Kriptozoológia – 18. rész – Doveri démon

Akik netán járatosak a klasszikus horror berkeiben, azoknak Massachusetts állam neve ismerősen csenghet, első sorban H.P. Lovecraft műveiből. A mester novelláinak, kisregényeinek cselekménye javarészt ezen a vidéken játszódik, azon belül is a Boston közelében “található”, egyébiránt kitalált Arkham-ben és környékén. Ki gondolná azonban, hogy a – remélhetőleg – pusztán fantázia szülte Nagy Öregeken és követőiken kívül a kies massachusettsi vidék egy sokkal új keletűbb rémségnek is helyt ad? 1977-ben éppen ezen a környéken bukkant fel ugyanis a doveri démon.

1977 április 21-én este fél 11 magasságában a 17 éves Bill Bartlett éppen hazafelé hajtott autójával egy Dover környéki elhagyatott úton, mikor az autó fényszórójának fényében egy különös lény vált láthatóvá az utat szegélyező kőkerítés tövében. A furcsa szerzetnek hatalmas, a törzs és a lábak együttes hosszával vetekedő méretű, ovális feje volt, mely vékony nyakon ült. A lény óriási szemei narancssárga fénnyel izzottak, ahogy az autó fényszóróinak fénye megcsillant rajtuk. Törzse apró volt, míg végtagjai, láb- és új percei vékonyak és hosszúak. Testét nem borította szőr, bőre dörzspapírszerű és sápadt barackszínű volt. Ugyan a kocsiban többen is utaztak, egyedül Bill látta a lényt. Társai először nyilván azt gondolták, hogy a fiú csupán hülyíti őket, Bill-en azonban őszinte megrökönyödés látszott. Hazatérve Bill rajzot készített a látni vélt lényről, mely később a helyi lapban is megjelent.

A doveri démon, ahogy Bill Bartlett lerajzolta. Az eredeti vázlat ceruzarajz volt, a színeket később adták a képhez.

Ugyanezen az éjszakán, éjféltájban, a 15 éves John Baxter éppen barátnőjétől tartott hazafelé, nem messze attól a helytől, ahol a Bill Bartlett által említett találkozás történt. John arra lett figyelmes, mintha valaki közeledne hozzá a sötétben. Először arra gondolt, hogy az egyik különösen alacsony haverja szegődött a nyomába. John és a rejtélyes alak végül néhány lépésnyire álltak meg egymástól. Éjszaka közepe volt, a Holdat felhők takarták, így a fiú csak egy sötét árnyat látott a sötétben. Mikor John fennhangon megkérdezte, hogy “Ki van ott?”, az idegen megfordult és elszaladt egy fákkal benőtt vízmosás felé. John Baxter – komoly lélekjelenlétről tanúságot téve – követte a figurát és legnagyobb meglepetésére az árnyak közül egy nagyjából 120 centiméter magas, majomra emlékeztető testalkatú, de John elmondása szerint hatalmas, “nyolcas” alakú fejjel rendelkező lény sziluettje bontakozott ki. A furcsa szerzet szemei halványan fénylettek a sötétben és egyenesen John-ra meredtek. A fiú bátorsága lassan elillant és végül a vízmosás oldalán felkapaszkodva, sietős léptekkel elhagyta a helyszínt.

John Baxter rajza a lényről, amit 1977 április 22-én látott

Másnap éjszaka a 18 éves Will Taintor és a 15 éves Abby Brabham hazafelé tartott a fiú autójában, amikor egy híd szélén megláttak egy lényt, mely elmondásuk szerint egy szőrtelen majomra hasonlított, furcsa, hatalmas fejjel és zölden világító szemekkel. Mindössze négy szemtanú és két napos időintervallum. Amikor az észlelések helyszíneit térképen bejelölve összekötötték, az éppen egy egyenes, 3 kilométer hosszú vonalat adott ki. A rejtélyes lénynek mégis sikerült beverekednie magát a legismertebb és legtöbbet hivatkozott kryptidek közé. Ez első sorban Loren Coleman kryptozoológusnak köszönhető, aki alapos kutatást folytatott a témában, közvetlenül az események nyilvánosságra kerülését követően. Coleman magának tulajdonította a lény később elterjedt elnevezését is, a doveri démont. Coleman megállapította, hogy a négy szemtanú majd’ minden megkérdezett (tanárok, iskolaigazgató, helyi rendőrfőnök) szerint szavahihető, rendes fiatal volt, akikről senki nem feltételezte, hogy egy ilyen csalást eszeltek volna ki. Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy Bill Bartlett egyik tanára figyelmeztette a nyomozásban résztvevőket, hogy ha valakiről el tudja képzelni, hogy egy hasonló csínyt elkövessen, az éppen Bill. Ugyan a tanúvallomások néhány részlete látszólag ellent mondott egymásnak (Bill Bartlett narancsszínű szemeket vélt látni, míg Taintor és Brabham zöld színű lumineszcenciáról számolt be), a szemtanúk mindvégig kitartottak a saját verziójuk mellett.

Mi is lehetett az lény, amit a négy szemtanú látni vélt? Lévén minden észlelés éjszaka, sötétben, rossz látási viszonyok között történt, az a lehetőség, hogy a fiatalok csupán valami teljesen természetes lényt értelmeztek félre, teljesen elképzelhető. A legvalószínűbbnek tartott jelölt a doveri démon szerepére egy elárvult, vagy elkóborolt újszülött jávorszarvas, mely állat igen elterjedt azon a környéken. Az egyetlen probléma ezzel a magyarázattal, hogy a jávorszarvasok nyáron ellenek, tehát elég kicsi a valószínűsége, hogy egy újszülött állattal találkozhattak április közepén. Másik valószínű lehetőség egy szarvasmarha borjú, melynél az év meghatározott időszakában való születés nem szerepel kizáró tényezőként.

Abby Brabham rajza a doveri démonról

Nyilvánvalóan felmerült az ötlet, hogy a dover démon földönkívüli eredetű, erre a “szürkékkel” való morfológiai hasonlóság szolgáltatott erős alapot. Ami ezt megcáfolni látszik azonban, az az eltérő bőrszín (szürke, sima bőr helyett narancssárgás, durva felszínű kültakaró) és az a kellemetlen tény – mely még a hardcore ufóhívőket is elbizonytalanítja -, hogy semmilyen UFO tevékenységet nem észleltek abban az időben Dover környékén. Lehetőségként felmerült, hogy a dover démon az úgynevezett aprónép képviselője volt, afféle tündér, vagy manó. Az emberiséggel párhuzamosan, de rejtve élő aprónép gondolata majd’ minden kultúrában (az kelta mondavilágban különösen) gyökeret vert. A cree indiánok mondáiban szerepel egy mannegishi nevű apró termetű, vékony testalkatú, nagy fejű, hosszú karú és lábú, hosszú ujjú teremtmény, mely azzal tölti szabad idejét, hogy a gyors folyású folyócskák kövei között megbújva felfordítja az arra elhaladó kenukat. Ehhez nagyon hasonló lények jelennek meg más indián törzsek elbeszéléseiben is. Felmerült a kapcsolat lehetősége a hírhedté vált hopkinsville-i manók esetével is (1955), de az ott felbukkant lények hegyes füle hiányzott a doveri démon leírásaiból. Egyesek megemlítették, hogy a doveri démon különös hasonlóságot mutat egy már akkor is népszerű fantasy regény egyik szereplőjéhez, nevezetesen A Gyűrűk Ura Gollamjához. Ha feltesszük, hogy az egész hajcihő mindössze néhány diák csínytevése volt, elképzelhető, hogy ihletforrásként valóban Tolkien teremtményét használták föl, eredeti ötlet híján.

Egy Bill Bartlett-el készült 2006-os interjú tanúsága szerint az azóta középkorú férfivá érett Bill változatlanul kiáll egykori állításai mellett. Bill ugyan már annak idején is kijelentette, hogy “Egy egész rakás bibliára esküszöm, hogy ezt a lényt láttam”, egyik tanárának véleménye és az a tény, hogy Bill megemlítette találkozását a doveri démonnal Will Taintor-nek és Abby Brabham-nek, mielőtt ők maguk is látták volna a lényt, egy jól kifundált és a végletekig elhúzott diákcsínynek tünteti fel a doveri démon történetét. Egyszerűen túl sok az egybeesés, ellentmondás és véletlen a történetekben (például, hogy a négy szemtanú mindegyike nagyjából egyidős kamasz), hogy józan ésszel, alapvetően szkeptikusként ne az átverés forgatókönyvet részesítsük előnyben a többi magyarázattal szemben.

Gabblack

Be the first to comment on "Kriptozoológia – 18. rész – Doveri démon"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*