Az argentin FARSA produkció 1997-ben elkezdett trilógiájának befejező részéhez van szerencsénk, melyben a földönkívüliektől származó vírus hatására bezombult emberekből (újabb meghökkentő csavarként!) földönkívüli lények bújnak elő, de nem kell aggódnia, mert az előző részekből megismert hőseink mindent megtesznek a városka, illetve a világ megmentéséért!

Második rész végén a srácoknak leesik, hogy a zombik valójában csak bábok, ugyanis a földönkívüliek ezeket a járvánnyal megfertőzött emberi testeken használják fel új egyedeik létrehozására. És ez csak egy város a sok közül, ahol ilyen méretű fertőzés történt…

Bill, John és Max szokás szerint éppen menekülnek, amikor egy ufóból kilövellő sugár hatására John elveszti mindent pankrátori képességét. (Ezt fizikailag egyébként úgy oldották meg, hogy az őt játszó srác a második rész után ténylegesen is lefogyott, haha!) Ezt követően megbeszélik, hogy hárman három fele vállnak.

Bill összeakad egy elég barátságtalan katonával, aki éppen az egyik kormánynak dolgozó ügynökről bizonyítja be, hogy valójában ő is ufó, méghozzá ilyen robotikus típus. Később megszerzi a radart, amivel be tudja mérni a járványt okozó idegen űrhajót. John addig saját elveszett erejét (vas ökleit és titánium lábait, ahogy az énekben is hallható) próbálja visszaszerezni, amiben segítségére lesz elhunyt edzőjének, Willie-nek a szelleme. Egy zombival vívott pankrátor-meccs után aztán újra teljes értékű bunyóssá válik, és nekiindul. Mindeközben Max az utcán összefut egy barátságos zombival, aki segít kihúzni talpából a szöget, és jó barátok lesznek. Elnevezi Juniornak, és együtt játszanak, énekelnek, később pedig már puskaporral kezdi el tömni, ugyanis őt akarja megtenni az űrhajó felrobbantásáért felelős ún. Trójai Zombinak. Junior erre rájön, és elszökik.

Miután a három hősünk ismét egymásra talál a városi szeméttelepen, elénekelnek egy vidám cowboy-nótát a zombikkal együtt meg táncolnak rá, aztán elkezdik aprítani a lényeket. Közben az űrhajó felszívja a megmaradt lényeket és a Junior-hoz ragaszkodó Max-ot, de a Trójai Zombi sikeresen felrobbantja az ufót, Max visszapottyan a földre, a világ pedig megmenekült. Vége.

Ha az egész trilógiát nézzük, akkor szerintem ez a harmadik rész sikerült a leggyengébben. Az első részben elkezdett, majd másodikban tovább göngyölített cselekmény ugyan folytatódik, de leginkább az érezhető, hogy elfogytak az ötletek, kvázi elfáradt a sorozat. Tényleges akciózás és gore-jelenetek leginkább csak a vége fele köszöntenek be, közben elég sok üresjárattal találkozhatunk, melyek részben viccesek, részben pedig elég fárasztóak tudnak lenni. Ez utóbbira tökéletes példa a film végi ember és zombi kollektíva zenés-táncos műsora.

Trükkök és a maszkok a második részben megismert színvonalon mozognak, bár mint mondottam volt, ezek használata most talán kissé háttérbe került. Főszereplőink arcán is észre lehet venni a második és harmadik rész között kihagyott tíz évet, viszont a karakterek megformálásában semmilyen eltérés nem tapasztalható, ugyanolyan elborult módon hozzá a figurákat, mint anno, haha! A lezárás csak jó tett a sorozatnak – egy még ennél is gyengébb negyedik részre nem lettem volna kíváncsi -, és végeredményben örülök, hogy az argentínok világra szabadítottak egy ilyen humoros low-budget horrorkodós cuccot! Adios muchahos!

Értékelés: 7/10

eyescream