Messzi földön híres szarfilm-felhasználóként mindig őszinte, gyermeki lelkesedéssel tudok örülni egy-egy low-budget kategóriás, silány spin-offért, ami jelen esetben egy Predator-tulajdonságokkal mixelt Alien-korcs másfél órásra nyújtott ámokfutását próbálja letuszkolni a torkunkon. De mi szerencsére tudjuk, hogy Mark Dacascos és Jürgen Prochnow külön-külön is hatalmas zs-sztárok, így duplán meg aztán egyenesen nyerő párosnak minősülnek, úgyhogy kérdés nincs, irány a dzsungel!

Dr. Carl Wessinger (Jürgen Prochnow elképesztő alakításában!) meggyőzi a hivatásának élő, gyámoltalan orvost, Ash-t (Mark Dacascos kvalitásai szintén hihetetlenek!), hogy csatlakozzon projektjéhez, melyben ki akarják fejleszteni Minden Betegségek Ellenszerét. Ash persze naivan igen mond. Miután expedíciójával a doki megszerez egy ritka bogarat, jól otthagyja a társát a szarban, majd pedig egy ősi és elfeledett lény maradványaira bukkan, és e kettő génjeit összekeverve feltámasztja a ’balacau’ nevű titokzatos szörnyet.

Ugrunk az időben, mikor is egy Claire nevű, teljesen jellegtelen FBI-ügynök keresi fel Ash-t, hogy segítsen neki eljutni Wessingerhez, ugyanis a kutatóállomása már hónapok óta nem ad magáról jelet. (Nem csoda, hiszen a doktor és munkatársai éppen az elszabadult szörny újbóli befogásával vannak elfoglalva, de ezt ők nem tudhatják.) Egy kisgyerekkel az oldalukon megérkeznek a bázisra, majd némi időhúzás után kb. a film felénél betámadja őket a lény.

Nem sokkal később katonák érkeznek, így a túlerőben lévők foglyul ejti Ash-éket, de azok kurva vagányul egy dzsippen menekülve két-három golyóval levegőbe repítik az egész tábort. Innentől kezdve pedig szigorúan dzsungelben harcolnak és menekülnek a lény elől – bár ha jobban meggondoljuk, inkább ez utóbbi jellemző. Habár a film végén még primitív fegyvereikkel még a bennszülöttek is besegítenek a lény elleni harcban, azért mégiscsak a nagy Mark Dacascos-é a végső diadal, ahogy a vízesésbe ugorva, hátrafelé, fél kézzel rakétát lő a dögre, amely persze cafatokra robban.

Maga a helyszínválasztás egyértelműen a Ragadozó első részét juttatja eszünkbe, bár a lény kinézete inkább egy szegényesen vázolt Alienre emlékeztet, amely a négykézláb plafonon mászás mellett némi Predator-beütéssel (láthatatlanság, hőlátás) büszkélkedhet – szóval senkit se zavarjon meg a kétezres években készült botrányosan rossz crossover, ez az igazi Alien vs Predator, haha!

Ha még nem említettem volna, néhány autentikus (tehát izzadságszagú) törzsi mozzanat mellett még egy vagány és mosolygós kisgyereket is betuszkoltak a cselekménybe, akiért majd körmöt rágva lehet izgulnunk egészen a film 77 percéig, ahol is kinyírják. Spoiler vagy sem, rohadtul senkit nem érdekel. Ahogy maga az egész idióta sztori sem – amiben amúgy egy-egy aprócska Jurassic Park és Terminator 2-re emlékeztető mozzanatot is felfedeztem -, csak a szörny és annak vérengzései a lényeg! Az meg szerencsétlen olyan béna lett, hogy inkább hagyjuk. Asylum komolyan kezet rázhatna ezzel a korai előddel, mert a színvonal valami hasonlóra sikerült, azzal a kivétellel, hogy ők mondjuk még komolyan is gondolták…

Értékelés: 4/10

eyescream