Kriptozoológia 15. rész – A Bagolyember

A ködös Albion és a környező szigetek bővelkednek a különböző kryptidekrők szóló beszámolókban. Ezek a lények vagy hús-vér szörnyek – mint Nessi -, vagy úgynevezett zooform teremtmények, melyek nem feltétlenül rendelkeznek anyaginak tekinthető testtel (lásd. fekete kutyák). Rovatunk mai alanya inkább ez utóbbihoz áll közelebb a kryptidek képzeletbeli skáláján: a bagolyember (vagy cornwall-i bagolyember) Délnyugat-Anglia sokat vitatott teremtménye.

A történet 1976-ban kezdődött, egészen pontosan április 17-én. A 12 éves June Melling és 9 éves húga, Vicky éppen a Mawnan környéki erdőn sétáltak át, amikor a helyi templom tornya felett megpillantottak, egy leginkább óriási bagolyra emlékeztető lényt. June később le is rajzolta a teremtményt, mely egy tollas szárnyú férfire emlékeztetett, fekete csőrrel és hegyes fülekkel. Ugyanezen év júliusában két kamaszlány szintén látni vélte a fent említett lényt: Sally Chapman éppen barátnőjével táborozott a mawnan-i templom közelében, amikor sátrából kilépve szembe találta magát egy embermagas, bagolyszerű teremtménnyel, melynek szemei vörös, kísérteties fénnyel izzottak. A lény egy fenyőfa tövében állt, majd hirtelen szárnyra kapott. Sally és barátnője ugyancsak készített egy-egy rajzot a találkozás után: ezen a bagolyember sokkal bagolyszerűbbnek tűnik.

A bagolyember a szégyenlősebb kryptidek közé tartozik: 1976-os első feltűnése után mindössze néhány alkalommal mutatta meg magát. Az egyik legérdekesebb ilyen eset 1980-as évek végén történt, amikor is egy kamasz fiú barátnőjével sétált az ominózus Mawnan környéki erdőben, amikor egy nagy fenyőfa egyik ágán megpillantottak egy kiterjesztett szárnyú lényt. Az állat körülbelül 125 centiméter magas lehetett, tollazata szürkésbarna volt, szeme fénylett és két hatalmas karommal kapaszkodott a vastag faágba. Mikor a bagolyember észrevette az őt figyelő párt, felemelte szárnyait és hátrafelé levetette magát az ágról, majd elrepült. A történet érdekessége, hogy az eseményeket elmesélő fiú később zoológiát (állattan) tanult, de a mai napig nem tudja biztosan, mit láthatott aznap.

Írom ezt azért, mivel a cornwall-i bagolyember leírása kísértetiesen emlékeztet egy létező madárfaj, az uhu (Bubo Bubo – igen, Doktor Bubó is innen kapta a nevét) morfológiai jellemzőire. Az uhu, vagy nagy fülesbagoly a ma élő legnagyobbra nővő bagolyfajok egyike, a tojók magassága a 75 centimétert is elérheti. Ugyan Angliában nem őshonos, fogságból megszökve könnyű szerrel otthonra találhatott a dél-angliai erdőkben. Az öreg templomtorony, ahol az első észlelések történtek, természetes fészkelőhelyül szolgálhat az ilyen madaraknak. Az a tény azonban, hogy az uhu magassága jelentősen elmarad a bagolyember esetében tapasztalttól, illetve, hogy egy zoológus hallgató sem volt képes egyértelműen egy valódi madárral azonosítani a látott teremtményt, minden esetre elgondolkodtató.

Van néhány körülmény azonban, mely kétségessé teszi a bagolyember létezését, illetve a szemtanúk szavahihetőségét. Először is, néhányan közületek talán olvasták Absvrd kollégám cikkét az amerikai molyemberről. Sokan úgy gondolják, hogy a Point Pleasant-ben történtek szolgáltak ihletül az angliai bagolyember ötletéhez, vagy pedig a két lény valamilyen rokonságban áll egymással. Az események között ugyan eltelt 10 év, de a morfológiai hasonlóságok, illetve a környéken az időtájt állítólagosan észlelt egyéb furcsa jelenségek (szélsőséges időjárás, furcsán viselkedő, csoportosan emberre támadó állatok, megszaporodott ufó észlelések) mégis gondolkodóba ejtik az embert.

Zárójelben jegyezném meg, hogy a mawnan-i templom állítólag egy úgynevezett Ley-vonal mentén fekszik (zavaros elmélet földenergia-áramlási rendszerekről), mely egyeseket arra enged következtetni, hogy a bagolyember valójában valamilyen zooform lény lehet (olyan teremtmények, melyek külsőre valamilyen állatra emlékeztetnek, de inkább természet feletti, mint hús-vér lények).

Csalás gyanúját veti fel az a tény, hogy a közvélemény mindössze egyetlen ember, egy bizonyos Tony ‘Doc’ Shiels nevű paranormális-kutató/kryptozoológus elbeszélésén keresztül értesült az első találkozásról. Állítólag a Melling lányok apja kereste fel Shiels-t és mesélte el, ami a lányival történt, valamint mellékelte June rajzát az állítólagos állatról. Mivel Tony Shiels pályafutása nem mentes a szándékos csalásoktól sem, ezért sokakban felmerült, hogy a bagolyember is csupán egyike a Doc kreálmányainak, melyből később kisebb hisztéria kerekedett és mások is látni vélték a kitalált lényt. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott.

Vajon a cornwall-i bagolyember legendája csupán egy gátlástalan kókler kísérlete lett volna arra, hogy egy helyi nevezetességet teremtsen a molyember hasonlatosságára? Vagy a szemtanúk csupán egy nagyra nőtt baglyot láttak, melynek elképesztő méretei indították be az emberek örökkön rejtélyek után szomjazó fantáziáját? Esetleg nem is e világi teremtménnyel van dolgunk? Ki tudja. Egy azonban tény: a baglyok önmagukban is elég félelmetes állatok, az emberiség számos kultúrájában hozzák összefüggésbe őket boszorkánysággal, varázslatokkal. Talán éjszakai életmódjuk, hatalmas szemük, vagy velőtrázó rikoltásaik teszik, nem lényeges. De összetalálkozni egy embermagas példánnyal valahol az erdőben… lehet, hogy sokunk fantáziája szárnyra kapna ettől az élménytől.

Gabblack

 

Be the first to comment on "Kriptozoológia 15. rész – A Bagolyember"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*