Kerekasztal #14. 2014 évzáró

Újabb év elteltével megejtjük szokásos évadzáró összegzésünket, mindenki a saját tapasztalati szerint értékelve, s fogadjátok ezt afféle múlt-jelen-jövő összekötésének, amit érdekes lesz visszanézni, ha egy újabb január köszönt majd ránk. A horror műfaj népszerűsége nem változott a tavalyihoz képest, bár a hígulási folyamatnak mindannyian szemtanúi lehetünk, s vélhetően ez a folyamat e ponton sem fog megállni. Hogy mit hoz ez az év? tele van kérdésekkel, de bizonyára néhány szórakoztató alkotás és arcletépően rossz film vár még ránk. Addig is: ezt történt 2014-ben….

Ebben az évben hazánk után Szlovákia, Egyesült Államok, Románia, Németország és Nagy-Britannia következik sorrendben, ami a látogatottságot illeti. A legtöbb látogatót a januári hónap vonzotta, egész pontosan több, mint hét ezer egyéni látogatóról árulkodnak a számok. A legerősebb hónapunk a július volt, majdnem húszezres lapletöltéssel, ami nem egy rossz adat. A cikkek közül legtöbben a Grave Encounters-re voltak kíváncsiak, amit követ a Killer Pussy, illetve a Dark Skies. Szintén karriert futott be a Fangoria feltöltés, a tervezett megjelenések is.

eyescream:

Idén is megpróbáltam lépést tartani a horror világ aktuális produkcióival, mellette pedig az előző évek terméséből szemezgetve pótolni a hiányosságaimat. Habár nem értem még a végére, ennek ellenére úgy érzem, elég jól sikerült a folyamat.

Ha 2014 legjobban sikerült alkotásait kéne említenem, akkor a sort a horror komikusabb oldalát meglovagoló Dead Snow 2-vel, illetve a hasonló koncepcióból építkező, francia Goal Of The Dead-del kezdeném. Kiemelkedő mozinak számított még a vámpírrá alakulás történetét kézi kamerával dokumentáló Afflicted, a földönkívüli elrablások árnyoldalát bemutató Extraterrestrial, de a dráma/thriller határmezsgyéjén egyensúlyozó Oculus, illetve Babadook személyében szintén két remek filmmel találkozhattunk. Üde színfoltként tündökölt még  Alex de la Iglesia dark fantasy-be burkolt bizarr komédiája  (Witchin & Bitchin), a humoros jelenetekben szintén bővelkedő kanadai Wolfcop, valamint az As Above So Below misztikus földalatti kalandozása. Antológiák tekintetében, mind az ABC’s of Death, mind a VHS egy-egy újabb résszel jelentkezett, bár mindkettő maradt a közepesnél alig jobb kategóriánál.

A Zombeavers című agymenés mellett az esztendő legjobban várt produkciójaként egyértelműen a REC 4: Apocalypsis-ért ültem sokáig tűkön, de sajnos elég nagyot kellett csalódnom; persze, ha nem a kiváló spanyol sorozat záró epizódjáról lett volna szó, akkor talán nem is támasztottam voltam ilyen magas követelményeket. További csalódást jelentett számomra a Horns (inkább Joe Hill könyvét olvassátok el!), Kevin Smith Tusk-ja, a szerepjátékos Knights of Badassdom, valamint a Purge második részének szintén beugrottam.

Szerencsére remekbe szabott trash-filmben sem szerénykedett az év: agysejteket bomlasztott a Sharknado második része (garantáltan még nagyobb f*szságokkal, mint az előző epizód), de megemlíthetőek még a Sharktopus vs. Pteracuda, illetve a Mega Shark vs. Mecha Shark című hulladékok. Ami a sorozatok illeti: a már jól bevált szériák mellé (American Horror Story, Sleepy Hollow) kellemes és szórakoztató újdonságként csatlakozott a The Strain és a From Dusk Till Dawn, valamint a Mr. Pickles című akut elmebetegség, a Danger 5 pedig beszerzés alatt. Hamar elszállt ez az év – és sajnos a 2011-ben beharangozott Küsz 2. azóta még mindig nem készült el -, de a horroripari termékek terén viszonylag tartalmasnak volt mondható. BÚÉK!

BabadookMiskei:

Mint mindig most is a végére hagytam az egész éves pótlást, így azért továbbra is vannak lemaradásaim (Horns, Oculus, Stage Fright, Wer stb.), de azért a krémjét megnéztem.  Idén mintha több horror került volna a hazai mozikba tavalyhoz képest, ami nagyon helyes és csak így tovább, másrészről viszont sikerült a kevésbé jól sikerült alkotásokat behozni. Annabelle, Jessabelle, Én Frankenstein felesleges kategória, Purge: Anarchy pedig szimplán közepesre sikerült. Only Lovers Left Alive viszont mindenképp elit kategória és nagy merészség a mozis forgalmazása. Volt jó pár agyhorpasztó förmedvény, mint a Crawl or Die, vagy a POV-os Grace: The Possession – ami után egyre jobbnak gondolom a Maniac-ot -, meg a Vampire Academy ami oké, hogy tinilányoknak készült de jézusom? az Gabriel Byrne volt? Folytatásokból a Wrong Turn 6 mutatta meg újból miként nem szabad folytatást csinálni, a Dod Sno 2 pedig azt, ahogyan kellene. Ti West The Sacrament-je mindenképp top5ös nálam, a Gallows Hills semmi újat nem mutatott, de mégis olyan feszült légkört árasztott magából, hogy simán befér a legjobbak közé. Kellemes meglepetést okozott az Ideglelést meglovagoló, annak és a stílusnak minden negatívumát, de szerencsére a pozitív dolgait is átmentő magyar Bodom, és ugyan tavalyi, de legtöbb helyen 2014-ben bemutatott Witching and Bitching pedig mindenkinek erősen ajánlott, nálam csillagos ötös. A két legnagyobb hypeot kiváltó alkotást szándékoltan a végére hagytam. A The Babadook soha nem fog ördögűzői magasságokban szárnyalni, hiába is állítják sokan, de mindenképp beszédtémára méltó darab, pszichológiája, actori munkája első osztályú, de horrorként nem muzsikál szépen, nem mutat olyat, amit még ne láttunk volna. A Starry Eyes az én stílusomhoz közelebb áll, hangulatában, felépítésében sokkal inkább az én világom, steril brutalitása a Kill Listet juttatta eszembe, ami nagy kedvenc. Dönteni, rangsorolni most sem fogok, alapvetően egyik sem fog számomra hosszútávon megmaradni. BUÉK!

bodom2

psychozsofi:

Egy évvel ezelőtt azt mertem jósolni, hogy újabb nagy hullám leselkedik ránk a 2014-es esztendőben. Meglehetősen nagyot tévedtem.

Visszatekintve azt kell mondanom, egy meglehetősen felejthető évet tudhatunk a magunkénak a horror terén. Nem sikerült olyat alkotni, ami kiverte volna a biztosítékot és lúdbőrözve tudnám felemlegetni a kellemes filmes élményt.

Egy kedves barátommal tárgyaltuk éppen nemrégiben ezt a problémát, az ő szavait kell egyetértéssel idéznem: Nincs kiforrott történet a forgatókönyvek mögött. A régi slasherek, mint A rémálom az Elm utcában vagy a Péntek 13 alapszituációi is egyszerűek, mint a raklap, senki sem döbben meg, mikor a szereplők többsége elhullik. Mégis van egy olyan háttér mögéjük kerekítve, ami miatt leülünk megnézni az újabb és újabb vérfürdőket. Ezt hiányolom, hiányoljuk manapság: Nincs egy olyan történet, amitől a magunkénak éreznénk a fő(anti)hőseinket és ikonikus figuákká nőhetnék ki magukat.

Egyetlen esemény kapcsán megkövetem magam és igenis büszkeséggel gondolok vissza: Ezúton is gratulálok a szerkesztőség nevében a veszprémi illetőségű Elekes Gergő – Gallai József rendezőpárosnak a Bodom című filmjükkel elért sikereikért!

As Above, So Below

Zoo_Lee

Szakdolgozat készítés, államvizsga, jogosítvány töltötte ki a 2014-es évem jelentős részét, így a szokásosnál lényegesen kevesebb időt tölthettem idén filmezéssel. A felhozatalból mindenképp pótolni fogom a Babadookot, a Halhatatlan szeretőket, az Oculust, a Houseboundot, mind nagyon ígéretesnek tűnnek, a már megnézettek közül pedig kiemelném a Dead Snow 2-t, mint az utóbbi évek legjobb, legelvetemültebb horrorvígjátékát, és fej-fej mellett az Én, Frankensteint és az Ismeretlen Drakulát mint a klasszikus horrorkarakterek legszánalmasabb, legkiábrándítóbb újrafeldolgozásait – bár érdemesebb filmeknek szenteltem volna a megnézésükre pazarolt időt és jegyárat… Valamint Zsófihoz hasonlóan én is csak gratulálni tudok a Bodom stábjának, hihetetlenül szép sikert értek el a kisköltségvetésű, kézikamerás filmjükkel.

Másik téma: sorozatok. Bár az American Horror Story negyedik évadával és a Sleepy Hollowval is két hónapos lemaradásban vagyok, idén is sokkal több horror sorozatot néztem, mint mozifilmet, a jelenlegi trendek alapján pedig (jövő ilyenkorra már képernyőn lesz a Sikoly és Bruce Campbell is ismét rendet fog vágni a fránya deadite-ok között) úgy tűnik, ezt a tendenciát továbbra is tartani fogom. A Hannibal második évada toronymagasan felülmúlta minden elvárásomat, valószínűleg még évekig hivatkozási alapként fogom emlegetni – vagy legalábbis a harmadik évad indulásáig. A From Dusk Till Dawn néhány, főleg a finálé felé fellépő hibát leszámítva közel tökéletesen dolgozta újra Tarantino és Rodriguez vámpíros elmebaját. A Penny Dreadful, bár nem ájultam el tőle és nem pont azt nyújtotta, amire számítottam, összességében kellemes élmény volt, a Dominion teljes sikerrel élesztette újjá az utóbbi évek egyik legunalmasabb filmes mellélövését (Legion), a The Strain pedig bebizonyította, hogy van még vér a romantikus nyáladzást mellőző vámpíros műfajban, és Guillermo Del Toro projektjeiben továbbra is lehetetlen csalódni.

2015-től még több új sorozatot, észbontóan jó új évadokat várok – és bár ilyen téren egyre pesszimistább vagyok, nem bánnám, ha kapnánk legalább egy horrorfilmet, amiről még évekig-évtizedekig tudnánk majd pozitív jelzőkkel beszélni.

7486_111128_tvbig_danger5

Kele-man:

Először is, szeretném megköszönni a Cinegore csapatának, hogy felvételt nyertem a szerkesztőségbe, tényleg nagy megtiszteltetés és nagy örömmel tölt el, hogy nyáron ennek a fantasztikus csapatnak a részese lehettem. Az Úr 2014. éve számomra a Dracula szériával kezdőtött, a sorozat a végére nagyon beerősített és az egyik kedvenc szériám lett. A tavasszal végre bepótolhattam nagy hiányosságaimat az elmúlt évek filmejiből (The Conjuring, Martyrs). Mivel a nyáron azt a feladatot kaptam, hogy vigyem végig a Hammer Dracula szériáját, ezért az örökös napsütés időszakában bedarálhattam az összes részt, és megérthettem, miért is tartják nagyra Christopher Lee-t és Peter Cushing-ot, ezt a két nagyszerű színészt. Ősszel a mozikban megnézhettem a Universal Pictures legújabb szörnyes durranást, a Dracula Untold-t és erről is írhattam egy pár sort. Ez az írás nem jöhetett volna létre egy nagyon kedves ismerősöm, Chris Tea nélkül, külön köszönet érte . Horroron kívül más nagyszerű alkotásokat is megtekinthettem. Nagy hatást gyakorolt rám a júniusban megcsodált Saló, avagy Szodoma 120 napja illetve sokat nevethettem a Super Inframan című fantasztikus műven. A 2014-es filmek közül kiemelném az Amerika kapitány 2. részét és A galaxis őrzőit. És végre valahára a Danger 5 második évada is kijött így év végére/elejére. Összességében egy nagyon jó évet zárhattam szilveszterkor és remélem még sok-sok ilyen évben részem lehet, mint a Cinegore csapatának tagja. Az év értékelése: 10/10

Oculus-Katee-Sackoff

DeerWoman:

2014-ben tudatosan igyekeztem minél több friss filmet megnézni, de nem mondanám, hogy a választékkal elégedett vagyok. A legtöbb sajnos csak egynek elmegy kategória volt, vagy kifejezetten csalódást okozott. Ami kiemelkedően jó volt, de most néztük meg, nem egészen új film: American Mary (2012), Patrick (2013) és Maniac(2012), utóbbi kettő pedig remake, mégis nagyon jó. 2014-ben a legjobbak szerintem The Babadook és As above, so belove című mozik voltak, legnagyobb csalódás pedig a Joe Hill személyes kedvenccé előlépett regényéből készült Szarvak volt. Azért Az elnémultak, Oculus, Jessabelle, Dod Sno 2 is megér egy kis időt, de igazán emlékezetes szórakozásra maximum a vígjátéktól számítsatok. A sorozatok világában sem ment az a nagy sziporkázás, de a Penny Dreadful és az In The Flesh 2.évad egészen jó volt, de a hazai helyszíneken és statisztákkal forgatott Drakula végignézését sem bántam meg pont ezek miatt az érdekességei miatt. A fekete humor kedvelőinek ajánlhatom még a brit Inside No.9, illetve A Young Doctor’s notebook című orosz tajgán játszódó sorozatot. Az Utopia képregényes, akciódús világa is hozta a formáját a folytatásban, de jól szerepelt nálam a From Dusk Till Dawn és a Hemlock Grove, Hannibal második évada is. Az évben három nagy esemény volt számomra a magyar horror világában, először is a szép nemzetközi sikert elérő Bodom című film, amit itthon Veszprémben mutattak be készítői. Esztergomban horror színház nyílt, illetve két mozizásra a Cinegore is összehozott egy szűk körű találkozót. Csak üdvözölni tudom a mozik azon ötletét, hogy régi klasszikusokat újra vetítenek, nagy élmény volt széles vásznon élvezni A nyolcadik utas: a Halál-t. Kíváncsian várom az idei termést, főleg Eli Roth új sorozata és filmje mozgatta meg a fantáziám.

i4f5Mqu

Plendil:

Visszaolvasva a tavalyi évet, így legyen ötösöm a lottón. Ahogy jósoltam, ez az év sem volt valami csodálatos és nem igazán sikerült kiemelkedőt alkotni. Bár tény az, hogy az év nagyobb részében szabadságoltam magam és nem nagyon volt erőm filmeket nézni, mostanság viszont egész sokat pótoltam. S habár ennek tudatában nem feltétlen végleges a véleményem, de annyit biztosan elmondhatok, hogy a sokak által nagyra tartott két film, a The Babadook és az Oculus valóban érdekes alkotások és megérik a pénzüket, de nem igazán sorolnám a horror műfajába őket. Ettől függetlenül szép sor véres jelenet és jump scare alkotja őket, mégis, az az igazi félelem nem érződött bennük. A found footage kategóriában az As Above, So Below és a Willow Creek volt az, ami igazán tetszett, más nem tudott megmozgatni. Ami említésre méltó, az a zsugorodó horror antológia világából nálam a V/H/S: Viral, aminél a kerettörténet az eddigi háromból a legérdekesebb volt és üdítő témákat boncolgattak. Ahol erősebb volt a felhozatal, az a horrorkomédia kicsiny világa, innen került ki a két kedvencem is ebből az évből, mégpedig a Housebound és a Dead Snow 2. Nagyon betaláltak velük és látszik a hatalmas alázat és tisztelet az egész műfaj iránt. Másrészt talán felnyitotta az emberek szemét remélhetőleg, hogy további érdekes alkotások születtek a humor és a hentelés mezsgyéjén, s bízom abban, hogy jövőre ez a tendencia folytatódhat. Sajnos elég sok rossz filmet láttam, és csalódás is akadt szép számmal, mint az Annabelle, Quiet Ones, REC 4: Apocalypsis, Knights of Badassdom, Leprechaun: Origins, Paranormal Activity: The Marked Ones, Ouija és még lehetne sorolni…

Az év legjobb filmje nálam a The Raid 2 lett, így nem ért nagy meglepetés, de volt még néhány ígéretes alkotás a nem horror kategóriákban. Sorozatokat nem igen volt időm és erőm nézni, ami igazán megfogott, az a Rick & Morty volt, ami rövidesen újabb évaddal jelenhet meg. Már nagyon várom. A 2015-ös évben sem számítok egyébként túl nagy változásra, pusztán azért, mert a nagy filmgyártóknak nem fér a repertoárjába lassan egyetlen komoly horror sem és további minőségromlást tapasztaltam a függetlenfilmesek között is. Ennek ellenére vannak kompetens rendezők és színészek, vagyis már csak a megfelelő háttér (forgatókönyv, pénz, stb.) kellhet és akkor felvirágozhat újra hőn szeretett műfajunk.

1399574945_pd
Szilágyi László:

Nem hiszem, hogy 2014 kiemelkedő évként fog bevonulni a horror-rajongók emlékeibe, bár azt sietve hozzáteszem, hogy nekem egy kazal filmet (As Above, So Below, Dead Snow II, Starry Eyes, Jessabelle, The Den, The Canal, What We Do In The Shadows, Horns, Rec IV, stb) nem sikerült tavaly megnéznem, amik végül átrendezhették volna a top 10-es listámat. Kb. 30-35 horrorfilmet sikerült abszolválnom, ami a korábbi évek tükrében nem túl sok, de kislányom júliusa érkezésével kicsit megváltoztak a preferenciák Ezek a filmek mind idénre maradtak, időközben az As Above, So Below-t már meg is néztem és azt hiszem, hogy simán említésre érdemes darab, ami a 2014-es esztendőt illeti. Azért szerencsére panaszra nem lehetett okunk, hiszen volt néhány kifejezetten jó horrorfilm és a hollywood-i sorozat-fellángolás is tartogatott néhány kellemes percet a műfaj szerelmeseinek. A nagy hype ellenére nálam a prímet gyakorlatilag 2 film vitte, de azt hiszem az Oculus és a The Babadook említése senkit sem ér váratlanul. Végül az ausztrál The Babadook nyerte 2014-et, ami egy bivalyerős pszichológiai horror zseniális forgatókönyvvel. Kötelező látnivaló, amit pár év múlva már klasszikusként fognak emlegetni. Egy hajszállal mögötte az Oculus ékes bizonyítéka, hogy Mike Flanagan-nek remek érzéke van a misztikus horrormesékhez, a testvérpár harca az elátkozott/megszállt, antik tükör ellen mindenképpen az év egyik horrorfénypontja volt. Természetesen kézikamerás filmekből sem volt hiány, szerintem Derek Lee és Clif Prowse (Afflicted) szenzációs vizuális megoldásokkal megspékelt vámpírtörténete volt 2014 legjobbja a found footage szuzsánerben. Ugyanakkor a fentebb említett As Above, So Below a pokoljárás sajátos víziójával, illetve a The Possession of Michael King a klasszikus démoni megszállós sztorijával is mindenképpen említésre méltó alkotások. Kevés igazán jó slasher-t láttam tavaly, ezek közül az ausztrál Wolf Creek folytatása volt a legjobb. Nagyon jót tett a történetnek, hogy Mick Taylor nagyobb teret kapott, így egy igazán izgalmas és vérbő sequel-t kaptak a rajongók, ami nekem jobban tetszett, mint az első rész. Neil Jordan húsz év után elkészítette az Interjú a vámpírral (1994) testvérfilmjét. A Byzantium rengeteg kellemes percet tartogatott azoknak a rajongóknak, akik szerint ezen létnek nem az aranyszínben csillogás a legnagyobb problémája. Sorozatok tekintetében a legnagyobb csalódást az American Horror Story okozta, a Coven rengeteg potenciált magában rejtő története teljesen elhasalt. Viszont a The Walking Dead és a Hannibal mindenképpen említésre méltóak, hiszen remek évadokat produkáltak. Külön öröm számomra, hogy a Hannibal-hoz hasonló, a mainstream ízléstől távol álló szériák is vászonra kerülhetnek napjainkban. Terveztem még néhány sorozat (Penny Dreadful, Bates Motel, Strain) elkezdését, de idő szűkében nem sikerült, talán majd idén. Összességében egy közepes feletti éven vagyunk túl, bízok benne, hogy 2015-ben azért több eredeti és jó horrorfilmet láthatunk majd.

Be the first to comment on "Kerekasztal #14. 2014 évzáró"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..