Kriptozoológia – 17. rész – Angyalok

Mit gondoltok, melyik az a rejtélyes lény, amelyről a világon a legtöbben állítják, hogy valamilyen módon kapcsolatba kerültek vele? Nem, nem a Nagylábú az, nem a Yeti és még csak nem is Nessi. Talán meglepő, de egy felmérés szerint minden tizedik brit állampolgár állítja magáról, hogy látott vagy hallott már angyalt életében, míg – elképesztő módon – 50% körül van azoknak az aránya a felnőtt lakosság körében, akik hisznek az angyalok létezésében. És Nagy-Britannia még nem is tartozik a különösebben “keresztény” országok közé. Az angyalok létének vagy nem létének kérdésével a kriptozoológia is behatóan foglalkozik, habár a kérdéskört sokkal inkább a valláspszichológia oldaláról érdemes megközelíteni.

Az angyalok a kriptozoológia szakzsargonjával élve zooform lényeknek számítanak, még akkor is, ha legtöbbjük – még ha nem is az összes fajtájuk – humanoidnak tekinthető. Mint az már több ízben előkerült cikksorozatunkban, a zooform lények olyan entitások, melyek nem feltétlenül rendelkeznek anyaginak tekinthető testtel, inkább afféle természetfeletti, spirituális jelenségek, melyek gyakran valamilyen állati vagy – ez esetben – emberi formát öltenek. Az angyalok kapcsán sajnos megkerülhetetlen a vallás kérdése. Ez utóbbi tény és a zsidó-muszlim-keresztény kultúrába nagyon mélyen beivódott angyalokkal kapcsolatos hiedelmek igen nehézzé tesznek mindenfajta tudományos értekezést a témában.

Az angyalok a köztudatban mint spirituális lények jelennek meg, az emberekénél lényegesen nagyobb hatalommal és intellektussal rendelkeznek. Általában jóindulatú, bölcs, de haragjukban rettenetes és az emberhez hasonlóan esendő lényekként írják le őket. Legtöbbjük amolyan közvetítőként szolgál a Mennyek Országa és a Föld között. Hírvivők, ők közvetítik Isten szavát az emberek felé. Maga az angyal szó ógörög eredetije (ángelos) is hírvivőt, követet jelent.

Az angyalok gyakori kísérő jelzője a szépség, habár meg kell hagyni, hogy nem minden angyal szép – a szó szoros értelmében – már a bibliai szövegek szerint sem. A kerubok például négy arcú (ember, oroszlán, ökör, sas) szörnyek, melyek az édenkert bejáratát vigyázzák. A szeráfok lángoló testű alakokként, az ofanimok pedig kerékszerű struktúrákként jelennek meg. Érdekességként megemlítendő, hogy a kerubokhoz nagyon hasonló lényekben hittek az ókori Mezopotámiában is: ez volt a lamassu, egy emberarcú, oroszlán és bikatestű szárnyas lény.

Az angyalok legdominánsabban a keresztény vallásokban jutnak szerephez, de a zsidó és muzulmán hitvilágban is jelentős szerepet töltenek be. A keresztény mitológiában szigorú hierarchikus rendszerbe tömörülnek, ezt nevezik az Angyalok Kórusának. Kilenc angyali rend három fő hierarchiába tagozódik be. A keresztény hitvilágban az úgynevezett bukott angyalok is helyet kapnak, mint tudjuk Lucifer is angyali főrend volt, míg Mihály arkangyal le nem taszította őt a mennyekből. A kriptozoológia nem tesz különbséget angyalok és bukott angyalok, illetve angyalok és démonok között. A démonok az angyalokéhoz hasonló képességekkel rendelkező, de hagyományosan gonosz szándékú entitások. A kriptozoológia mint tudomány, nem osztályozhat morális alapon.

Mint fentebb említettem, komoly nehézséget jelent az angyal észlelések vizsgálatában, hogy gyakran egy kalap alá kerülnek a valódi angyal észlelések és az egyéb – a szemtanú számára – megmagyarázhatatlan jelenségek, melyeket a hívő ember angyali megnyilvánulásnak értelmez. A szemtanúk világnézete szempontjából is jelentős eltéréseket fedezhetünk fel. A szkeptikusabb látásmóddal megáldott, vagy megvert személyek esetében egy fura, ember alakú árnyék a falon, vagy furcsa fényjelenség kvalifikálja magát angyalként. A fundamentalistáknál, vagy a vallási hevülettől jobban fűtött egyéneknél gyakoribbak a bibliai, illetve a keresztény kultúra emlőjén nevelkedett klasszikus művészeti alkotásokon látható, szárnyas angyalábrázolásokhoz hasonló lényekkel való találkozásokról történő beszámolók. A liberálisabb, modernebb felfogású szemtanúk esetében gyakran a szárnyak is elmaradnak.

A találkozások leggyakoribb fajtája, az úgynevezett őrangyalokkal történő interakció. Gyakran csupán egy elmosódott folt egy fényképen, esetleg egy fényárban úszó alak egy filmkockán. A legtöbb ilyen jelenség elég egyszerűen magyarázható az objektív előtt gomolygó cigarettafüsttel, vagy a fénykép egy részének egyszerű túlexponálásával. Különösen nagyobb természeti, vagy más jellegű katasztrófák kapcsán röppennek fel történetek olyan emberekről, akik saját testi épségükkel nem törődve, vagy fáradtságot nem ismerve segítettek a mentésben, vagy ápolták a sebesülteket, majd se szó, se beszéd, nyomtalanul eltűntek. Az ilyen személyekről történő beszámolókban gyakran titulálják a rejtélyes idegent valamiféle őrangyalnak. Ezzel kapcsolatban az egyik legérdekesebb történetre is hasonló körülmények között került sor.

1914-ben egy londoni lapban megjelent egy novella Íjászok (The bowmen) címmel, Athur Machen tollából. A rövid történet egyes szám első személyben számol be egy bő hónappal azelőtti eseményről, melynek során a Mons nevű belga városba beszorított brit és francia csapatokat egy Szent György által vezetett mennyei sereg, az agincourt-i íjászok segítették meg a túlerőben lévő németekkel szemben. Machen novellája, az író saját bevallása szerint is csupán a képzelet szüleménye volt, ennek ellenére a lap és a szerző igen sok levelet kapott a csatában résztvevő katonáktól, hogy a történetben szereplő esemény valóban megtörtént. A furcsa eset a mons-i angyalok néven került be a köztudatba. A szemtanúk – britek és franciák egyaránt – egy része igen hasonlóan írta le a jelenést, mint ahogy Machen tette irományában. Egy részük azonban – és ez az érdekesebb – egészen más, Machen verziójától merőben eltérő változatot vélt átélni, mely során az előrenyomuló német csapatokat nem egy bősz csatakiáltásokkal előretörő íjászsereg, hanem angyalok néma sorfala késztette meghátrálásra. A beszámolók megemlékeznek egy titokzatos fehér ruhás bajtársról is, aki többeket csodálatos módon mentett meg a csata forgatagában.

Mons-i angyalok

A mons-i angyalok esetét igen könnyen a szőnyeg alá lehet seperni azzal a megfontolással, hogy a szemtanúk nyilván Machen történetének hatására színezték ki a történteket, illetve, hogy a csata okozta sokk eredményeképp színezték ki a valóságot. Ennek és az ehhez hasonló történeteknek közös vonása, hogy a szemtanúk mélyen hisznek benne, hogy amit láttak, az egy angyal földi megtestesülése volt. Hitbeli dolgokkal vitába szállni pedig sohasem érdemes. És miről szól az egész kriptozoológia? Nem arról, hogy bizonyos emberek hisznek abban, hogy olyan lények is élnek a Földön, amiket a hivatalos tudomány még nem fedezett fel magának és nem írt le? De. Pontosan erről szól az is.

Gabblack

Be the first to comment on "Kriptozoológia – 17. rész – Angyalok"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..