Elhagyott elmegyógyintézetek – top 5

burnt1Azt hiszem, szinte minden horrorrajongó és a hasonló témák iránt érdeklődő ember egyetérthet abban, hogy az elhagyatott elmegyógyintézetek nem csupán filmekhez jelentenek kiváló inspirációt, de remek táptalajt nyújtanak a különféle városi legendák kialakulásának is. Ennek oka mondhatni összetett, hiszen a tébolydák világa több olyan alkotóelemmel rendelkezik, ami lehetővé teszi ezeknek a jelenségeknek a kialakulását.

Ilyen kiváltó okok közé sorolható többek közt ezeknek az intézményeknek a makulátlannak kevéssé tekinthető múltja és a mentális betegségek a külső szemlélő számára misztikus, rejtélyes mibenléte. Természetesen az évszázadok során drasztikusan változott maga a “mentális betegség” kifejezés meghatározása is, de ezekről még később szó esik.

A fent említett okokból kifolyólag az elkövetkező hetekben – a már régebben beígért fix vasárnapi rovat keretein belül – szeretnék bemutatni nektek öt olyan intézményt, amelyek talán joggal foglalhatják el helyüket egy képzeletbeli toplista tetején. Természetesen, a változatosság jegyében nem minden hétvégén erről lesz szó a közeljövőben, hiszen más témákat illetően is vannak megvalósításra szánt ötleteim. A kissé hosszúra nyúlt bevezető után következzen az ötödik helyezett, ami nem más, mint a Letchworth Village.

Letchworth-Village-main

1911-ben járunk, a helyszín pedig New York állam Rockland megyéje. Ekkor és itt nyitotta meg kapuit a William Pryor Letchworthről elnevezett Letchworth Village, amely az USA egyik legmodernebb egészségügyi intézményének számított. A Letchworth eredeti célja a mentális, fizikai fogyatékkal élők ellátása és foglalkoztatása volt, később majd láthatjuk, hogy ez az elhatározás mennyire valósult meg. Mint azt az elmegyógyintézetek esetében megszokhattuk, a 130 épületből álló komplexumot festői táj vette körül, aminek célja a regenerálódás és a nyugodt körülmények biztosítása volt. Kis kiegészítésként megemlítendő, hogy az ilyen jellegű környezet biztosítása a tébolydák esetében egyébként már jó ideje előíráshoz kötött volt, érthető okok miatt.

A Letchworth a XX. század eleji (akkori modern) elvárásoknak megfelelően volt felszerelve és berendezve, ennek köszönhetően rendelkezett saját infrastruktúrával, amelybe beletartozott az iskola, kórház, kutatóintézet, orvosi rendelő,  étterem, mosoda, sőt színház is. Ezek mellett szigorúan ügyeltek arra, hogy bizonyos épületek blokkjaiba csak azonos betegséggel küzdők kerülhessenek, igyekezve elkerülni és megelőzni az esetleges összetűzéseket. A nagyratörő tervek között szerepelt a páciensek lehetőség szerinti teljes foglakoztatása és ápolása, így az intézmény még saját parkkal játszótérrel (ezzel a fiatalabb korosztályra is gondolva), színházzal, műhellyel és edzőteremmel is rendelkezett.

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve- tartja a közhely, ám a klisé ezúttal megállja a helyét, hiszen egy-két évtized elteltével a Letchworth valódi földi pokollá változott. 1921-et írunk, amikor különös, etikátlan és szabálytalan emberkísérletekről számoltak be dokumentációk, a ’40-es években pedig az intézetben már a befogadóképesség kétszeresének megfelelő embertömeg volt bezsúfolva az épületek falai közé. A groteszk helyzetre ekkortájt hívta fel a figyelmet egy fotósorozat, amelyet Irving Haberman készített. Ekkortájt már a Letchworth Village a nem sok jóval kecsegtető “Titkok Faluja” becenevet kapta. Az ’50-es években ismételten emberkísérleteknek adott otthont, ugyanis a gyermekbénulás elleni vakcinákat az itt kezelt gyerekeken tesztelték. A kontroll fokozatos gyengülése meghozta “gyümölcsét”, így az intézmény falai közt mindennapossá váltak a személyzet részéről elkövetett fizikai megtorlások, kegyetlenkedések , és a nemi erőszak. Ilyen állapotok mellett a higiéniás viszonyok is finoman szólva borzalmas állapotban voltak, az embertelen körülmények felszámolása pedig csupán jóval később következett be. Ezek mellett megemlítendő, hogy akkoriban a mentális és pszichés betegségek jóval kevésbé voltak elfogadottak, mint napjainkban, ennek pedig szintén megvolt a maga áldásos hatása a társadalomban. A családok szégyellték, letagadták, ha valamelyik rokonunk sérült volt, a Letchworthhöz hasonló intézmények pedig valamiféle lerakatként működtek, ahol egy életre megszabadulhattak a nemkívánatos személyektől.

1972-ben az amerikai ABC csatorna híradójának egyik riportfilmjében ismét különös, és sokak számára felkavaró képsorok jelentek meg, amelyeket az intézmény falai közt rögzítettek. Ekkoriban már egyre többen álltak amellé a kezdeményezés mellé, amely felszámolni szerette volna a Letchworthben uralkodó embertelen viszonyokat.

1280x720-NjT

A koszban fürdő, ruhátlanul és mocskosan tévelygő emberek látványa már meglehetősen sokkoló volt a ’70-es évek amerikai társadalmának. 1996-ra az intézmény végleg bezárta kapuit, azóta elhagyatottan áll, remek helyszínül szolgálva az ilyen témákkal foglalkozó műsorokat készítő stáboknak, vagy csupán a borzongásra vágyó érdeklődőknek.

A Letchworth temetőjében számos jelöletlen sír található, amelyek jelentős hányadáról még a mai napig nem tudják, kiket rejthetnek. A számokkal megjelölt sírok groteszk látványának enyhítésére egy emléktábla áll, azoknak a neveivel, akikről az intézmény dokumentációs anyagainak átvizsgálása után biztosan tudják, hogy az elmegyógyintézet falai közt lelték halálukat.

7536416

article-2359999-1AC0DA4C000005DC-122_634x400

article-2359999-1AC0DA3D000005DC-54_634x392

(folytatása következik…)

Absvrd

Leave a comment

Your email address will not be published.


*