Kriptozoológia 2. rész – Alpesi tatzelféreg

krypto2_thumbVan valami nyugtalanító a macskákban. Nem véletlen, hogy a néphiedelem gyakran a túlvilággal, boszorkánysággal és egyéb nem evilági dolgokkal társítja őket. Talán a furcsa, néha érthetetlen viselkedésük, vagy az átható tekintetük teszi. Esetleg az a tény, hogy borzalmas hangokat tudnak kiadni magukból, amitől az ember hátán feláll a szőr. Mindegy is, a lényeg, hogy képzeljünk el egy macskát, aminek a hátsó fertálya egy gyíkban, vagy kígyóban folytatódik, és szabadidejében disznókat dönt le a lábukról, vagy békés pásztorokat ijeszt halálra. Ráadásul itt lakik a szomszédban…

Az alpesi tatzelférget (Tatzelwurm – karmos féreg vagy Springwurm – ugró féreg, Lindwurm, Kuschka, stb.) a szemtanúk gyíktestű, macskára emlékeztető fejű, egy méter testhosszúságú állatként írják le, széles, éles fogakkal teli szájjal, átható tekintettel legtöbbször egy pár mellső, ritkábban 2 pár lábbal, vagy láb nélkül. Az osztrák, olasz, svájci Alpok közepes magasságú, köves talajú régióiban fordul elő, de Sziléziából is jelezték már felbukkanását.

krypto2_05

1779-ben Ausztria Salzburg tartományában egy bizonyos Hans Fuchs szabályosan halálra rémült, amikor egyszerre két ilyen lénnyel hozta össze a balsors: a férfi ugyan még haza tudott rohanni és beszámolni családjának a látottakról, ám végül szívrohamban elhalálozott az élmény (meg talán a szokatlan testmozgás) hatására. A tatzelwurm-al történő többi találkozás szerencsére nem járt ilyen drámai következményekkel, látták őt Tirolban egy hegyi vendéglőből az 1800-as évek végén, majd szintén Salzburg tartományban tűnt fel már az 1900-as években, ahol két kirándulót kápráztatott el tudományával: mintegy 3 métert ugrott az őt megzavaró bámészkodók felé. Általában a tatzelféregről azt tartják, hogy agresszív teremtmény, megtámadja a háziállatokat, illetve az nyugalmát megzavaró embereket is.

1854-ben egy Balkin névre hallgató svájci fotográfusnak állítólag sikerült lencsevégre kapnia a kreatúrát. Az előhívott fénykép később megjelent egy viszonylag neves német lapban, mely olyan nagy felbuzdulást váltott ki a témára fogékony népekből, hogy egy komoly expedíciót is szerveztek a lény felkutatására. Sajnos a kutatás végül eredménytelenül ért véget, az általános csalódottság hatására a tatzelwurm létezése körüli viták is csillapodtak. Manapság a témában járatosak többsége átverésnek tekinti Balkin fotográfiáját.

Balkin fotográfiája az állítólagos Tatzelféregről

Balkin fotográfiája az állítólagos Tatzelféregről

Egy másik állítólagos bizonyíték egy tatzelwurm csontváz, melyet a Genfi Tudományos Intézetnek adományoztak valamikor az 1900-as évek elején. A csontváz egy kígyótestű, rövid, karmos mellső lábakkal és tiszteletre méltó fogazattal rendelkező lényhez tartozott, amennyiben – és sajnos e felől eléggé megoszlanak a vélemények – nem csupán egy újabb ügyes átveréssel volt dolga a derék genfi polgároknak. A vitát a mai, fejlett tudományos módszerek sem képesek eldönteni, mivel a csontvázról mára mindössze egyetlen fénykép maradt fenn, a csontok maguk elvesztek az eltelt évek során.

Tatzelféreg csontváz Genfből

Tatzelféreg csontváz Genfből

A szkeptikusok a tatzelwurm jelenségét az európai sárkány mítoszokban látják gyökerezni, arra hivatkozva, hogy a szemtanúk mindössze képzeletükkel egészítették ki a látott lény képét, mely ugyan lehet ismeretlen a tudomány számára, ám valószínűleg sokkal kevésbé rejtélyes gyökerekkel rendelkezik, mint egy macskafejű, gyíktestű szörnyeteg. A tatzelféreg eredetére sokféle magyarázat született, többek között egy méretes lábatlan-gyík faj, a távol keleten honos és akár 180 centiméter hosszúra is megnövő óriás szalamandra európai rokona, vagy a Bipedidae családba tartozó – egyébként az amerikai kontinensen honos – kétlábú gyík is a lehetséges jelöltek között szerepelnek.

Bipedidae családba tartozó gyíkfaj

Bipedidae családba tartozó gyíkfaj

Óriás szalamandra

Óriás szalamandra

Ezen jelöltek némelyike valóban alkalmas lehet arra, hogy rossz fényviszonyok között, vagy ha az embernek csupán egyetlen gyors pillantást van alkalma vetni rá, összetéveszthetők a fentebb leírt szörnnyel. Hivatalos és minden kétséget kizáró megerősítés, vagy cáfolat az alpesi tatzelféreg létezésére vagy eredetére mind a mai napig nem áll rendelkezésre. Könnyen előfordulhat azonban, hogy éppen mi leszünk azok, akiknek sikerül végül lencsevégre kapnunk egy élő, lélegző tatzelwurmot, amint egy hűvös alpesi réten sütteti a hasát. Mindenesetre nem kell messzire utaznunk, hogy megpróbálkozzunk vele. Vigyázzunk azonban, óvatosan közelítsük meg, agresszív állat hírében áll!

krypto2_06

Gabblack

Be the first to comment on "Kriptozoológia 2. rész – Alpesi tatzelféreg"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..