The Walking Dead – Ilyen volt a hetedik évad

Befejeződött a világ jelenleg egyik legnépszerűbb sorozatának hetedik évada. A The Walking Dead eddigi összes szériája közül talán a legerősebb nyitással indító évad rengeteg új szálat nyitott a főszereplők sorsának alakulását illetően, és jónéhány friss karaktert is megismerhettünk. Lássuk, összességében hogyan teljesített az októbertől áprilisig bemutatott tizenhat vadonatúj epizód. 

Azt hiszem, mindenki számára, aki figyelemmel kíséri a The Walking Dead eseményeinek alakulását, egyértelművé vált, hogy a hetedik évad egyik fő alappillérét Negan adta. Ahogyan az várható volt, és ahogyan azt már az évad eleji cikkben is fejtegettük, Negan varázsának egy részét személyiségének Rickkel való párhuzamba állítása jelentette. A pszichopatizálódás rögös útján már vélhetően régen elinduló Negan mindent megtett, amit a kis csapat vezetője saját morális gátjainak köszönhetően sosem lett volna képes. Korántsem ép elméjű elődeivel – a sorozat előző ‘főgonoszaival’ – ellentétben azonban hideg fejjel tudja irányítani a körülötte élőket, létrehozva így egy olyan mini társadalmat, ami rengeteg embernek nehezen bár, de élhető, sőt, a maga módján biztonságos világot garantált.

A hetedik évad – és talán a sorozat – legkarizmatikusabb egyénisége így vitathatatlanul a Jeffrey Dean Morgan által kiválóan megformált Negan lett, aki lassan, de biztosan kezdte betölteni – ha lehet ezzel a képzavarral élni – a Walking Dead világában Joker szerepét: a főgonosz, akit mindenki szeret. Szerencsére Negan figurája nem lett túlzottan előtérbe helyezve, nem láthattuk minden epizódban, így a fekete humorral átitatott viccek mindig ültek, nem csapott át ripacskodásba, mint ahogyan attól sokan – jogosan – féltek az első epizód után.  Mit kaptunk még a hetedik évadtól? Láthattuk, ahogy Rick eddig legmélyebb zuhanását követően is talpra állt; Carlt, aki apja nyomdokaiba lépve valódi férfiként próbálta magát és környezetét megvédeni. Megismerhettük King Ezekielt, aki kemény alkuk, és rengeteg áldozat árán próbál fenntartani egy már-már utópisztikusnak tűnő világot, amelynek legfőbb célja a békés, háborítatlan egymás mellett élés.  Láthattunk egyre mélyebbre szövődni emberi kapcsolatokat, új szövetségeket, vagy épp új viszályokat kialakulni, mindez pedig tovább gazdagította a sorozat világának sokszínűségét.

Azonban, ha összességében nézzük, a hetedik széria teljesítménye finoman szólva is egyenetlenné, jobban mondva kettéosztottá vált. A rendkívül erős első fél után következett egy némileg döcögősebb, itt-ott vontatottabb folytatás, majd elérkeztünk a záróakkordhoz, ami vélhetően nem nyerte el teljesen mindenki tetszését. Ha meg kellene nevezni a széria mélypontját, az számomra egyértelműen valahova az utolsó rész előtti pár epizód lenne; itt kapott ugyanis jelentős teret a The Walking Dead eddigi legröhejesebb mellékszereplője, Jadis.

A zs-kategóriás filmek figuráit idéző, vállalhatatlan Milla Jovovich utánzat, és a vele egy szeméttelepen kommandózó társulat, aminek tagjai a hulladékhegyek árnyékából sandán pislogva figyelik az eseményeket, inkább csaltak mosolyt a néző arcára, egészen odáig, ameddig az egész nem kezdett kifejezetten idegesítővé válni. Ha már ilyesmiről beszélünk a hetedik évad kapcsán, sajnos meg kell említeni Sasha és Rosita idegtépő szerencsétlenkedését, aminek egy különálló epizódot voltak kedvesek szentelni a készítők. Sosem fogja senki elhitetni velem, hogy egy zombiktól és állig felfegyverzett elmebetegektől hemzsegő világban két ember legnagyobb problémáját az jelentheti, hogy néhány héttel korábban ki feküdt le kivel.

A hetedik évad értékelésével kapcsolatban leginkább a folytatás lehetséges képe adja a legsarkalatosabb pontot. Összességében egy szórakoztató, ötletes évadon vagyunk túl, azonban láthattunk olyan elemeket, amik némiképpen megbillentették a The Walking Dead legnagyobb erősségének számító realista ábrázolásmódot. A hogyan tovább kérdése foglalkoztat leginkább, és úgy gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Mi tartja vissza majd a The Walking Dead készítőit, hogy a sorozat ne lépjen az Odaát nyomdokaiba, és néhány évad elteltével ne váljon önmaga paródiájává? Kevés közös dolgot találhatunk a szerencsejátékban és a sorozatgyártásban, de egyet biztosan: mindkét esetében tudni kell megállni. Őszintén reméljük, hogy a The Walking Dead esetében tudni fogják majd, hol van ez a pont, és egy-maximum két évadot követően méltó búcsút vehetünk majd mindannyiunk egyik kedvenc sorozatától.

(Absvrd)

Be the first to comment on "The Walking Dead – Ilyen volt a hetedik évad"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .