Egyértelmű kérdést teszek fel: vajon mennyire lehet szórakoztató egy olyan alkotás, ami az erőszakos és obszcén jelenetekben gazdag, független alkotásairól híres Troma Entertainment neve alatt készült, és ami Ed Wood Kilences terv a világűrből c. gigászian pocsék klasszikusa előtt tiszteleg?! Hát 100%-ig, nem is vitás! Készüljetek fel, mert ez az ’50-’60 évekbeli inváziós hangulatot idéző retrospektív sci-fi bizony újrateremti az űrlényes trash fogalmát!!

Kezdő képkockákon láthatjuk, amint egy temetőben békésen piknikező családot bizarr kinézetű – értsd: békauszonyt, búvárruhát és hegesztőszemüveget viselő – félelmetes lények támadnak meg halálsugarat lövő fegyvereikkel. Ezek a lények nem is akármilyen földöntúli kreatúrák: ők az űrzombik, akiket bizonyos Plankton bolygóról irányítanak („Hármas terv 9-es fázisa kezdetét vette”), céljuk pedig nem más, mint a Föld megkaparintása!

A Kill TV (ahol minden test számít) kiküldött bohóc-tudósitója e téma kapcsán meginterjúvolja egy állítólagos északi-sarki konferenciáról hazatért katonai vezetőt, Herpes Simplex parancsnokot. Ő elmondja, hogy a fenyegetés nem új keletű. Egy régebbi alien támadás során például feltámasztották a halottakat és telefonértékesítővé változtatva őket, hogy ily módon űzzenek el minket a bolygónkról, de szerencsére atombomba keresztülhúzta a számításaikat. Aztán gonosz űrgengszterek özönlötték el New York városát, de egy tripla atomcsapással hatástalanították. Később hatalmas űrrovarok akarták a földi nőket megbecsteleníteni, szerencsére egy újabb atomcsapással ennek is véget vetettek.

Kent Bendover őrnagy szerint viszont a legjobb módszer az, hogyha a Földet atombombákkal kibillentjük a pályájáról, és belelökjük a napba – vagyis a Jól átsütött hadművelet -, és mivel a zombik nem bírják a napsugárzást, így el fognak pusztulni. Mi is, de ez már részletkérdés. Végül az őrnagyot kiküldik az űrbe, hogy elpusztítsa az ellenséget, de űrhajója bekrepál és lezuhan. Ő azért túléli. Közben az űrzombik durván elözönlik a városokat. Egy aggódó anyuka inkább kiejti a kezéből a gyereket, mintsem bántsák a csúnya lények. Persze a katonaság sem tétlenkedik: jól leatombombázzák a városokat, hogy az űrzombik ne foglalják el őket, ezzel csak azt nyerik, hogy a radioaktivitástól óriási méretűvé nőnek a lények, és tovább zrikálják az embereket.

Közben Kent őrnagyot elrabolják a zombik; előbb megkínozzák, majd az egyik idegen egy rémséges zenés videó-montázs közepette szexet kezdeményez vele. Az aktus után megszöknek, majd rövidúton lelöveti partnerét. Dr. Scheisskopf megvizsgálja a halott zombit, mire kiderül, hogy valójában semmivel sem lehet őket elpusztítani, kivéve a solarnite nevű anyaggal. Így aztán elindulnak a zombik által megszállt övezetbe, ahol a solarnite-ágyúk találhatók. Útjuk kicsit sem zökkenőmentes: előbb meg kell küzdeniük a Zombie Halál Járgánnyal (nagy betűkkel rá is van írva a motorháztetőre, hátha nem ismernék fel), majd a boldog, békés pantominos tüntetők akadályozzák őket, később pedig egy mozgássérült katona kacsázik érthetetlenül kocsijuk előtt. Végül csak odaérnek, beindítják az ágyukat, és meghalnak a zombik. Happy end. Illetve mégsem, ugyanis a Plankton bolygó fő-űrzombija a végén bizonyos Q-sugárral felrobbantja a Földet…

Elképesztően rossz ez a film, szinte mindent felülmúlóan szar. Ugye említettem már az elején, hogy amellett, hogy az agylékelő és fárasztóan ordenáré Troma színvonalat képviseli, egyben a Kilences terv a világűrből megidézése is – vagy ha úgy tetszik, némiképpen paródiája -, így nem kell csodálkozni, ha találunk benne konkrét részeket, amiket Ed Wood halhatatlan klasszikusából másoltak. Nem akarom tudni, hogy mennyire kevés pénzből készült, de valami iszonyatos filléres a produkció. Bődületesen pénzkímélő saját anyaguk mellett szinte ötpercenként vágnak be idegen, archív katonai felvételeket, madzagon belógatott (vagy éppen botrányosan odavetített) csészealjakat, sőt egy repülőtéri résznél képesek voltak ugyanazt a jelenetet háromszor bevágni egymás után, nem viccelek! Emellé bónuszként pedig két, elborult zenés videó-összeállítást is kapunk, csakhogy meglegyen a garantált agybaj.

Filmünk csúcspontját egyértelműen a békatalpas, búvárruhás, hegesztősisakot viselő űrzombik azon fenyegetése jelenti, amikor a tévé kamerájába mutatnak egy műfejet, utalva arra, hogy mi is így fogjuk végezni, de azért még hozzáteszik, hogy „tudjuk, hogy nem igazi, de akár az is lehetett volna”. Teljes káosz és megsemmisülés. Szerencsére csak 75 perces az egész, viszont arra rendesen fel kell készülni, főleg mentálisan, mert amit látni fogunk, az nem egy könnyed délutáni matiné lesz!

Értékelés: 7/10

eyescream