Resident Evil – The Final Chapter (2016) (A Kaptár – Utolsó fejezet)

A videojáték-adaptációk továbbra is Hollywood mostohagyermekei, pedig sokan azt gondolták, hogy 2016 változást hozhat ezen a téren. A legkellemetlenebb érintett minden bizonnyal az Assassin’s Creed mozi volt, de az utolsónak kikiáltott Resident Evil sem fogja jó hírét vinni ennek a műfajnak. Elég nagy esély van rá, hogy soha sem készül olyan Resident Evil-film, amit tiszta szívből utálnék, de ennek vajmi kevés köze van Paul W.S. Anderson rendezői/forgatókönyvírói munkásságához.

Sokkal inkább a rengeteg videojátékozással eltöltött estének, különösen az első rész okozott maradandó emlékeket, de alapvetően a trilógia egy remekül összerakott koncepció terméke. Azóta persze az a franchise is hullámzó minőséget mutat, habár a mostanában kiadott Resident Evil 7 vagy a korábbi Revelations játékok azért egész korrektül sikerültek. A lényeg azonban az, hogy sajnos a filmek meg sem közelítik a videójáték színvonalát. Ez a tény pedig már a 2002-es nyitódarabra is igaz volt, pedig az utolsó epizódhoz képest az akár még egy teljesen korrekt horrorfilmnek is nevezhető. Alapvetően kedveltem a franchise filmjeit, hiszen azért nyomokban tartalmazza az eredeti összetevőket.

Ez a guilty pleasure egészen a legutóbbi Afterlife (2010) címmel ellátott förmedvényig tartott, amit már képtelen voltam befogadni. Az Utolsó fejezet alcímen beharangozott hatodik film hivatott lezárni az eddigi történéseket, de előzetesen senki sem gondolta volna, hogy inkább egy új történetet próbál meg kitalálni, az előzményeket pedig gyakorlatilag behajítja a kukába. Már a kezdőképsorok is ezt a teóriát támasztják alá, hiszen a recap a korábbi filmeket úgy 15 másodperc alatt összefoglalja. Aztán jön az igazi forgatókönyvírói beismerés, miszerint az előző film akkora blődséggel zárult, hogy egyszerűen nem is folytatták. A nagy washingtoni csata utáni napon kapjuk fel a fonalat, annyi derül csak ki, hogy Wesker elárulta Alice-t. Ki hitte volna, hogy nem lehet megbízni benne?

Egy komolyabb akciójelenet után körvonalazódik a történet, mely szerint a Vörös Királynő szeretné megakadályozni az emberiség teljes pusztulását, ehhez főhősnőnknek vissza kellene mennie az első részből megismert Kaptár-ba. A visszatérés Raccon City-be természetesen jóval körülményesebb, mint egy sima autókázás, ott azonban régi ismerősökbe botlunk, akik természetesen teljes mellszélességgel segítik Alice akcióját. A főgonosz ezúttal a korábban elhalálozott Dr Isaacs, de a forgatókönyv nem válogat a meglepő fordulatokban. A néző nem győzi kapkodni a fejét, mivel kiderül, hogy van egy ellenszer, illetve az egész zombi-apokalipszis egy jól megrendezett világvége, amit az Umbrella irányított a háttérben. Előkerül az eredeti Alice, a korábbi főellenség Wesker legutolsó mellékszereplő lesz, egy sosem látott szereplő elárulja Alice-t, így a végére már semmin sem lepődünk meg.

Iszonyúan bántó történeti megoldások vannak, ami azért is furcsa, mivel 5-6 évet dolgozhattak a sztorin. A legnagyobb sallert viszont a vágónak osztottam volna ki, de jutott volna pofon bőven az operatőrnek is. Annyira feszesre akarták pumpálni az akciójeleneteket, hogy az ember feje belefájdul, mert képtelen követni a képernyőn látottakat. Nem mintha sokról maradnánk le, mivel azért a húzott költségvetés jelei itt is megmutatkoznak, sok újat nem látunk, csak elhasználják az első részből ismert poénokat. Csak mindenből több van, természetesen szigorúan CGI. Az nem újdonság, hogy a film ledegradálódott egy roppant buta akciófilm nívójára, kedvenc műfajom elemeit csak elvétve tartalmazza a befejező Resident Evil. Azért a Távol-Kelet megmenti a franchise méltatlan záróepidzódját, Amerikán kívül már 230 millió dollárnál tart a mozis összbevétel, bár a legfontosabb piacon pénzügyi szempontból bukónak tűnik a vállalkozás. Én személy szerint nagyon remélem, hogy Paul W.S. Anderson valóban befejezte a Resident Evil franchise nimbuszának rombolását, és pár év múlva reboot keretében végre megkapja a történet azt a bánásmódot, amit már a kezdetektől megérdemelt volna. Sajnos azonban a záróképsorok nem erre engednek következtetni, de hát a remény hal meg utoljára. Rajongóknak is csak nehéz szívvel tudom ajánlani, egyébként pedig messze elkerülendő.

10/3

afiaf

 

 

 

 

 

Be the first to comment on "Resident Evil – The Final Chapter (2016) (A Kaptár – Utolsó fejezet)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..