Ki gondolta volna, hogy a rémséges bábjairól, igénytelen, ergya gumiszörnyeiről hírhedt Full Moon és az inváziós filmek zsánere egyszer találkozni fog?! Én aztán biztos nem. Történt, hogy Charles Band és cimborái unatkoztak, így hát lekoppintották a földönkívüli inváziós / testrablós filmek alapötletét, adtak hozzá némi igénytelennek tűnő, növényekből kikelő, bizarr kreatúrát, majd mindezt egy unalmas forgatókönyvbe ágyazva elénk tárták, hátha majd félni fogunk. Vagy szórakozni. De leginkább egyiket sem.

Ahogy az eredeti Don Siegel alkotásban, itt is egy visszaemlékezés által ismerjük meg a cselekményt. Egy Tom Baines nevű geológus visszatér Comet Valley nevű kisvárosba, ugyanis fura meteor-jelenségeket észleltek a helyiek. Közben összefut volt csajával, Heidi-vel, aki immáron az egyik helyi zsernyákkal kavar, de még ez sem akadályozza meg abba, hogy az általa vezetett panzióban húzza meg magát, és utánajárjon az esetnek. Ezalatt mindenféle rejtélyes történésekkel próbálják húzni a kedves néző agyát (gördülő kövekből előtörő fura kreatúrák, gipszet spriccelő és magokat pattogtató bizarr növények stb.), így kerül elő többek között a városka dilisnek hitt dokija, akinek szintén meg van a véleménye ezekről a meteoritnak látszó, valójában azonban magba ágyazott földönkívüli lényekről, akik igájukba akarják hajtani az ott élő embereket!

Ennek alátámasztására Heidi hugicája le is filmez pár, a közeli erdőben tobzódó embert, akik a semmiből hirtelen kézzel rendelkező, ámde lábatlan (!) szörny-torzóvá változnak. Tom és a csajok a dilis dokival együtt, UV-fénnyel, valamint gyomirtó szerekkel felvértezve megpróbálják felvenni a harcot a kisváros fertőzött növény-emberei ellen…

Ha röviden el akarnám intézni, azt mondanám, hogy az egész mű nem több mint egy erősen B-filmes változata a kultikus Invasion of The Body Snatchers-nek, ha azonban tüzetesebben is szemügyre vesszük, akkor inkább csak egy simán felejthető trash-darab, ami egy ismert mozira hajaz. Mivel Full Moon produkcióról van szó – nyilván senkinek sem kell bemutatnom Charles Band és az olcsó szórakoztatásban haknizó haverjai bazári stílusát -, senki se várja, hogy földönkívüli szörnyeink esetleg ijesztőre sikerültek, inkább amolyan autentikusan röhögcsélésre alkalmasnak. Van itt kézzel lépkedő torzó-monszter, agyaras-fogas jószág, némelyik pedig repül. Helyváltoztatásukat gördülő kövekként megtevő képsoraik láttán nekem egyből a Critters sorozat (Rémecskék) jutott eszembe, talán nem véletlenül… Egy szó, mint száz: néhány momentumtól eltekintve alig-alig hozzák vissza az eredeti testrablós film lényegi részeit, de hát nyilván nem is ez volt a cél, hiszen csak egy másfél órás olcsó szórakoztatást akartak összefércelni.

Értékelés: 5/10

eyescream