Nincs előítélet a magyar horrorokkal szemben – Interjú Gallai Józseffel, a Moth és a Bodom rendezőjével

moth 118Magyarországon horrort gyártani valami olyan érzés lehet, mint villával levest enni – gondolhatjuk mi, horrorfanatikusok. Kis ország vagyunk, rétegműfajt szeretünk, ráadásul a honi filmipar belterjes világát elvből elítéljük, de legalábbis fenntartásokkal kezeljük. Mi most Gallai Józseffel, a Bodom és a Moth című horrorfilmek rendezőjével beszélgettünk a hazai filmgyártásról, valamint arról, hogyan is lehet ma Magyarországon leforgatni egy horrort.

Cinegore: Mik azok a konkrét szegmensek, amiben a magyar (horror)filmnek javulnia, illetve változnia kellene?

Gallai József: Nem készítettek országunkban még olyan sok horrorfilmet, így a kérdésedre elég nehéz válaszolni. A kilencvenes években Bernáth Zsolt és csapata készített pár ilyen stílusú filmet, amelyek bátor és élvezhető alkotások voltak, mellette pedig követendő példát mutattak hazánk amatőr és függetlenfilmesei számára. Ugyanakkor maradjunk a horrorfilmeknél, mivel a magyar filmek helyzete láthatóan javuló tendenciát mutat az elmúlt egy-két évben, függetlenül attól, hogy ezek a díjazott alkotások tetszenek-e a nagyközönségnek, vagy sem. Személy szerint mindenképpen abban látok megoldást, hogy fontos nemzetközi produkciókban részt vállalni, tapasztalatokat szerezni, akár filmkészítési és együttműködési módszereket átvenni más horrorfilmesektől.

Cinegore: Hogyan / milyen módszerrel lehetne rávenni az átlag magyar nézőt, hogy tegyen próbát egy-két (akár ingyenesen is letölthető) amatőr, független filmes mozival?

G.J.: Először is jó filmeket kell készíteni, emellett időben felhívni a figyelmet ezekre a produkciókra. Ennek ellenére tudomásul kell venni, hogy a nézők ugyanolyan jegyáron nem fognak magyar filmet választani egy blockbusterrel szemben egy-egy mozilátogatás során. Ez tény.

gallai 2

Cinegore: Milyen lehetőségei vannak egy hazánkban készült független (horror)filmnek a külföldi promóciót illetően?

G.J.: A közösségi és kampányoldalak népszerűségének köszönhetően jó lehetőségek állnak egy független horrorfilm rendelkezésére. Könnyű reklámozni, könnyű kapcsolatokat teremteni, az ember otthon a foteljából is beszélgethet producerekkel, kiadókkal a film jövőjét illetően. Érdemes a filmet az összes közösségi oldalon regisztrálni, mert jóval hamarabb találnak rá az érdeklődők, mintha a már elavult, régen bevált módszerekkel promócióznánk munkánkat.

Cinegore: Miket hallottál vagy tapasztaltál, mi a jelenlegi megítélése a magyar filmeknek a külföldi körökben? (mind a közösségfilmes vonalon, mind a független/művészfilmeknél)

G.J.: Semmiféle hátrányos megítélése nincs, a magyar filmek egyenrangú vetélytársai bármilyen más nemzet produkcióinak. Ez így is van rendjén, attól tartok, ez a kérdés csak hazánkban merülhet fel.

bodom1

Cinegore: Külföldi fesztiválok bemutatói alkalmával mennyire lehet kapcsolatokat teremteni, partnerséget kiépíteni?

G.J.: Abszolút lehetséges, jómagam is számos hasznos kapcsolatot építettem már ki. Természetesen nem volt alkalmam minden fesztiválon ott lenni, de érdekes azt megfigyelni, hogy egy nemzetközi filmes nem feltétlen riválisként tekint rád. Volt már olyanra is precedens, hogy egy másik versenyfilm rendezője írt rám és kezdeményezett értékes szakmai beszélgetést. Ez országunkban tapasztalataim szerint kevésszer fordulhat elő. Ha valaki egy kicsit is több eredményt tud felmutatni, vagy nagyobb sikereket elér, azt honfitársai előbb-utóbb nevezik egy szardobáló versenyre.

Cinegore: Vannak-e esetleg a külföldi szcénában olyan előremutató módszerek, irányvonalak, technikai megvalósítások, amiket érdemes lenne a hazai filmgyártásban is átemelni, de legalábbis megszívlelni?

G.J.: Csupán egy konkrétum jut eszembe. Mindenkinek érdemes lenne száz százalékig a saját munkájára koncentrálni, nem más filmje felett ítélkezni, vagy azt negatív színben feltüntetni. Nekem hazai tekintetben főként ilyen tapasztalataim vannak. Ha az illető filmje nem lehet sikeres, vagy megáll a direct-to-youtube kategóriánál, jóval több ideje és energiája marad más munkájával foglalkozni. Külföldön nem ezt látom. Ismerek olyan elsőfilmest, aki csúcsra járatta a munkáját, minden lehetőséget megragadott és nem más pocskondiázásával érte ezt el, hanem a saját célja lebegett a szeme előtt. Több, mint követendő példa.

moth2 borito

Cinegore: Mi lehet a “végállomás” egy magyar rendező számára, mennyire lehetnek merész álmai? Nyilván itt nem az Oscar-díjra gondolok, de milyen elérhető célokat fogalmaztál meg, amikor belevágtál a szakmába?

G.J.: Emberfüggő, kinek mi a végállomás. Amikor belevágtam, még az volt a legnagyobb “álmom”, hogy egyáltalán a végére érjek annak, amibe belekezdtem, legyen komplett és bemutatható a film. Sokan idáig sem jutnak el függetlenfilmes vonalon. Ígérgetnek orrba-szájba, dobálóznak angol kifejezésekkel, boldog-boldogtalant bejelölgetnek a közösségi oldalakon mindenféle referencia nélkül, a költségvetést képtelenek jól használni, a kifogásokat meg tízesével keresik és még egy minimális helyszínnel operáló filmnél is tudnak problémát generálni. Számomra az a legfontosabb, hogy minden olyan filmmel fejlődjek, amiben részem volt és mindig egy kicsivel sikeresebb legyen, mint az előző. Ha ez a tendencia működik, akkor az már egy jó alap, amire tudok építkezni.

Cinegore: Sorolj fel pár számodra kiemelkedő külföldi alkotást a közelmúltból, amik valamilyen szempontból nyomot hagytak benned, és kérlek, röviden indokold is meg, miért.

G.J.: Nagyon tetszett Mark Duplass és Patrick Brice munkája, a Creep. Számomra jelenleg az etalonja annak, hogy hogyan lehet szó szerint zsebpénzből hatásos és maradandó filmet forgatni. Ilyen szempontból hatással van még rám James Ward Byrkit és Jamin Winans munkája, a nagyok közül pedig M. Night Shyamalan és Bennett Miller munkái.

moth1

Cinegore: Már a Bodom előtt is számtalan rövidfilmhez fűződött a neved, de talán az áttörést ez a horror hozta meg számodra. Melyik alkotásra vagy a legbüszkébb, melyiket ajánlanád legszívesebben a horrorrajongó olvasóinknak?

G.J.: A horror rajongók tegyenek egy próbát a Bodommal, meg majd a Moth-tal is, ha megjelenik. Az összes eddigi munkámhoz nagyon kötődök, amit Elekes Gergő alkotótársammal hoztam össze. Nem tudnék és nem is akarnék rangsorolni, mindegyik film sokat adott nekem, több lettem azáltal, hogy részt vehettem a készítésükben.

Cinegore: A Bodom és a Moth után hamarosan bemutatásra kerül az A Guidebook to Killing Your Ex. Az előzetes alapján ez talán kevésbé tűnik horrornak, mint előző társai. Jól gondoljuk, hogy itt inkább a feszültség és az izgalom, mintsem az ijesztegetések és a hangulat lesz a fő faktor?

G.J.: Az A Guidebook to Killing Your Ex is horror lesz, habár egy nagyon is emberközeli megvilágításból tálalt horror. A lehető leghitelesebben szeretném bemutatni, pontosan mi vezethet el odáig, hogy az ember elszánja magát egy olyan tettre, amelyet a cím is sugall. Biztos vagyok benne, hogy az eddigi legkomplexebb és legnehezebb film lesz, amivel valaha is dolgom volt. Hihetetlenül ütős a szereplőgárda és rendkívül izgatott vagyok a film jövőjét illetően.

S1260005.00_02_41_46.Still020A készülő filmet IDE kattintva tudod te is támogatni!

 

(Varin)

Be the first to comment on "Nincs előítélet a magyar horrorokkal szemben – Interjú Gallai Józseffel, a Moth és a Bodom rendezőjével"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .