Kriptozoológia – 19. rész – Nandi medve

Cikksorozatunk eddigi 18 részében rejtélyes állatok egész garmadáját vonultattuk fel a világ minden tájáról. Helyesebben a világ majdnem minden tájáról, mivel Afrika eddig valahogy kimaradt a szórásból. Pedig az öreg kontinens is számos rejtélyes és félelmetes lénynek ad otthont, melyet a tudomány mind ez idáig csupán a fantázia, vagy a legendák világába tartozónak tartott. Afrika talán legismertebb és emellett a legtöbbször látni vélt kriptidje pedig nem más, mint a Nandi medve.

A Nyugat-Kenyában élő Nandi törzs évszázadok óta meggyőződéssel állítja, hogy földjeiken él egy hiénánál testesebb, medvére emlékeztető lény, mely előszeretettel támad haszonállatokra és emberekre egyaránt. Ezen kívül diétája is említésre méltó, ugyanis a legtöbb őshonos ragadozóval ellentétben első sorban áldozatai agyvelejét tekinti különösen ízletes csemegének. A dolog pikantériája, hogy Afrikában – legjobb tudomásunk szerint – egyáltalán nem élnek medvefélék. A rendszertani család utolsó képviselője a kontinensen az atlasz-medve volt (az Európában és Észak-Amerikában is ismert medvefaj, a barnamedve egyik alfaja), mely az 1870-es években kihalt. Ez a medveszerű lény azonban úgy látszik mégis fel-fel bukkan Nyugat-Afrika erdős szavannáin, erre utal a vidéken lakó törzsek körében elterjedt számos elnevezése is: chemosit, kerit, ngoloko, duba és még sok más az adott törzs által beszélt nyelv, vagy nyelvjárás függvényében. Ebből is láthatjuk, hogy a nandi medve elterjedése nem korlátozódik mindössze egyetlen, elszigetelt területre, vagy tekinthető csupán egyetlen törzs legendájának. Különösen érdekes, hogy a bennszülöttektől származó leírások mellett sok külföldi is látni vélte a fenevadat afrikai tartózkodása alatt.

Általánosan jellemző, hogy egy adott területen élő népek egy-egy rejtélyes lényt mindig valamilyen általuk ismert állathoz hasonlítva írnak le. A nandi medvének – jobbára attól függően, hogy az őslakosok, vagy az európai gyarmatosítók írták le – létezik egy páviánra illetve egy hiénára, vagy medvére emlékeztető változata. Ha feltesszük, hogy a két forma egy és ugyanazt a teremtményt takarja, akkor jogosan gondolhatjuk, hogy a Nyugat-afrikai bennszülöttek, akik sohasem láttak medvét, könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy a lejjebb bemutatott állat, az általuk is jól ismert pávián távoli rokona lehet.

A nandi medvét a következőképen írták le a szemtanúk (a leírások – ahogy azt már megszokhattuk – néhány részletben gyakran eltérnek): a lény erős testfelépítésű, marmagassága 100-130 centiméter, de hátsó lábára állva a 150 centimétert is meghaladja. Szőre barna, vagy homokszínű, bundája csapzott hatást kelt, a hátsó végtagoknál a szőr hiányozhat, vagy sokkal rövidebb, mint a mellsőknél. Feje hosszúkás, fülei aprók, orra zömök. Szemei vörösen izzanak a sötétben, erős állkapcsában nagy és hegyes fogak sorakoznak. Nyaka rövid, gyakran hosszú sörény fedi. Mellső végtagjai hosszabbak és erősebbek a hátsóknál, így háta – a hiénákhoz hasonlóan – hátrafelé lejt. Farka rövid, vagy hiányzik.

A nandi medve éjszakai ragadozó, a bennszülöttek szerint vérfagyasztó üvöltését messzire hallani a sötét afrikai éjszakákon. Azon kívül, hogy előszeretettel prédálja a haszonállatokat, a nandi medve állítólag képes átmászni kerítéseken, sőt házak ablakán is bemászik, gyakran a falusi viskók bezárt ajtaja sem képez számára akadályt. Azt tartják, hogy erős állkapcsával képes feltörni áldozata koponyáját, majd az agyvelőből lakmározik. Háziállatok mellett emberre is támad, habár inkább a magányos prédát kedveli, nagyobb falvak, vagy csoportok közelébe ritkán merészkedik. Számtalan, a nandi medvével való találkozást elbeszélő történet kering a helyiek között, akad néhány eset, amikor a lény a külföldiek előtt is felfedte magát.

1905-ben egy Geoffrey Williams nevezetű férfi futott össze egy nandi medvével, mikor éppen szafarin volt Nyugat-Kenyában az Uasin Gishu nevezetű fennsík közelében. Az állat Williams-től mintegy 30 méternyire tűnt fel és akárcsak egy állatkerti medve, a hátsóján ücsörgött. A lény, amikor észrevette Williams-t és kísérőit, oldalazó ügetéssel eltűnt a sziklák között. Williams még utána küldött egy puskalövést, de nem találta el az állatot. Hasonló teremtményt véltek látni ebben az időben a közeli Magadi vasút építésén dolgozó munkások is. 1912-ben egy Toulson névre hallgató őrnagy találkozott egy hasonló állattal a fenn említett fennsíkon, ami éppen táboruk élelmiszerkészletét próbálta megdézsmálni. A lényt végül a tábor kutyái kergették el. Toulson fekete bundát említett beszámolójában, ám az oldalazó ügetés (mely többek között a medvék sajátja) nála is megjelent. 1914-ben falusiak csapdába ejtettek egy nandi medvét úgy, hogy az egyik kunyhó ajtajába egy ember alakú bábút állítottak. A csapdába esett állatott végül íjaikkal lenyilazták. 1925-ben egy kormányügynök, William Hichens azzal a feladattal érkezett egy kenyai faluba, hogy az ott tapasztalt háziállat csonkításokat kivizsgálja. Az egyik éjszaka folyamán egy vérfagyasztó üvöltést hallató lény támadt a sátrára és ragadta magával Hichens kutyáját.

Habár 1905 és 1935 között számos beszámoló érkezett a nandi medvével való találkozásról mind a helyiek, mind külföldiek által, az észlelések azóta jelentősen megritkultak. Néhány szakértő ezt részben a keleti marhavész járványok számlájára írja, melyek lehetséges, hogy a nandi medve populációt is jelentősen megtizedelték. Mi lehet azonban ez a rejtélyes lény, mely ilyen rossz hírnévre tett szert az őslakosok körében? Mint azt már sejthetjük, a nandi medve eredetének magyarázatára is számos eltérő verzió létezik, némelyik földhözragadtabb, mások kissé komolyabb teret engednek a képzelőerőnek.

Adná magát a feltételezés, hogy a nandi medve – ahogy a neve is sejtetni engedi – egy medve faj, vagy alfaj. A probléma ezzel azonban, hogy Afrikában jelenleg nem élnek medvék. A jégkorszak óta az egyetlen ismert medvefaj az atlasz-medve volt, mely azonban az 1870-es évekre kihalt. Az észak-afrikai Atlasz hegység ráadásul nem is esik éppen közel Nyugat-Kenyához, az atlasz-medve pedig narancssárgás hasi szőrzetéről volt ismeretes, melyhez hasonlót soha nem említettek a nandi medvével kapcsolatos beszámolók. A medvés lehetőségnél maradva, a mai Izrael és Irán területén, valamint a közel-kelet számos egyéb részén élnek szórvány barnamedve populációk. Elképzelhető, hogy ezeknek egy része átkelve az egyiptomi sivatagon végül a mai Kenya területén kötött ki. Annak idején Egyiptomban még enyhébb, csapadékosabb klíma uralkodott, tehát a medvék közel-keleti vándorlása nem feltétlenül elképzelhetetlen. Másik variáció szerint a nandi medvék ősei kisebb termetű Ázsia medvék voltak, habár ebben az esetben a vándorlás sokkal hosszabbra nyúlt volna. A medve verzió valószínűségét erősíti amúgy az állat állítólagos famászási képessége is.

A nandi medve észlelések magyarázatának másik vonulata óriásnövésű vagy egyenesen kihaltnak vélt, hiénákkal rokon lényeket feltételez a rejtélyes lény felmenői között. A foltos hiéna (Crocuta crocuta) habár méretre kisebb és bundájának színe és mintázata is jelentősen eltér a nandi medve kapcsán látni vélttől, mégis sokak szerint érdemes jelölt. Az igazság azonban, hogy feltételezvén, hogy helybéliek láttak már hiénát életükben, valószínűnek látszik, hogy ha a nandi medve hiénára emlékeztetne, akkor azt óriási, vagy furcsa hiénaként, nem pedig pávián vagy medveszerű lényként írnák le. Egy kissé vadabb ötlet, mely szerint a nandi medve nem más, mint egy jégkorszakban élt oroszlán méretű hiéna faj, a rövidorrú hiéna (Pachycrocuta brevirostris) leszármazottja. Ez a faj ugyan első sorban Dél-Európában, illetve Ázsiában volt honos, de a mai, modern hiénáknál sokkal robusztusabb testfelépítésével valóban medveszerűbb látványt nyújthatott még az európai szemnek is.

A nandi törzs mindig is óriási majomként írta le a nandi medvét. Ahogy erre fentebb kitértünk már, ha a szemtanú nem képes egy állatot azonosítani, megpróbálja azt valamilyen általa ismert élőlényhez hasonlítani. Mivel a nandi törzs legtöbb tagja valószínűleg életében nem látott medvét, kénytelen a látottakat – mely nem hiéna, nem leopárd és nem oroszlán – valamiképp kontextusba helyezni. Habár az európaiaktól származó beszámolók egyértelműen medvéhez, vagy óriási hiénához hasonlítják a nandi medvét, felmerült a lehetősége, hogy a lény mégiscsak valamilyen kihaltnak vélt, vagy még felfedezésre váró majomféle. A 650 ezer évvel ezelőtt kihalt óriás pávián (Theropithecus oswaldi) például akkora lehetett, mint egy nőstény gorilla és éppen a mai Kenya területén élt. A ma élő páviánok is igen agresszív állatok, ám méretben messze elmaradnak vizsgálatunk tárgyától.

Ahogy azt már sok más kriptid esetében is láttuk, igen nagy a bizonytalanság a nandi medve eredetét, vagy akár kinézetét tekintve is. Sokan feltételezik, hogy a nandi medve elnevezés mögött számos hasonló, a környéken jelentett különös állattal történő találkozás bújik meg, vagy egyszerű hiénák, vagy leopárdok által elkövetett prédálást írnak tévedésből ennek a legendás lénynek a számlájára. Az is felmerült, hogy a páviánszerű és a medveszerű nandi medve változat két teljesen eltérő állat, nem csupán a megfigyelők lakóhelyéből és korábbi ismereteiből eredő eltérés. Erre utal, hogy a nandi emberek által leírt állatokhoz tartozó nyomok valamilyen talpon-járó állat nyomai voltak (inkább a majomfélékre jellemző), míg az európaiak egyértelműen ujjon-járó állathoz tartozó (kutyafélék például) nyomokat találtak a találkozások helyszínén. Sajnos nehéz igazságot tenni. A nandi medvét említő beszámoló megritkulásával pedig egyre valószínűtlenebbnek tűnik, hogy a felmerülő kérdésekre a jövőben választ kapjunk.

Gabblack

Be the first to comment on "Kriptozoológia – 19. rész – Nandi medve"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*