John Llewellyn Probert: Dead Shift (2016)

deadshift_thumbSajnos tény, hogy itton a horror könyvek mennyisége, változatossága közel sem elég ahhoz, hogy egy hardcore olvasó igényeit hosszú távon kielégíthesse. Akik legalább középszerű angoltudással rendelkeznek, előbb-utóbb elkezdenek szemezgetni a bőség zavarában kavargó angol nyelvű kínálatból – ehhez a válogatáshoz megpróbálunk nektek nyújtani egy kis segítséget, és a közeljövőben tervezünk olyan cikkeket is, amelyek egy-egy új, csak angol nyelven elérhető horror novellával/regénnyel foglalkoznak majd.

 

Az első ebben a sorban John Llewellyn Probert Dead Shift című, a Horrific Tales Publishing gondozásában megjelent regénye. Probert egyike azoknak az újgenerációs horror szerzőknek, akiket érdemes szemmel tartani: több mint száz novellát és több kiadott kötetet is maga mögött tudhat, 2006-ban egy Children of the Night, 2013-ban egy British Fantasy Award díjat zsebelt be, blogján (http://johnlprobert.blogspot.hu/) pedig hobbiból szinte napi rendszerességgel blogol régi és új kultfilmekről (főleg horrorról).

A Dead Shift pedig méltó ehhez a munkássághoz – lovecrafti horror, azonban annak inkább a filmvászonról, Brian Yuzna/Stuart Gordon tolmácsolásában ismert változata. Egy idős rákbeteg deadshift01okkultista, Arthur Lipscomb egy elhagyatott, ősi áldozati helyre épített épületben megpróbál végrehajtani egy szertartást, mellyel elfeledett, démoni isteneket szabadíthat be a világunkba. Egy éjjeli őr azonban észreveszi, és a szertartás során elszenvedett sérülései miatt kórházba szállíttatja. Lipscomb, mivel az entitásokkal kötött alkuja miatt muszáj, hogy végrehajtsa a szertartást, a kórházban fejezi be az idézést, a műveletbe azonban végül hiba kerül, és a sötét teremtmények megjelenése helyett azok világa elkezd összeolvadni a miénkkel, iszonyatos, elmebeteg anomáliákkal átformálva az épületet. Három éjszakai műszakban dolgozó orvoson múlik, hogy kiderítsék, hogyan fordítható vissza Lipscomb szertartása, mielőtt az ősi istenek áttörik a kórház falainak akadályát, és túléljék a fekete mágia által elszabadított zombik, húsevő csápok, fertőző vírusok és ősi lények invázióját.

Egy kissé lassú indítás után a Dead Shift hihetetlen gyorsasággal pörög fel, és olyan intenzív, könnyű olvasmánnyá válik, amelyet olvasva fel sem tűnik, milyen gyorsan lépünk túl az első 100 oldalon. Terjedelmét tekintve is kellemes, alig három-négy óra alatt kiolvasható, a történet viszont hibátlan, a karakterek remekül működnek, a fekete humor kiválóan adagolt. Ahogy a bevezetőben is említettem, hangulatban inkább a filmes lovecrafti horrort képviseli – az első zombik és természetfeletti szörnyűségek felbukkanásakor ugyan főhőseink megrettenek, pár perccel később már savval teli palackot törnek szét az eleven kadaverek fején, és meglehetősen gyorsan alkalmazkodnak a kórházban szó szerint elharapodzó borzalom újabb és újabb manifesztációihoz. Ha valaki ezzel a mentalitással veszi a kezébe a könyvet, garantáltan nem fog csalódni, még második átolvasásra is csak két részt találtam, amelyek kicsit furcsán működtek/elütöttek az addigi szinttől: az egyik a felvezetésnél a főhős beszélgetései a kollégákkal, amely egy kicsit erőltetettnek hatott, a másik pedig a megoldáshoz vezető út – ugyanis hőseink az invázió alatt találnak egy még működő, interneteléréssel rendelkező számítógépet, amelyen pont sikerül is felvenniük a kapcsolatot egy szakértővel, aki lefordítja számukra a Lipscomb által használt grimoiret. Az egész jelenet kissé szürreális, és a humort is ezen a ponton éreztem egyedül kicsit erőltetettnek. Ez azonban nem ront sokat az összképen, a Dead Shift-et pedig így csak ajánlani tudom azoknak, akik egy viszonylag friss és könnyű horror olvasásán törik a fejüket. Probert nevével pedig várhatóan még találkozhattok majd a közeljövőben 🙂

értékelés: 8/10

Zoo_Lee

Be the first to comment on "John Llewellyn Probert: Dead Shift (2016)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*