Interjú a Silent Horror horrorképregény készítőjével

Meme, illetve közösségi oldalakon gyakori jelenségnek számítanak a horror webképregények. Nem véletlenül – a többségük általában megfelelően adagolja a hátborzongató, sokkoló elemeket ahhoz, hogy mind a keményvonalas rajongók, mind a horror iránt pusztán érdeklődő, átlagos nézők tetszését elnyerjék, számuk pedig szerencsére az utóbbi időben egyre csak nőtt. Az egyik legnépszerűbb sorozat a Silent Horror, amelynek fekete-fehér képkockáival már valószínűleg találkozott mindenki, aki rendszeresen látogatja a 9GAG-et és társait – Tan Kheng Seng, a sorozat készítője pedig válaszolt néhány kérdésünkre a sorozattal kapcsolatban.

CG.: Amikor elkezdett dolgozni a sorozaton, gondolta volna, hogy a Silent Horror még két év után is javában menni fog?
K.S.: Hivatásos képregényrajzolóként dolgozok már több mint 20 éve. Ahogy a képregények formátuma fokozatosan váltani kezdett a nyomtatott kiadványokról az online médiára, nem akartam lemaradni és a barátaimmal elkezdtünk különböző eBook kiadványokkal kísérletezni munkán kívül, három éven át. Sajnos egyik sem vált be, egészen a Silent Horror szériáig. Úgy mondanám, hogy van egy hosszú távú tervem, hogy a munkámat hagyományosról online médiára helyezzem át és örülök, hogy megtaláltam a helyes utat sok éve kemény munkája után.

CG.: A képregényben megjelenő témák elég széles területet fognak fel hátborzongató kísértettörténetektől kőkemény gore-ig. Hogyan dönt a következő strip témájáról?
K.S.: A Silent Horror legérdekesebb része számomra nem a horror vagy a gore, hanem a történet végi csavar. Általában a kívánt befejezést találom ki előbb, és abból építem ki a történetet. Hozzáteszem, nagyon szeretem a flörtölésről, kapcsolatokról szóló történeteket, és úgy tűnik, az olvasók is 🙂

CG.: Melyik horror filmek / képregények voltak az inspirációi?
K.S.:  Nagyon lelkes fogyasztója vagyok a horrorfilmeknek és regényeknek. A japán “Kaidan Shin Mimibukuro” az egyik kedvencem, és a fő inspirációm a Silent Horror mögött. Az amerikai pszichológiai horror “Psycho” egy másik nagy favoritom. Rengeteg klasszikus japán horrort olvastam Edogawa Ranpo-tól és Yumeno Kyusaku-tól. A kedvenc horror képregényrajzolóm Kazuo Umezu, de ő nem volt hatással a Silent Horror-ra.

CG.: Ha választania kellene három stripet valakinek, aki még nem találkozott a sorozattal, melyek lennének azok?
K.S.: Admirer, Pick Up és Breaking Point

CG.: A sorozattal rengeteg online platformon lehet találkozni, ahol ráadásul több ezer olvasó követi (Facebook, 9GAG, Tapastic…) – gondolta valaha, hogy ilyen sokan fogják követni a munkáját?
K.S.: Volt egy sejtésem, hogy egy ponton nagyon gyorsan el fog terjedni, mert a környezetemből nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam 🙂 Az, hogy más közösségi platformok is megosztják a munkámat, elég sok önbizalmat ad, de egyúttal némi nyomást is érzek, hogy a jövőben még izgalmasabb tartalmakkal álljak majd elő.

CG.: A szöveg hiánya nyelvtől függetlenül érthetővé és élvezhetővé teszi a stripet – de ezen túl miért döntött ennél a stílusnál? Vagy kicsit más oldalról közelítve, érezte már úgy, hogy a képregény némasága korlátot jelent?
K.S.: Három éve találkoztam egy rövid japán horrorral, aminek “30 seconds of horror” volt a címe, minden történet egy oldal. Irtó érdekesnek találtam. Akkoriban próbálkoztam először a mobilos képregényeimmel. Nagyon inspirált és kidolgoztam az első rövid horroromat, ez lett a Rain Drop. Csak képek sorozatát akartam használni egy történet elmeséléséhez. A szavak nélküli stílus nem volt szándékos. Miután postoltam Facebookon, rengeteg reakciót kaptam olvasóktól. Onnan indultam el a helyes irányba. Egy idő után természetesen aggasztottak a néma képregény korlátai. Rengeteg időt töltök az egyes történetek menetének tervezésével, vázlatokat készítek, apró utalásokat rejtek el az olvasók számára, átbeszélem a DarkBox-os kollégáimmal és véglegesítem.

CG.: Évről-évre egyre több webképregény jelenik meg, és bár a horror elég kicsi szegmense a szcénának, még így is jóval több horror képregényt kapunk, mint teszem azt három-négy éve. Mit gondol a jelenlegi helyzetről? Van esetleg “kedvenc konkurenciája”?
K.S.: A mobil olvasásra formázott horror webképregények száma folyamatosan nő, különösen Kínában és Koreában. Az ázsiai horror sokkal inkább hajlik a természetfeletti, míg a nyugati a pszichopata gyilkos karaktere felé. Általában nyugati horrorfilmeket nézek és japán horrorregényeket olvasok. Úgy vélem, elég jól értem mind a keleti és a nyugati alapokat. A népszerű műfajok, mint a humor, a románc vagy a horror sosem lesznek elavultak. A városi legendák például mindenhol egyformán érdekesek. Nincs kulturális korlát. A Silent Horror szerintem azért terjedt el ennyire, mert sem nyelvi, sem kulturális korlátokba nem ütközött. Rajongók az írókért, szavakkal fejezik ki az emberi lelket és a vágyakat nagyon komplex módokon. Úgy érzem, semmi sem vagyok hozzájuk képest. Ők a kedvenc konkurenciám, és remélem, hogy a rajzaimmal egy nap majd felülmúlom őket. De nem nem könnyű 🙂

CG.: A Tapastic-on még van néhány képregény a profilján, Facebookra pedig néhány hónappal ezelőtt felkerült egy rövid, animációs Silent Horror epizód. Mik a tervei a jövőre nézve, és merre szeretné továbbvinni a sorozatot?
K.S.: A képregényeket a csapatom készítette, puszta szórakozásból 😀 Bármennyire is szeretném, hogy folytassuk az animált Silent Horror szériát, túl drága a készítése. Ezt még alaposabban meg kell terveznünk. Talán egy nap lesz elég bevételünk a képregényből, és akkor tudjuk finanszírozni az animációs részeket mi magunk is 🙂

Köszönjük a válaszokat! A Silent Horror képregény legfrissebb részeit olvashatjátok a DarkBox csapat Tapastic, illetve Facebook oldalán, ha esetleg szeretnétek támogatni is a készítőket, azt megtehetitek Patreon, illetve a mobiltelefonokra megjelent gyűjtemények vásárlásával.

Zoo_Lee

Be the first to comment on "Interjú a Silent Horror horrorképregény készítőjével"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*