A Dark Song (2017)

Az okkultizmusra, és az ilyen jellegű szertartásokra alapozó filmek mára egyértelműen a túlpörgetett, erőltetett kategóriába sorolhatók – már ami a horror-szcénát illeti. Felmerülhet a kérdés, vajon lehet-e a témában újat mutatni, lehet-e a sokat látott és tapasztalt közönséget meglepni. Erre adhat választ a nézőnek a 2017-es ír film, az A Dark Song. 

Évente tucatszám láthatunk olyan műveket, amelyekben általában óvatlan tinédzserek, meggondolatlan fiatalok ártatlan tréfa gyanánt úgy gondolják, hogy a szellem/démonidézés jó buli, így miért ne próbálnák ki. A lakást/házat elárasztó másvilági lények persze kapva kapnak az alkalmon, és bő másfél órán keresztül élik ki magukat a főhősökön, akik általában hülyeséget hülyeséget halmozva nehezítenek egyébként sem könnyű helyzetükön. Az ilyen, a negatív horror-sztereotípiát erősítő művek miatt az ember félve szánja rá magát egy hasonló témakört feldolgozó film megtekintésére; nem volt ez másként az A Dark Song esetében sem.

Már az első pár percben sejthetjük, hogy hangulatában és képi világában nem egy tucatfilmet kapunk. Megismerjük Sophiát, aki gyermeke elvesztését képtelen feldolgozni, így egy, az okkult téma szakértőjének mondható férfihez, Joseph Solomonhoz fordul, hogy egy rituálé segítségével felvehesse a kapcsolatot elhunyt fiával. Ami Josephet illeti, szó sincs titokzatos mágusról, vagy rocksztár-külsővel rendelkező ifjúról, hiszen szinte ugyanolyan megkeseredett ember, mint az őt felbérlő nő. Aki rapid, gyorstalpaló-jellegű szertartásra számít, csalódni fog, ugyanis a rituálé hónapokat vesz igénybe, amit egy, a semmi közepén álló családi házban hajtanak majd végre, és ami mindkettejük szellemi és fizikai erejét próbára teszi.

Az A Dark Song jóval inkább fókuszál a két főszereplő lelki őrlődéseire, személyiségük bemutatására, mintsem magára az okkultizmusra, ennek ellenére igencsak korrekt –  ha lehet ezzel a szóval élni – hiteles módon prezentálja ez utóbbit is. Jóval  életszerűbbnek találja a néző, mint amikor főhőseink egy poros könyvből felolvasnak néhány mondatot, vagy amikor magukat Drakula eltitkolt szeretőjének képzelő, frusztrált, csipkefátylas-kalapos leánykák próbálnak rontást hozni az évfolyam beképzelt bálkirálynőjére.

Két ember testi-lelki gyötrődése, vívódása képzi az alaptörténetet, kiegészítve morális, vallási, világnézeti kérdésekkel. A film jóval inkább szól emberi érzésekről, haragról, gyűlöletről, szeretetről, megbocsátásról és önzésről, ennek keretét adja a horror-elemeket felvonultató történet. Ami a képi világot illeti, az alacsony költségvetés ellenére néha gyönyörű jeleneteket láthatunk, amelyek némelyike engem leginkább egy Gojira-klipre emlékeztetett.

Az A Dark Song nem ajánlott azoknak, akik pörgős, akciódús filmre vágynak. Nehezebben emészthető, megosztó, ugyanakkor a maga módján rendkívül szórakoztató darab, üde színfolt az egyébként kevéssé változatos palettán.

Értékelés: 7,5/10

(Absvrd)

        

Be the first to comment on "A Dark Song (2017)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*