Messiah of Evil (1973)

messiah_of_evil_thumbEgy igen elfeledett alkotás körmére nézünk a következő írásban, mely egy évvel a klasszikus Texasi láncfűrészes mészárlás előtt jelent meg, illetve tíz évvel a hírhedt Blood Feast után érkezett meg, így joggal tehető fel a kérdés: vajon miben sikerült maradandót alkotni, és miért történhetett meg, hogy egy, a horror újjáéledése hajnalán készített múvi megrekedt és nem hatolt mélyebbre az emberek tudatában. A Willard Huyck, Gloria Katz szerzőpáros jegyzi a filmet mint forgatókönyvíró és rendezői társulat és az akkoriban ismételten divatba jövő apokaliptikus hangulatot igyekeztek meglovagolni és megfűszerezni.

Az alkotás egy igen meglepő jelenettel indul: egy férfi nem tudván végzetéről, egy nőtől kér segítséget, ám az kíméletlenül végez vele az éjszaka leple alatt. A következő pillanatoktól a filmet végigívelő két narráció egyike szólal meg és terelgeti a nézőt. Ez nem más, mint a főhős, Arletty hangja, aki előbb egy furcsa folyosón bolyong, majd megérkezünk helyszínileg is az események középpontjába: egy kisvárosba. A nő édesapját próbálja felkutatni és a kihalt településre igyekezve találkozik egy albínó feketével, aki láthatóan nem túl életvidám embereket szállít, illetve az utca emberével, akit éppen kihallgat egy szép öltözékű férfi és két barátnője.vlcsnap-2015-11-21-18h55m05s843Hamarosan olyan kifejezésekkel lesz tele sok szín, mint vérhold, rémálmok, látomások. Az apuka rezidenciájára érve kicsit megnyugodnak a kedélyek, azonban a férfi (Thom) láthatóan Arlettyvel kokettál. A társaság széthúzását követően aztán kezdenek elszabadulni a dolgok, ugyanis lassan mindegyikük találkozni fog a gonosszal. A történet egyébként közel sem olyan átgondoltan épül fel, mint elsőre tűnik; sok a kapkodás, ide-oda ugrálás és a néhol trehány vágás miatt nehéz egyből átállni az új eseményekre. Mégis, valami iszonyatosan eltalált diszharmonikus atmoszférát áraszt magából a mű. A gyakran sötét helyszínek különböző színekkel megvilágítva, a szél gyakori süvítése, a narráció és az olykor idegesítő, de mindvégig konstans idegborzoló zene nagy erővel zúdul a nézőre, elvonva a figyelmét a látható negatív jelekről. Külön szeretném megemlíteni a művész apuka lakását, melynek belső tere a falfestményekkel elképesztően hangulatos, megvilágítva és megfelelő beállításokkal pedig gyakran nyomasztó és félelemkeltő energiákat szabadít fel.

vlcsnap-2015-11-21-18h55m20s264A főbb színészekre nem sok panasz lehet, ám a “néma” statiszták gyakran túljátsszák szerepüket, nem figyelve arra, mennyire a történetet kellene szolgálniuk megjelenésükkel. A szereplők motivációit a már említett narráció segíti és ebben a megtört, bánatos hangú édesapa is segít, amint felolvassa saját írását, melyre lakásában akadnak. A speciális effektekre láthatóan nem sokat költöttek gore szempontjából, hiszen a kibelezett karakterek is csak a bőrükön szétfröccsent piros festékkel mutatkoznak, ám voltak nagyon is impozáns elképzelések, mint a házba betörő horda szerepeltetése. Az operatőri munka szintén pozitív kicsengésű, talán csak a végső menekülésnél éreztem kisebb kapkodást, hiszen pont az esszenciája vész el, amire addig erősen tudott támaszkodni a film.

vlcsnap-2015-11-21-18h55m51s797Összességében egy értékelhető horrorral akadhatunk össze, ha rábólintunk és betesszük a lemezt a lejátszóba, és a film túlnyomó részében a légkör és a szándékosan zavaró zene keltette kényelmetlenség elég hatásos ahhoz, hogy fenntartsa végig az érdeklődést.

Értékelés: 6/10

Plendil

Be the first to comment on "Messiah of Evil (1973)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .