In memoriam Lugosi Béla – 130 éve született a legendás színész

 A világ szinte minden országában jegyzik, számon tartják személyét, pályája az egyetemes filmtörténet egy önálló fejezete lett, amíg itthon kevésbé ismert valaki. “Egy átlagos magyar színpadi színész, nagy mázlival” – tartotta róla a hazai színházi közvélemény évtizedeken keresztül, aki ráadásul sikerei csúcsán nem éppen az ifjúság számára példaadó életet élt Amerikában. Alakításai a hazai mozi-nézők számára jórészt ismeretlen volt egykor, filmjeinek jó részét nálunk be sem mutatták (legtöbb esetben akkor be volt tiltva), pedig 120 filmben játszott, többnyire főszerepeket alakítva. Emlékére ma életéről  (a tovább után) és filmjeiről (a nap folyamán kerülnek ki) összeállítottunk egy kis cikksorozatot, fogadjátok szeretettel! 

Ifjú kora

Blaskó Béla, Blaskó István banktisztviselő negyedik gyermekként, 1882. október 20-án Lugason született. Édesanyja Vojnich Paula (Paula de Vojnich), mint háztartásbeli gondoskodott a négy gyerekről. 12 éves korában, apja kemény szigorától egy veszekedés kapcsán menekült el otthonról, megszakítva iskolai tanulmányait. Többnyire kétkezi alkalmi munkából élt ekkoriban, büszkén és önállóan. Rövid idő alatt több helyen megfordult, egyebek közt szénbányában is dolgozott, de az egészségét is kikezdő kemény fizikai munka elől idővel megszökött egy vándorszíni társulattal. Régi gyerekkori álmát betöltve színésznek állt, mindenféle előképzettség nélkül. Idővel nagyobb városokban lépett színpadra segédszínészként a kamasz fiú. 1901-ben Pesti-Ihász Lajos társulatában volt az első sikeres fellépése Szabadkán. Játszott Temesvárott, s itt kapta meg hivatalosan is gyakorlati képzését 1902-1904 között. Sok nélkülözés közepette, a maga keresetepéből finanszírozta tanulmányait. Esti szerepléseiért kapott pénzt fektette be délelőtti tanulásaiba. Megélhetésre már alig jutott. Kilenc évig vidéken szerepelt, amely időszak alatt egy évadot töltött egyebek közt Debrecenben (1909-10), majd innét Szegedre szerződött (1910-11). Szegeden gyorsan felfigyeltek egyedi alakításaira, sugárzó egyéniségére. A Réti Színházi-ügynökség látóterébe kerülvén karrierje gyorsan felfelé ívelt. Szegedről a nagy hírű Beöthy László direktor szerződtette Pestre, prózai színházához, a Magyar Színházhoz, ahol az Anna Karenina, Wronsky gróf szerepében debütált. A kritika és a közönség egyaránt jól fogadta a vidéki színész első pesti szereplését. Képzésének hiányosságait pótolandó Beöthy László, édesanyja nagy hírű magán-színiiskolájába, a Rákosi Szidi vezette színitanodába rendelte Lugosit. Rákosi Szidi néni keze alatt vált Beöthy zenés színházának, a Király Színháznak is kedvelt, szerelmes szerepkört játszó színészévé.

Olt Aristid néven filmszínész Magyarországon

A Star-filmgyár 1917 február 23-án alakult, a ma is filmgyárként működő Pasaréti úti gyártelepen és a működésének két éve alatt több, mint ötven film leforgatása fűződött nevéhez.  Az állandó színészgárdának lett tagja Lugosi Béla is. Hogy Nemzeti Színházbeli szerepléseit ne keresztezze álnéven, Olt Arisztidként működött, az első hazai mozicsillag Lóth Ila partnereként. A később Oscar-díjassá lett Kertész Mihállyal három ízben dolgozott együtt Magyarországon. Tizenkét magyar némafilm fűződik hazai filmszínészi tevékenységéhez. Az itthon szerzett filmes tapasztalata tette lehetővé, hogy két év múlva Németországban ugyancsak a filmkamera előtt folytathassa karrierjét. Magyarországi filmjei, akárcsak a féltve őrzött többi némafilmek un. nullkópiáinak túlnyomó többsége a II világháború utolsó évében, Budapest bombázásakor elpusztult Pasaréten. A megmaradt példányok itt-ott előkerült töredékekből adódnak jobbára össze. Lugosi mindössze két filmjének néhány métere maradt csupán fenn, magyarországi működése idejéből. A Casanová-nak néhány percnyi jelenete, amelyben éppen ő nem látható, míg viszont a Küzdelem a létért című néma mozifilm pár percnyi villanásában feltűnik alakja.

Magyarországon forgatott filmjei

1918 – A 99-es számú bérkocsi
1918 – Álarcosbál
1918 – Lulu
1918 – Tavaszi vihar
1918 – Casanova
1918 – Küzdelem a létért
1917 – A régiséggyűjtő
1917 – Leoni Leo
1917 – Álarcosbál
1917 – Az ezredes
1917 – Lili / Egy Nagymama naplójából
1917 – A leopárd
1917 – Nászdal
1917 – Az élet királya – Dorian Gray arcképe

1922-1930 között

37 évesen sok sikerrel és sok keserves tapasztalattal a háta mögött új életet kezdett külföldön. Színpadi tevékenységével párhuzamosan indult tovább Németországba filmes karrierje is. 1923-ban már egy egész estés némafilm egyik vezető szerepét játszotta el, a “The Silent Command” (1923) című, J. Gordon Edwards filmben. Évente két-három filmben tűnt fel alakja a némafilm korszak végéig. Játszott egyebek közt a Vajda Ernő dramaturgiai feldolgozásában filmre kerülő drámában, a Veszélyes emberek-ben (1930) (Such Men Are Dangerous) Paul Strohm, és Ludwig Kranz oldalán. Bela Lugosi a néma korszakban egy színész volt a százával megjelenő hollywoodi színészek, és a néha rövidebb-hosszabb ideig ragyogni tudó filmcsillagok között. Ismert színész volt, de a címlapokat mások foglalták le. A némafilm-korszakot szinte hetek alatt váltotta fel, a hangosfilmezés, amely lényegesen átrendezte a szakmát, idővel nem csak Amerikában. Korábbi sztárok kerültek igen gyorsan süllyesztőbe, nem ritkán örökre, és addig ismeretlen, amerikai és európai csillagok tűntek fel a filmművészet egén. Kevés színész állta meg a helyét mindkét moziműfajban, főképp ha az a valaki olyan karakteres akcentussal beszélt, mint azt Lugosi is tette. Számtalan némafilm, és néhány hangosfilm volt mögötte, amikor sor került a Drakula című hangosfilm főszerepének eljátszására, amelyre az Universal stúdió vezérkara választotta ki.

Németországban született alkotások

1922 – Ihre Hoheit die Tänzerin
1921 – Apachenrache, 3. Teil – Die verschwundene Million
1920 – Die Todeskarawane
1920 – Der Letzte der Mohikaner (Az utolsó Mohikán)
1920 – Auf den Trümmern des Paradieses
1920 – Das Ganze Sein ist flammend Leid
1920 – Der Fluch der Menschheit – 2. Im Rausche der Milliarden
1920 – Der Wildtöter und Chingachgook
1920 – Der Januskopf
1920 – Nat Pinkerton im Kampf, / Das Ende des Artisten Bartolini
1920 – Die Sklavenhalter von Kansas-City
1920 – Der Tanz auf dem Vulkan – 2. Der Tod des Großfürsten
1920 – 1. Sybil Young
1920 – Hypnose
1920 – Die Teufelsanbeter
1920 – Der Fluch der Menschheit / 1. Die Tochter der Arbeit
1920 – Die Frau im Delphin, oder 30 Tage auf dem Meeresgrund
1919 – Idegen akarat rabszolgái

Lugosit Drakulának választották – 1931.

Lugosi Béla sorsa alakulásában döntő fordulatot hozott a “Drakula” c. film főszerepe, pályájának betetőzése lett ez a mozi, bár számtalan alakítás fűződött még később is nevéhez. Hosszú és keserves, számtalan újrakezdéssel tarkított élete során, ezzel a filmmel 49 évesen érkezett el a csúcsra.

“Már-már azt hittük, hogy senkivel sem tudjuk betölteni a közelmúltban elhunyt Lon Chaney
helyét és most erre a szerepkörre, olyan színész akadt, akire eddig nem is gondoltunk.
Lugosi új szerepeiben valóban megrázó és lenyűgöző!” – nyilatkozta az Universal Pictures
igazgatója a korabeli sajtónak, döntésüket követően. (Délibáb, 1931. augusztus 29.)

A Drakula-szerepet eredetileg Lon Chaney-nak szánták, de halálával megmozdult a filmipar. A kor egyik nagyformátumú jellemszínészének és a maszkírozás mesterének megüresedett helyét valóban nehéz volt pótolni.

Akinek a magánélete is horror

A pokoli élet, amelyet oly kitűnően képviselt filmeken, egy napon valósággá terebélyesedett, elhatalmasodott tulajdon magánéletén is. Az újrakezdés, visszaesés hullámzásában élt. Fellendülő korszakában Lugosi rövid időre visszatért a kontinensre, és Angliában életre hívott egy társulatot, amely azonban életképtelennek bizonyult. Az 1940-es évek végére – legnagyobb sajnálatára felbomlott – a vele való együttélés nehézségei miatt – negyedik házassága is. Lillian Arch színésznő, akit egyébként nagyra becsült, és akitől a fia is született, erre az időre már teljesen felőrlődött a szélsőséges állapotok közepette, és egy napon elhagyta Lugosit, bár a válást csak évek múlva mondták ki. 1950-es évek elején ismét Londonba ment, eleget téve egy Brit filmes felkérésnek. Egy nyárspolgári vígjátékban Mother Riley Meets the Vampire-ban komédiázott, s visszatérve Amerikába, a televízióban nyilatkozott arról, hogy szívesen dolgozna komédiákban, vígjátékokban annyi sötét és szörnyű film után. Vagy ahogy Ő mondta: “Now I am the boogie man”, egykori filmjére utalva. Jack Broder független producer pedig szaván fogva Lugosit leszerződtette a Bela Lugosi Meets a Brooklyn Gorilla (1952) című vígjátékhoz. Később alakított még egy kissé bolond tudóst, egy elszánt professzort, aki agydaganatokat gyógyít, és holtakat éleszt fel különös szereivel. Szóba került még egy élő CBC tévéprogram is, egy vidám szórakoztató sorozat, amelyhez Red Skelton hívta meg szerepelni, ám Lugosi már nem tudta megjegyezni a forgatókönyvet, összekeverte a dialógusokat, a helyszíneket, így ez csak elképzelés maradt, egy elmulasztott lehetőség. Annak ellenére is, hogy a Lugosi által ábrázolt esemény alapvetően helyes volt, csak nem azon az úton jutott el oda, ahogy azt a rendező kívánta, és amely metódust Lugosi tulajdonképen egy korábbi tévéfilm kapcsán ki is próbált, még 1949-ben.

Az ötvenes évek elején

Saját függősége okozta problémái egyre erősödtek, miközben állandósultak anyagi gondjai is. Amikor sor került 1953-ban a válóperi tárgyalásra – akkor bár nem számolt vele – de maga az elszakadás ténye nagyon megviselte. Lilian hiánya egyre kínzóbban gyötörte. Elhatározásra jutott, és kiállt a nyilvánosság elé, az akkor gyerekcipőben járó, és nagy nézőközönségnek örvendő televíziózást is felhasználva, elsőként a nagy hollywoodi sztárok közül feltárta őszintén narkotikumoktól való függőségét. Nagy nyilvánosság előtt kötelezte el magát függősége kezelésére, 1955 áprilisában. A kezelésre 1955 augusztusában került sor, és három hónapig tartott. Frank Sinatra, amikor tévén keresztül értesült Lugosi problémájáról, egy jelentékeny összeggel segítette a kórházi ápolás költségeit enyhíteni, sőt meg látogatta személyesen is a kórházban, de ez a találkozás mellőzte a romantika minden kellékét. A világtól közben majdnem teljesen elszakadó Lugosi ugyanis nem ismerte fel a nagy énekest, azt sem tudta kicsoda Sinatra. Idő közben újból megházasodott, és elvette a nála 30 évvel fiatalabb lelkes rajongóját Hope Liningert. Lugosi 73 évesen nősült ötödjére, és egyben utoljára is. Amikor kezelése véget ért egy mozit még vállalt családja unszolására, az utolsót, bár nehezményezte, hogy szerepe szerint némát kellett alakítania. Egy olcsó apartmanban hunyt el, szívroham következtében Los Angeles-ben.

A valóság mindig egy kicsit kiábrándító

Misztikus thriller hőshöz méltó módon tehát posztumusz film is készült vele, illetve nélküle, a “Plan 9 from Outer Space” (A 9-es terv a világűrből). Bár ebben Lugosi csak keveset szerepelt, mert még a forgatás megkezdése előtt meghalt és csak a rendező Ed Wood-dal forgatott kézi kamerás felvételei jelentek meg a filmben, a filmet mégis Lugosi nevével adták el, mintegy három évvel

 Lugosi halála után, 1959-ben. A film egyik zárójelenetét adó külvárosi temető kép például, még Lugosi életében készült el, a lakásának közelében rögtönzött díszletekkel, ahová a mesternek “csak” ki kellett sétálnia megfelelő jelmezben. A valódi forgatás megkezdésekor a rendező Lugosi hiányának pótlására a filmben dublőrt alkalmazott, aki még csak nem is nagyon emlékeztetett a neves filmcsillagra, és aki nála termetre is vékonyabb volt. Néha Lugosi által alkalmazott trükkel, vagyis a fejére omló köpenye által félig eltakart arccal jelent meg a filmvásznon. Az eredeti filmforgatókönyv útmutatása szerint Lugosi halálakor a felravatalozott színészről készült felvételt is felhasználták volna a filmben, amelyet később egy hosszadalmas per nyomán kihagytak a film végleges változatából.

Amerikai alkotások

1959 – Plan 9 From Outer Space (9-es terv az űrből) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1956 – The Black Sleep
1955 – Bride of the Monster (A szörny menyasszonya)
1953 – Glen or Glenda (Kritikánk itt olvasható róla.)
1952 – Bela Lugosi Meets a Brooklyn Gorilla (Kritikánk itt olvasható róla.)
1952 – Mother Riley Meets the Vampire (Öreg Riley Anya találkozik a vámpírral)
1948 – Bud Abbott Lou Costello Meet Frankenstein
1947 – Scared to Death (Halálos rémület) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1946 – Genius at Work
1945 – The Body Snatcher
1945 – Zombies on Broadway
1944 – One Body Too Many
1944 – Return of the Ape Man
1944 – Voodoo Man
1944 – The Return of the Vampire
1943 – Ghosts on the Loose
1943 – The Ape Man (Kritikánk itt olvasható róla.)
1943 – Frankenstein Meets the Wolf Man (Frankenstein találkozik a farkasemberrel) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1942 – Bowery at Midnight (Bowery éjfélkor)
1942 – Night Monster
1942 – The Corpse Vanishes (A hulla eltűnik) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1942 – The Ghost of Frankenstein (Frankenstein szelleme) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1942 – Black Dragons
1941 – The Wolf Man (A Farkasember) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1941 – Spooks Run Wild
1941 – The Black Cat (Kritikánk itt olvasható róla.)
1941 – Invisible Ghost (Láthatatlan kísértet) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1940 – You’ll Find Out
1940 – The Devil Bat (Ördögi denevér) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1940 – Black Friday (Fekete péntek)
1940 – The Saint’s Double Trouble
1940 – The Dark Eyes of London (Emberi szörnyeteg)
1939 – Ninotchka (Ninocska)
1939 – The Gorilla
1939 – Son of Frankenstein (Kritikánk itt olvasható róla.)
1939 – The Phantom Creeps
1937 – S.O.S. Coast Guard
1936 – Shadow of Chinatown
1936 – Postal Inspector
1936 – The Invisible Ray (Láthatatlan sugár) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1935 – Murder by Television
1935 – The Raven
1935 – The Mystery of the Marie Celeste (Fantomhajó)
1935 – Mark of the Vampire (A vámpír jele)
1935 – The Best Man Wins
1934 – The Mysterious Mr. Wong
1934 – The Return of Chandu
1934 – Gift of Gab
1934 – The Black Cat
1933 – The Devil’s in Love
1933 – International House
1933 – Night of Terror
1933 – The Whispering Shadow
1932 – Island of Lost Souls (Elveszett lelkek szigete)
1932 – The Death Kiss
1932 – Chandu the Magician
1932 – White Zombie (Fehér Zombi) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1932 – Murders in the Rue Morgue (Morgue utcai gyilkosságok) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1931 – Broadminded
1931 – The Black Camel
1931 – Women of All Nations
1931 – 50 Million Frenchmen
1931 – Dracula (Drakula) (Kritikánk itt olvasható róla.)
1930 – Oh, for a Man
1930 – Viennese Nights
1930 – Renegades
1930 – Wild Company
1930 – Such Men Are Dangerous
1929 – The Thirteenth Chair
1929 – Prisoners
1929 – The Veiled Woman
1928 – How to Handle Women
1926 – Punchinello
1925 – Daughters Who Pay
1925 – The Midnight Girl (Éjféli lány)
1924 – He Who Gets Slapped
1924 – The Rejected Woman
1923 – The Silent Command

(Forrás:  http://www.szineszkonyvtar.hu)

Be the first to comment on "In memoriam Lugosi Béla – 130 éve született a legendás színész"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*