Okkultizmus 3 – Grand Grimoire (“Vörös Sárkány”)

Rovatunk jelenlegi számában átlépjük a fikció határait, és elővesszük az egyik legismertebb és legveszélyesebb varázskönyvet, amely a mai napig fellelhető bizonyos formában.

Ha valakit picikét is foglalkoztatnak az okkult tudományok, akár csupán antropológiai szempontból, akár sötétebb praktikák végett, annak meglehetősen nehéz dolga lesz a fellelhető anyagokkal, főleg a hitelességeiket figyelembe véve. Számos könyv maradt meg, és meglepő módon az okkultizmus egy újabb virágkorát éli, de talán ennek a sikernek köszönhetően nehéz fellelnünk a fontosabb műveket. Minden írásból számos változat érhető el, mind kiegészítve az előtte lévőt az eddig kimaradt ígért titkos tudással…

Az egyik megkerülhetetlen írás a Le Veritable Dragon Rouge, magyarul Vörös Sárkány, általánosabb nevén Grand Grimoire ( A nagy grimoár). Nyugodt szívvel lehet állítani, hogy ez az egyik legsötétebb, legvadabb, legagykifolyatósabb könyv, amivel egy halandó találkozhat az élete során. Rovatunk során majd látni fogjuk, hogy a különböző szertartásos mágiákkal foglalkozó könyveknek és praktikáknak csak bizonyos része foglalkozik sötét mágiával és ártalmakkal, de a Vörös Sárkány gőzerővel csapja a rontást az arcunkba. De tulajdonképpen miről is van szó?

A könyv valamikor a 15-ik, 16-ik században íródhatott, a különböző források más-más időszakot említenek. Rituálékat és pontos útmutatókat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy miként lehet önös célból szövetséget kötni az ördöggel, pontosabban Lucifuge Rofocale démonnal. Mint a legtöbb varázskönyv, a Vörös Sárkány is alapvető forrásának tekinti Salamon király (Izrael harmadik királya, Dávid fia) misztikus tanításait és módszereit. A legtöbb grimoár amúgy Salamonhoz vezethető vissza, illetve az ókori Közel-Kelet térségén íródtak.
A szertartásos mágia és démonidézés vizsonylataiban megkülönböztethetünk tiszta mágiát, és önző célokra használt fekete mágiát, ami inkább amolyan megcsúfolása, kijátszása a varázslatoknak, nem igazi alkotó jelenség. Veszedelmei pontosan ebből fakadnak. E jelen könyvünk tehát a legsötétebb parktikák rejlemeibe vezet minket. A könyv francia nyelven lett összeállítva, melyből számos angol fordítás keletkezett, mégis talán Robert Blanchard könyvét érdemes beszerezni, talán az a legpontosabb és legrészletesebb fordítás. A könyv pontos illusztrációkat és imákat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy melyik napszakban mit kell tennünk, meddig, és milyen eszközökre van szükségünk.

Mellékesen megemlítem, hogy a legtöbb démonidézés, legyen bármelyik grimoár szerint, általában hónapokat vesz igénybe, amiket az idéző magányosan tölt el, precíz rituálékat követ, és testi-lelki megtisztuláson megy keresztül. Sok esetben a ceremóniát megelőzi egy több hetes, hónapos diéta, alkohol- és szextilalom, és még így is számtalan hibákat lehet elkövetni. A mai világunkban kinek van erre ideje, és lehetősége?

Miket kívánhatnánk az ördögtől? Pénzt? Hatalmat? Szerelmet? A Vörös Sárkány szépen rendszerezi a különböző vágyak eléréséhez szükséges szertartásokat. A történelem során számos esetről olvashatunk, amikor valaki szövetségre lépett a Gonosszal, íme pár példa:

Robert Johnson – blues zenész, akiről sokan állították, hogy gitártudományát az Ördögtől szerezte. Maga Jonhson sem cáfolta, sőt még kérkedett is vele. Furcsa körülmények között halt meg 27 évesen. Nem tudni az igazságot, de az biztos, hogy “ördögien jól” zenélt. Nyehehe…

Paganini – egy újabb zenész, aki nem vetette meg a sötét praktikákat. A szóbeszédek annyira sikeresek voltak, hogy az utolsó kenetet sem adták fel neki, sőt, a rendes keresztény temetést is megtagadták tőle. Csak 36 évvel halála után helyezték testét örök nyugalomra.

Johann Georg Faust – reneszánsz kori német tudós, csillagász, kémikus, aki egyesek szerint Goethe Faust karakterének ihletője. Élete során szövetségre lépett az ördöggel, 24 évnyi szolgálatot kért a lelkéért. 16 év után szeretett volna visszalépni az egyezségtől, de sajnos az nem megy ilyen könnyen. Groteszk halált halt, miután felrobbant az egyik kémiai kísérlete, de az is lehet, hogy csak lejárt az ideje, és eljöttek érte…

Urbain Grandier – francia katolikus pap, akiről nyíltan tudták, hogy megveti a cölibátust, és inkább az evilági élvezetek híve volt. Richelieu bíboros sosem kedvelte Grandiert, és a fekete mágiával vádolt pap végül kínzásnak lett alávetve. A tárgyaláson még egy dokumentum is előkerült, ami egy formális szerződés volt Grandier, Lucifer, Astaroth és Belzebub között, melyben megegyeznek, hogy 20 évig habzsidőzsi lesz, de utána övék Grandier lelke. Sokak szerint a dokumentum hamis, csupán Richelieu műve, de… sosem tudjuk már meg. Grandier máglyahalált halt egy spanyolcsizma után.

Visszatérve a könyvünkhöz – végül is mire vélhetjük a Vörös Sárkányt? Olvasója az igazi sötét hatalom birtokosa lehet? Pogány források kelekótya egyvelege? Beteges szórakoztató irodalom? Esetleg a fentiek keveréke? Mindenki döntse el maga, de az az egy biztos, hogy semmiképpen sem ajánlott túlzottan belemélyedni ebbe a lélekromboló kézikönyvbe…

levyathan

Be the first to comment on "Okkultizmus 3 – Grand Grimoire (“Vörös Sárkány”)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*