Könyvajánló: Luca D’Andrea – A gonosz maga

Luca D’Andrea a bolzaniói származású olasz szerző jött látott és tarolt a nemzetközi könyvpiacon. Az irodalom tanárból lett író első regénye nemcsak a hazai piacot hódította meg, de nemzetközi szinten is szép eredményeket ért el. A gonosz maga ma már  közel harminc nyelven elérhető, köztük nemrégiben magyarul is megjelent. De vajon tényleg olyan nagyot üt a regény, avagy a körülötte lévő “hype” ismét elvitt a hátán egy feledhető művet?

Jeremiah és társa Mike sikeres dokumentumfilmesek. Amerikában töretlen népszerűségnek örvendő műsoraik nézők millióit tapasztják a képernyők elé. Ám Jeremiah levegőváltozásra vágyik, így feleségével Annalise-zel és kislányával Clarával elutazik apósához az észak olasz Siebenhoch gyönyörű hegyvidéki tájára. Itt új ihlete támad, s egy friss az eddigiektől teljesen eltérő dokumentumfilmbe vág, mely végül súlyos tragédiával végződik. A traumából lassan felépülő Jeremiah lábadozása alatt belebotlik a vidék múltjának egy sötét foltjába, a Bletterbach -szurdokban történt mészárlás történetébe. Úgy véli, hogy az őt ért szörnyű traumai miatt folytonosan visszatérő rohamait, csak a titokzatos ügy megoldásával lehet elűzni. Ám a már-már természetfölöttinek ható gyilkosság úgy látszik  az évek múltán is kihat az emberekre. Bletterbach bekebelezi Jeremiah-t aki teljesen megszállottjává válik a nyomozásnak, miközben élete romokban hever, a lakosok kitaszítják, felesége válással fenyegetőzik, a tettes kiléte és mivolta pedig egyre nagyobb rejtéllyé válik.

“Lassan járj, tovább érsz.” tartja a mondás. Nos szerintem az A gonosz maga írója többszörösen is egyetértett ezzel a népi megállapítással, mivel a regény cselekménye szörnyen lassú. Nincs alapvetően semmi bajom ha egy történet komótosan csordogál a maga módján, de azért túlzásokba se kell esni. A könyv felénél már azon agyaltam, hogy az író amellett, hogy kitalált egy egész jó alapsztorit, nem igazán tudott vele mit kezdeni. Miért? Mert cikkünk alanya inkább egy ember lassan kibontakozó drámájára, mintsem egy izgalmakban, borzongásban és feszültségben bővelkedő krimi thriller aminek hirdeti magát. A történet lényegében a főszereplő családi élete és öntépelődése körül forog, mert miközben kínozza az átélt trauma emléke, egyszerűen nem tudja elengedni a mészárlás utáni nyomozást, még akkor sem amikor már az testi és lelki fájdalmakat okoz számára. Teljesen függőjévé válik, ami még érdekesen is hangzik így leírva, ám a valóságban jóval több a felesleges körítés, mint a valós történés. Kicsit olyan érzésem volt, hogy a regény lényege, maga nyomozás inkább csak olyan mellékes szálként van jelent, mintsem a főbb vonal szerves részeként. Pedig az ahogy lassan kibontakozik előttünk a vidék valódi mivolta, a szörnyű mészárlás egyre kacifántosabb története, és szépen bevezetett misztikus és tudományos utalások a tettes esetleges nem emberi mivoltára, mind-mind élvezetesek. Ám mikor már az ember belemelegedne ezekbe az elemekbe, és kezdené átjárni a könyvnek szánt feszült atmoszféra, már is ugrik a sztori és ismét családi élet hétköznapi dolgait olvassuk, ami valamiért mindig hosszabb ecsetelést kapott, mint a nyomozás, illetve a lényegi dolgok. Ennek köszönhető, hogy maguk a szereplők mindennapja kapta a nagyobb hangsúlyt, s így igazi, húsvér személyeknek hatnak, ami abszolút pozitívum volt. Olykor már olyan volt már, mintha magam is a család egyik tagja lettem volna, vagy egy lakos a faluból.

Sajnos valamiért az író egyszerűen nem találta meg az arany középutat a dráma, és a krimi vonal között, a thrillert pedig csak távoli rokonként ismeri. Az utóbb említett elemből ugyanis a könyv végégi gyakorlatilag szinte semmit sem kapunk, akkor viszont igen velősen az arcunkba csap és egy szavunk sem lehet. De még is kár, hogy ilyen elenyésző szerepet kapott, pedig a háttérben meghúzódó mészárlás története és annak kihatási miatt adott lett volna minden hozzá.

Viszont az eddigiek ellenére sem húztam a számat olvasás közben, mert a könyv magával ragadja az olvasót. A helyszín nagyon jó alaphangulatot ad, tökéletesen átjön a csodálatos hegyvidéki táj sajátos világa. Az író ügyesen átadta az elzárt települések lakosaira jellemző távolságtartást. A sztori bár nagyon lassú, de mindig pont akkor történik valami mikor már az ember letenné. A végére a thriller vonal is felébred és szépen odateszi magát. S ráadásként olyan agyafúrt csavarral záródik a regény, amire bizony nem számítottam, mivel körmönfontan vezeti az olvasót az orránál fogva végig az író, s az ember már mindenre számít csak arra nem amit valójában kap.

Összességében én úgy érzem, hogy A gonosz maga bár jó regény lett, de még is olyan volt mint egy kiaknázatlan lehetőség. Sokkal de sokkal több misztikummal, kevesebb drámával, ügyesen elszórt vérbeli thriller részletekkel, és kevesebb körítéssel tényleg nagyot robbanhatott volna, de így csak egy hangosat pukkant. Aki vevő krimi thriller sztorikra, és nem riasztja el őket a lassú cselekmény azoknak bátran javaslom. Mindenki más pedig sok türelemmel álljon a regényhez.

Értékelés: 7/10

(Wooltur)

A könyvért köszönet a 21. Század Kiadónak, akiktől most akciósan, -20% kedvezménnyel  megrendelhetitek a könyvet! 

Be the first to comment on "Könyvajánló: Luca D’Andrea – A gonosz maga"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*