznek. Amúgy Charles bácsi is állást változtatott, a tér-idő furcsa eltolódásainak köszönhetően, amiket Stephen Hawking vélhetően hosszasan ecsetelhetne nekünk, a Hybra-Tech cég kitörlődött a valóságsíkból, így az öreg most csak a hadseregtől illegalitásba vonult tudós, aki minél előbb próbál megszabadulni az életére nehezedő hordóktól. Sajnos, a hordóval együtt az életétől is megszabadul, ugyanis vevői ragaszkodnak a szer teszteléséhez, ami olyan hatékony, hogy három zombit is kreálnak (a három lehet, hogy túlzás, a hullák egyike szép egyenletesen szuszog a szer használata előtt is), amelyek szép kis ámokfutást végeznek. A bácsi meggyilkolásáról másnap értesítést kap unokaöccse, Julien, aki (mivel a Hybra-Tech nem létezett, így a Power Rangers stílusú zombi irtásuk, valamint konfrontációja a nagybátyjával és zombifikált szüleivel sem történt meg) teljesen maga alá kerül a hír hallatán. Dögös kis szőke barátnőjével átkutatják Charles házát, ahol természetesen megtalálják az utolsó két létező hordót, de mivel nem tudják, mi lehet benne, és az oldalukon már olvashatatlan a G.I. Joe csapat gyorsvonalának száma, elviszik az egyiket hackerzseniből biokémikussá avanzsált barátjukhoz, Codyhoz, akinek elméjéből szintén törlődtek az élőhalottas emlékek, és jobbára csak arra jön rá, hogy a hordó többek között jóféle hallucinogéneket tartalmaz. Több se kell neki, további elemzések céljából elkéri a tartályt Julientől, és az óvatosan leszívott tartalmából haverjaival gyárt egy Z nevű drogot, amitől a fogyasztók egy rövid, felgyorsított epilepsziás roham után úgy bekészülnek, mintha agyhalottak lennének, és a cuccot az egyetem harminc év körüli diákjának segítségével, aki csöppet sem gyanús fekete kabátot hord, elterjesztik a közelgő halloweeni rave party közönségében. Eközben az ekkor már Interpol ügynök maffiózók felveszik a kapcsolatot Juliennel, de ő tagad mindent, visszaszerzi a hordót, majd Cody tetten érése után inkább barátnőjére bízza azt, hogy ugyan derítse már ki, mi is rejlik a tartályban. A dolgok pedig innentől kezdve gyorsan követik egymást: hatalmas meglepetésre kiderül, hogy mindenki, aki valamilyen formában érintkezik a tartály tartalmával, zombivá változik, ezek előbb az egyetemet, majd a rave partyt árasztják el. Kiszabadul a dzsuvás főzombi is a tartályból, aki egy nagy hörgés után a film hátralevő részét azzal tölti, hogy stoppol az autópálya mellett, hőseink pedig kénytelenek összefogni az immár transzvesztita Men in Black ügynökökkel, hogy megfékezzék a fertőzést, és megmentsék még élő barátaikat.

Nem tudom, ki mennyire tudta leszűrni a tömény iróniát a fenti részből, de a lényeg, azt hiszem érthető. A Rave to the Grave (a széria nevét ezúttal is mellőzném a továbbiakban, az okok ugyanazok, amiket már az előző résznél is felhoztam) amellett, hogy rémesen gagyi fércmunka, még folytatásként is elbukik, ugyanis gyakorlatilag három karaktert leszámítva semmi köze a Necropolishoz, és azt a hármat is teljesen újraírták, elfeledtették velük az előző részben történteket. Itt az elméletem, amihez olyan fontos volt az évszám: eredetileg a Rave to the Grave lett volna a negyedik rész, de a készítők olyan gyorsan – takarékosan végeztek a forgatással és az utómunkálatokkal, hogy gondoltak egyet, és leforgattak egy előzményt, ami azonban végül annyira motivált, mély és epikus lett (inzert random gúnyos nevetés), hogy köszönőviszonyban sem volt az egyetemes résszel, ezt átjavítani pedig már nem volt módjuk. A Rave to the Grave viszont, annak ellenére, hogy még mindig vállalhatatlan, azért bizonyos pontokban mégis jobb és igényesebb, mint a Necropolis. A zombik sminkje például sokkal hűbb az eredeti filmekhez, futnak, kicsit néha beszélnek is, ha az agyuk nem pusztul el, még a levágott fejük is aktív marad, sőt, a készítők még megpróbáltak az első-második részre emlékeztető humort is belevinni a dologba. Igaz, mérsékelt sikerrel, én az út szélén stoppoló zombin, a két valkűrnek öltözött Interpol ügynökön, vagy a cheerleader lányok agyát a hátsó felükben kutató vegetáriánus hippi nerd zombin maximum akkor tudnék nevetni, ha nagyon, nagyon (és ezt a két szót még fejben ismételjétek meg vagy tízszer a hatás kedvéért) illuminált (vagy zs-fanatikus) állapotban lennék. A zenét és a goret viszont ezúttal is maximálisan eltalálták a készítők, ha másért nem is, ezért jár nekik némi dicséret.

A RttG leginkább olyan, mint egy Troma-film, és esetleg, ha valaki ehhez beállított fejjel megy neki, akár még élvezni is tudja (az überganaly Necropolisszal ellentétben). De! Mivel ez a film nem Lloyd Kaufman keresztapánk kézjegyét viseli a borítóján, nincs rajta a Troma logó, ellenben egy egykor legendás és körberajongott széria nevét vette magára, úgy is kell értékeljem, a színvonala pedig így jó, ha egy-két fokkal jobb, mint az elődjéé. Hála az égnek valószínűleg nézettség és eladások terén ez a két borzasztóan felesleges és szánalmas újrázás akkorát bukhatott, mint a ház, és így meg lettünk kímélve egy esetleges hatodik résztől (bár egy remake még mindig Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett). Ennyi lett volna Az élőhalottak visszatérnek sorozat, az első és harmadik része szerintem kötelező, az összes többit legfeljebb akkor ajánlom, ha nagyon eltökéltek vagytok, és nem omlik össze a lelkivilágotok, ha látjátok, hogyan képes néhány filmes darknetes fétispornókat felülmúló brutalitással meggyalázni egy egykor dicső szériát.

értékelés: 4/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Return of the Living Dead: Rave to the Grave (2007)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..