Ha egy klasszikus horrorfilmre vágytok, akkor a most bemutatásra kerülő argentin alkotást bátran merem nektek ajánlani. Az előző találatommal alaposan befürödtem, így a Blood of the Virgins-höz sem túl sok reményt fűztem, de végül egészen megkedveltem. Lévén 1967-es a mű, így pontosan tudni lehet, hogy mire számítsunk és ezt szerencsére elég jól hozta.

Ofelia halálosan szerelmes Gustavoba, azonban apja nem nézi jól szemmel, hogy sosem láthatja a lány kiszemelt vőlegényét. Eduaurdohoz szeretné hozzáadni, ezért a nő választás elé állítja szeretőjét. Ha eljön vele, és megkéri a kezét a szüleitől, akkor hozzámegy. Azonban a férfi ismeretlen okból kifolyólag nem tudja teljesíteni a kérést, hanem a pár nászéjszakáján rájuk tör és meggyilkolja Eduaurdot és Ofeliat.

Évekkel később egy csoport fiatal bulizik egy hajón, amikor rábukkannak egy elhagyatott házikóra a parthoz közel. Furcsa események veszik kezdetüket, amely során a lányok közül eltünedeznek néhányan, majd egészen anémiás állapotban kerülnek elő. Gyanítják, hogy mindennek köze van egy titokzatos asszony felbukkanásához (Ofelia), de az is lehetséges, hogy egy másik alakhoz köthetőek az esetek.

Bármennyire is próbálom úgy leírni a történetet, mintha misztikum lengné be a Blood of the Virginst, el kell áruljam, hogy egy Drakula feldolgozásról van szó. Ugyan az események át vannak ültetve az 1960-as évekbeli Argentínába, de teljesen jól rá lehet ismerni az alapokra. Egy fura férfi szerelmes egy nőbe, de nem lehet vele, mert nem járhat a fényben, így megharapja, hogy az örökkévalóságban egymáséi lehessenek… A csavar kicsit ott van, hogy Ofelia nem rajong ezért az életmódért, így szabadulni szeretne belőle, ezért egyrészt próbál társat találni magának, másrészt Gustavo is kénytelen olyan nőt találni, aki mellett elöltheti az átkozott halhatatlanságot.

Teljesen frappáns és élvezhető adaptációt találtam, mert a Blood of the Virgins nagyon jól át van ültetve az aktuális jelenbe, a történet is finoman át van alakítva, hogy ne tűnjön erőltetettnek, és a szereplők játéka is el lett találva. A sémák, az alapok tényleg könnyen kiszúrhatóak, de annyira sikerült megcsavarniuk a cselekményt, hogy izgalmas maradjon. Emilio Vieyra rendezése egy teljesen jó feldolgozást eredményezett, egyáltalán nem izzadság-szagú a hangulata, hanem hozza az elvárt formát.

Bátran merem ajánlani a klasszikus vámpírfilmek rajongóinak, főleg, ha szeretitek az eredeti történet feldolgozását. Időtálló horror alkotás.

Értékelés: 8,5/10

Smaragd Sárkány