Ami fenyegetést egykor az atomenergia jelentett, azt ma a környezetszennyezés vette át. A merev ezüstruhákból és a damilon rángatott csészealjból CGI technológia lett, de jobb lett-e ettől ez a filmtörténeti klasszikus?

Egy kis előzménybe is bepillanthatunk a kezdő képsorokkal: az idegen életforma évtizedek óta tanulmányoz minket, és egy magányos hegymászónak köszönhetően ölt emberi alakot a későbbi látogatása során. 2008-ban már nyoma sincs az elavult korong-hajónak, egy óriás energiagömb érkezik a Central Parkba. Az új Klaatu (Keanu Reeves) már nem olyan békés, kedves és mosolygós, mint ’50-es évekbeli elődje. Kegyetlenül és fapofával készül végrehajtani az emberiség likvidálását a bolygó élővilágának megmentése érdekében.

A sebesült, de hamarosan emberfölötti erőit megmutató lényt egy meghívott biológus (Jennifer Connelly) menti meg a gonosz amerikai kormánytól. Hogy megfelelő mértékben pc legyen, van egy fekete mostohagyereke (aki Will Smith ivadéka valójában), kettejük béna könyörgésének kellene megmentenie az emberiséget. Ahányszor Jennifer elmondja, hogy: “Meg fogunk változni!”, inni kellene egy felest. Kis változtatással természetesen a nagy előd többi eleme is megjelenik a filmben, megtoldva némi apokaliptikus rombolással.

Tulajdonképpen nagy gondok nem is lennének ezzel a filmmel, de a színészek olyan fa arccal csinálják végig, egyszerűen hiteltelen a sztori. A látványvilág nekem tetszett, a mondanivaló is aktuálisra lett szabva, bár felmerül a kérdés: egy földönkívülinek mi a franc köze van az élővilágunkhoz??? Milyen jogon dönti el egy idegen nép, hogy melyik faj haljon és melyik éljen? Ez megérne még egy hosszabb eszmefuttatást, bár nem hiszem, hogy a készítők erre akarták volna kihegyezni a történet mögöttes tartalmát. Megnézni mindenképpen az elsővel együtt érdemes, olyan társasággal, ahol kedélyesen meg lehet vitatni a felmerülő gondolatokat.

értékelés: 6,5/10

DeerWoman