Amityville: A New Generation (1993) (Amityville: Az új generáció)

A sorban már hetedik(!) hivatalos Amityville folytatás előtt már nem is egy baljós előjel próbált figyelmeztetni arra az idegeket próbára tevő tortúrára, amit a film nyújtott. Egyrészt ott voltak a korábbi folytatások, ékes példaként, hogy milyen irányba süllyedt a széria. Másrészt a „New Generation” alcím is kísértetiesen emlékeztetett egy bizonyos texasi széria csúfos végére, ami a mai napig visszatérő rémálmokkal bizonyítja, filmek terén a fosnak és a minőségtelenségnek nincs elég magas szinten skálázható mértékegysége. Ennek ellenére nincs mit tenni, mégis erőt vettem magamon, és megnéztem a filmet – nem kellett volna.

Épeszű néző ezzel a címmel leginkább egy rebootra asszociálhatott, ami még a kisebbik rossz lett volna, de nem, a New Generation pusztán arra utal, hogy aktuális főhősünk, a művészlélek Keyes apja, Franklin Bronner, egykor az Oceans Avenue 112 alatt lakott, viszont egy hálaadáskor megkattant, megölte szüleit, testvéreit. (Hogy miért nem használták az eredeti gyilkos, Ronald DeFeo Jr. nevét, és az eredeti gyilkosságok körülményeit, jó kérdés, az első adaptáció ettől nem riadt vissza.) Keyesnek erről persze fogalma sincs, még arra is csak homályosan, rémálmokban emlékszik, hogy amikor kiskorában anyuval meglátogatták aput a diliházban, apus kitörte anyuci nyakát egy szem fiacskája szeme láttára. Egy nap viszont egy különös hajléktalannal fut össze hősünk, aki egy kis apróért cserébe egy hatalmas, díszes tükröt ad neki, majd felszívódik (hiába, néha megéri a zsebünkbe nyúlni azért a kis apróért). Mivel Keyes lakótársai még nála is elvontabb művészlelkek, a tükröt megtartják, nem zavarja őket, hogy meglehetősen furcsa látomásoknak lesznek benne szemtanúi, sem az, hogy az adományozó hajléktalant másnap holtan találják az utcán. Kiderül a turpisság, a csöves valójában Keyes apja volt, a hatalmas tükör pedig az egyetlen dolog, amit elhozott az Oceans Avenue-ról szabadulása után – hogy mi volt a szándéka, az már rejtély, mindenesetre a nyomozók figyelni kezdik, egy kis apakomplexus és a váratlan ajándék hatására Keyes nem változik-e morbid sorozatgyilkossá. A tükörből pedig közben kiszabadulnak a gonosz démonok, sorra elkezdenek irtani mindenkit, aki kellően elővigyázatlan, Keyest pedig olyan lidércnyomások és álmok kezdik kísérteni, mintha apja az ő testében próbálna újjászületni, azt akarná, hogy fia folytassa azt a mészárszéket, amit egykor ő kezdett. Elérkezik a pillanat, amikor mindenki veszélyben forog a tükör miatt, és egyedül Keyes kezében van a döntés, hogy apja akaratát teljesíti-e vagy szembeszáll a gonosszal, ami születése óta kísérti őt.

Végső soron a New Generation közel sem olyan ótvar film, mint amilyenre számítottam – VHS-re készült, alacsony költségvetésű horrorhoz mérten még azt is mondhatnám rá, elmegy kategória, de ismét ott van a probléma, hogy ez egy újabb Amityville Horror, és még mindig az volt a nagy célkitűzés, hogy fel kell nőni az eredeti részhez. Ez pedig ezúttal sem sikerült. Az effektek ugyan sokkal jobbak az It’s About Time fantáziátlan fércmunkáinál, de a történet lapos, kiszámítható, és túl drámai szeretne lenni, miközben minden körülmény és felhasznált elem ellene szól, a színészi játék pedig a legnagyobb jóindulattal is csak erős közepes. A készítők nem gondoltak bele abba, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha saját franchiset találnak ki kísértetházas sztoriknak? Az előző részben ott volt az óra, ami eredetileg egy francia gyerekgyilkosé volt, ugyanolyan rémisztő és démoni lett volna, ha nem utazik keresztül az Oceans Avenuen. Itt is itt van ez a tükör: nem lett volna elég, ha csak simán apuci lelke megszállja, és kész? Ez a rengeteg VHS-re folytatásokat gyártó kisebb stúdió miért nem tudott példát venni a Full Moonról? Ők tisztában álltak azzal, hogy mit készítenek, milyen közönség számára, nem gyaláztak meg klasszikus szériákat, saját filmeket gyártottak (még ha néha erős is volt az aktuális trendek hatása ezekre a művekre), amelyek többsége végül kultusz kategóriába lépett, és a mai napig jelennek meg folytatásaik. De nem, jelen alanyunk készítői úgy hitték, az anyag, amit gyártanak, méltó az eredeti könyv és film színvonalához, pedig hatalmasat tévedtek, és hiába súgja azt a szívem, hogy megérdemelne egy közepest a film, mint az Amityville sorozat hetedik felvonása, iszonyatosan elvérzik ez is.

értékelés: 4/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Amityville: A New Generation (1993) (Amityville: Az új generáció)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*