BloodRayne II: Deliverance (2007)

bloodrayne2_thumbFolytatódik thrash tematikus hetünk, azon belül Uwe Boll filmes munkásságának vesézése. Az eredeti BloodRayne film ugyan a címet, és a főhős kinézetét leszámítva semmit nem vett át az adaptált játéksorozatból, sokan ezt, A király nevébent és a Postalt tartják a legnézhetőbb alkotásoknak Boll játékadaptációs vágóhídjáról. Naivan azt hittem, hogy a “trilógia” által közrefogott, és az azok után megjelent filmek is jobbak lesznek, talán Boll képes volt javulni valamennyit a Holtak háza és az Egyedül a Sötétben brutális melléfogásai után. A valóság azonban az, hogy Boll számára lefelé vezetett az út, és ahogy a kritikusok egyre intenzívebben szedték ízekre az alkotásait, rejtélyes pénzügyi forrásai is úgy tűnt, apadni kezdtek, munkássága pedig egyre mélyebbre hatolt a szennyfilm sötét bugyraiba.

bloodrayne23

A Deliverance néhány évszázaddal az első BloodRayne után játszódik, a vadnyugaton, ahová időközben Rayne is áttette a székhelyét, hogy további vámpírokat gyilkoljon (az ember azt gondolná, miután az összes fővámpír meghalt, a maradékkal Rayne relatív gyorsan végezhetett – más kérdés, hogy Bollnál a logika az utolsó dolog, amit keresni szabad). A szolgálataira szükség is van, ugyanis a vámpírrá változott Billy, a Kölyök, vérszívó bandájával elfoglalja Deliverance városkáját, ahol hamarosan fel fog épülni a vasút, amellyel a vámpírok egész Amerikát az irányításuk alá vonhatják. Rayne első körben csúfos vereséget szenved (meglepően csúfosat, ahhoz képest, hogy korábban már megölte a leghatalmasabb vámpírokat is), ezért elindul, hogy összegyűjtse a vadnyugat legnagyobb pisztolyhőseit (szám szerint hármat engedett meg a játékidő és a költségvetés), és együttes erővel kiirthassák a vámpírokat.

bloodrayne22

A BloodRayne II-t elemezni olyan, mint végigmenni valamilyen gourmet menün, amelyen a film vizsgált elemei, vagyis a fogások, a bizarrtól a több napon át erjesztett csatornaszennyig terjednek. A forgatókönyv óvodás szintű, olyan, mintha egy serdülőkor hajnalán álló leendő filmrendező akart volna Sergio Leone spagetti westernjeinek stílusában forgatni, a tapasztalat, az anyagi háttér, és stílus nélkül. A karakterek egysíkúak, motivációk gyakorlatilag nincsenek, a szereplők viselkedése teljesen indokolatlan, logikátlan. Mindezt áthatja Uwe Boll személyes aromája, amelyről már az Alone in the Dark II-nél is megemlékeztem, a képkockánként megvillanó alkotói hit, hogy a film valószínűleg minden idők egyik legnagyobb horror-akció-western hibridje lesz.

bloodrayne21

Vegyük hozzá mindehhez a színészi alakítást, amely többnyire átlagon aluli, erőtlen, lélektelen (Boll valahogy ezúttal nem tudott nagynevű, ismert színészeket megvásárolni), kettőt azonban mindenképp ki kell emelnem. Natassia Malthe kétségkívül minden idők egyik legrosszabb akciófilm-hősnője, a kemény, harcedzett Rayne szerepe nemhogy nem áll jól neki, akkor sem játszhatna gyengébben, ha a forgatás minden egyes percét nyíltan gyűlölte volna (ezt kétlem, mivel Bollal többször is együttműködött). Ha a forgatókönyv ad neki valamilyen “badass”, stílusosnak szánt szöveget, azt olyan unottan köpi ki, mintha már lejárt volna a munkaideje és sietne az öltözőjébe kisírni a lelkét, ellenben ha valamilyen karakterromboló, “kurvás” jelenetet kap, azt hatalmas lelkesedéssel viszi végig. Mellette a hitehagyott, fegyverforgató Prédikátort alakító Michael Eklund az ellenpélda, aki vagy végig részeg volt a forgatás alatt, vagy pontosan tudta, milyen minőségű lesz a végeredmény, és annak megfelelően alakított. Az első jelenete, ahol megváltásról és bűnbocsánatról prédikál látszólag merev részegen, miközben épp csak szét nem veri a templomot, a hallgatóságát alakító statiszták pedig olyan természetesen hallgatják, mintha egy másik forgatókönyvet kaptak volna kézhez, a legjobb pár perc az egész filmben. Végül a főfogás: a vámpíros téma. Az, hogy nem sima westernnel van dolgunk, hanem vámpíros filmmel, összesen két elemben mutatkozik meg. Az egyik, hogy Billy és bandatagjai vért szívnak, illetve halálukkor elporladnak, a másik pedig, amikor Rayne az első vereségét követően vérrel gyógyítja a sérüléseit. Ezt leszámítva a vámpíros körítés egyszerűen felesleges, a vámpírok Billy és Rayne kivételével pisztolyokat és egyéb lőfegyvereket használnak, az sincs kifejtve, hogy az elvileg emberfeletti vámpíroknak miért kell a vonat a vadnyugat leigázásához, de ha már itt tartunk, azt sem értem, Deliverance lakosai miért nem nyitották rá az ablakokat a nappal bujkáló, gyerekeket túszul ejtő vérszívókra? A BloodRayne II lehet, hogy nem Boll legrosszabb alkotása, de ettől függetlenül egy bűn rossz, élvezhetetlen film, rosszabb, mint az első rész, a megtekintésétől pedig óva intek mindenkit.

értékelés: 1/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "BloodRayne II: Deliverance (2007)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..