Okkultizmus 6: Grimorium Verum

Elérkezett az idő, hogy valami kézzelfogható praktikákat is tanuljunk, és ehhez az egyik legsötétebb könyvet vesszük le a polcról: a Grimorium Verum egy 18-ik századi összeállítás, ami leegyszerűsítve, zanzásítva, és praktikusan írja le miként kell fekete mágiával és démonokkal bánni.

A könyv francia és olasz eredettel bír, 1700-as években lett összeállítva, de korábbi forrásokból merít. Alapvetően, mint minden más releváns grimoár, ez is Salamon király Kulcsai-t (Keys of Solomon és Lesser Keys of Solomon) tekinti forrásnak, csupán húzott innen-onnan, közérthetőbbé tette a gyakorlatokat. Ám fontos megjegyeznünk, hogy amíg Salamon komplex tanításai egy magasabb, istenibb szféra felé hajlanak, ez a könyv csupán kihasználója a rontalmaknak. Olyan, mintha egy gondosan és finoman megmunkált Ferráriból kiemelnénk a motort, és betennénk egy Ladába. “Jó az úgyis, hadd csapassuk, majd max belehalunk”.

Egyszóval a Grimorium Verum egy átkozottul fekete tanulmány.

Lássuk, miket is sajátíthatunk el ebből a “kézikönyvből”:

1.) Katalogizálva vannak a kevésbé rangos démonok, mindegyik pontos előhívására és elbocsátására szakszerű útmutatót ad.
2.) A rituálékhoz szükséges minden növény és eszköz részletesen le van vezetve.
3.) Az alábbi “szupererők” megszerzésére ad pontos útmutatást:

– nyerni a szerencsejátékokban
– fegyverek elleni önvédelem
– kibékíteni ellenfeleket
– párbajt sértetlenül megúszni
– megismerni jövendőbeli párunkat
– kincs fellelése
– veszettségből való felépülés
– szerelembűbáj
– konstans éberség
– holtakkal való beszéd képessége
– tűz kioltása
– démonok kordában tartása
– stb…

Amint láthatjuk, mind olyan képességek, melyek a legalantasabb emberi kicsinyességre vallanak. Ez nem több, mint a tiszta mágia megcsúfolása, és veszélye pontosan ebben rejlik.

Ha például halottakkal akarunk csevegni, nincs más dolgunk, mint elmenni szenteste az éjféli misére (pontban éjfélkor), és a pap imádsága alatt három meghajlás közepette elmormolni az “Ad me venite, morturi” kifejezést, ami annyit tesz: “Járj elém, halott!”. Ezután kibattyogunk a temetőbe és a legelső sír mellett ezt mondjuk:

“Pokoli Erők, akik az egész univerzumot járják át, vessétek le a sötétség leplét magatokról, és hagyjátok el a Styx folyó börtönét!”

Pici szünet, majd:

“Ha hatalmadban áll parancsolni annak, akivel találkoznék, megidézlek Téged a Királyok Királyának nevében, és követelem, hogy hozd elém, amikor óhajtom.”

Egy maroknyi földet szétszórunk, és ezt mondjuk:

” Ő, aki por, felkel a sírjából és poraiból, és megválaszolja a hozzá intézett kérdéseimet, az Atya nevében!”
Térdet hajtunk, kelet felé tekintünk és ilyenkor meglátjuk a kinyíló ajtókból áradó vakító fényt. Két emberi csontból keresztet formálva védjük magunkat, és a csontokat a templomhoz dobjuk.

Mindezek után nyugatnak eredünk, pontosan 5900 lépést, lefekszünk, elnyúlunk a földön, kezünk a combunk mellett pihen, és a holdat nézzük. Ebben a pozícióban hívjuk azt, akit hívni akarunk: “Ego sum qui te peto, et videre quero.”
Ilyenkor jeleik meg az óhajtott lélek.

Így kell elbocsájtani: “Megfeleltél nekem a jelenléteddel, térj vissza a lelkek birodalmába!”
Legutolsó dolgunk már csak visszatérni a legelső imánk templomához, és a bal kézben tartott késünkkel keresztet vésni a falába.

Ennyi. Nem is olyan bonyolult, igaz? A könyv tele van ilyen és ennél vadabb rituálékkal. Mókásnak hangzanak, de nem azok. Ha nem is hiszünk mindebben, akkor se akarjunk emberi csontokra szert tenni. Egyszerűen ne, és kész.

levyathan

Be the first to comment on "Okkultizmus 6: Grimorium Verum"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*