Birdemic: Shock and Terror (2008)

Végre sikerült egy olyan filmre bukkannom, ami mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül kapja meg tőlem a minősíthetetlen jelzővel illetett 1 pontot, bár úgy érzem, néha még így is lágyszívű voltam, hisz emellett az audiovizuális mocsok mellett mindegyik általam látott és/vagy csodált überrossz film is csupán ZS-lightnak tűnik! Ez pedig nem más, mint James Nguyen független filmes egy helyben lebegő, savat hányó madarakról szóló, mindenféle szempontból értékelhetetlen hulladéka.

Film első ötven perce maga a tömény unalom – kb. arról szól, hogy főszereplőnk találkozik csini ex-osztálytársával, és szépen kezdenek összemelegedni. Egy hotelban töltött csodás éjszaka után aztán riadtan fedezik fel, hogy szörnyű hangon rikácsoló sasok és keselyűk lepik el az ingatlan környékét, akik mellesleg olyan speciális képességgel rendelkeznek, mint az egy helyben lebegés! (Erre a skillre tudtommal egyetlen repülő jószág képes, a kolibra.) Hőseink rafináltan kiszöknek, s azon nyomban kocsiba pattannak. Útjuk során belebotlanak egy ex-tengerészgyalogosba meg annak rinya-pinájába, ezenkívül felszednek még két kisgyereket (ha már kutya nincs, ugye) akiknek a szüleit megzabálták a madarak. Ezután pedig lőnek és menekülnek kb. harminc percen át, ennyi a lényeg.

Később a hős tengerészgyalogos is kinyiffan néhány turistával egyetemben, amikor a madarak savat hánynak (vagy hugyoznak) rájuk… Főszerelők a gyerekekkel egy erdőbe hajtanak, itt találkoznak egy faölelgetős csávóval, aki szerint a madarak erőszakos fellépése csak és kizárólag a globális felmelegedés egyik mellékterméke – tényleg köszönjük a magyarázatot. Legvégül a tengerpartra mennek piknikezni és horgászni, ahol szintén rájuk támadnak a madarak, de mielőtt megérdemelten végeznének velük, egyszer csak minden ok nélkül elrepülnek…


Ritkán mondok olyat – sőt talán ez az első alkalom -, hogy a film minden egyes másodperce értékelhetetlen, ezúttal viszont ez a helyzet. Mindenféle szempontból nézve ka-tasz-tró-fa. Úgy szar az egész történet, ahogy van, de ez még nem lenne hiba, hisz csomó ilyen alkotást láttam már. A szereplők bitang rosszak, dialógusaik kiborítóak, beállítások és a vágások iszonyatosan csapnivalóak, de most jön az, amit nem hittem volna, mégpedig hogy A VILÁG LEGESLEGROSSZABB CGI-JÉT sikerül megalkotni. Íme egy kis ízelítő belőle:

[youtube http://www.youtube.com/watch?v=LrxZblVUkMU&w=560&h=315]
Kolibriként egy helyben lebegő (!) sasmadarak és keselyűk, amik savat hánynak vagy hugyoznak, de ami a legborzasztóbb az egészben, hogy rá vannak tapadva a képernyőre, ugyanis amerre fordul a kamera, arra mennek vele… és akkor még szót sem ejtettem a robbanásokról meg a torkolattűz grafikai megjelenítésének istentelen csúfosságáról… de azt hiszem, nem is fogok, mert nem akarom újra átélni e szenvedést! Erre a filmre egész egyszerűen nincs mentség.

Értékelés: 1/10

eyescream

3 Comments on "Birdemic: Shock and Terror (2008)"

  1. A legszörnyűbb, hogy lesz folytatása is

  2. Szűz Máriám, hétmérföldes csizmával tapossa a karrierjét az, aki ilyet megenged magának a filmjébe!

  3. I am the 1% Számomra remek kikapcsolódás volt ez a töménytelen marhaság, szánt szándékkal teremtették meg ezt a szörnyet, ami éjjelente ott fog kísérteni az álmokban. Még emlékszem arra, amikor James Nguyen madarakkal kidíszített kocsijával végigcsattogott számos kertvároson, hogy így népszerűsítse alkotását. Már akkor tudtam, hogy nem mindennapi élményt nyújt e film. Szóval szeretném hangsúlyozni, ez direkt lett ilyen, valószínűleg nehezen jut el továbbra is a célközönségéhez, mert talán nem is létezik 😀

Leave a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .