Okkultizmus 7 – Arbatel

Néha muszáj egy kis fényt teremteni a sötétségben, és ezt a szabályt okkult rovatunkban is alkalmaznánk. Íme egy grimoár, ami végre nem arra keresi a választ, hogyan manipuláljuk az Úr által teremtett rendet, hanem hogyan éljünk tisztán és egészségesen a Földön.

Az Arbatel sok tekintetben egy különc a többi grimoár mellett, de így is az egyik leghatásosabb és legbefolyásosabb iromány lett. Nincsenek benne rontások, fekete mágia, démonidézés és őrangyalok – az Arbatel nem más, mint egy etikai útmutató, melynek témái többek közt a tökéletes harmónia megteremtése a Földön, valamint az ember és a magasabb szférák egészséges viszonya. Előtérbe kerülnek az olyan alapelvek, mint a kedvesség, a jóság, és nagy hangsúlyt kap a közösségben betöltött szerep fontossága – ellentétben a többi grimoárral, melyek a ceremoniális varázslásokhoz szükséges magányos és az elzárkózó életmódot követelik meg. A varázsló a közösség tagja, ugyanúgy, mint bárki más. Tudásával segít az embereken, példát mutat, és igyekszik megismerni és jobbá tenni a világot.

A világ megismerése és megértése alapvető pillére bármilyen okkultista gondolkodásnak és tudománynak. Nem hiába, hogy a korai alkimisták, és okkultisták alapvetően tudósok és fizikusok voltak, kíváncsi megfigyelők, akik folyton a természet törvényeiben keresték az alapigazságot.

Az Arbatel valamikor 1536 és 1583 között keletkezett Svájcban. Itt egy picit térjünk ki arra, hogy miért is lehetséges, hogy a legtöbb középkori grimoár valamikor a reneszánsz éveiben született A gnoszticizmus alapvetően a gnózis szóbol ered (angolul know, knowledge), ami átfordítva tudást jelent. Az egyik korai keresztény irányzatból alakult ki az az alapelv, hogy létezik vallások előtti, igazi tudás. E tudás elsajátításával az ember felemelkedhet az isteni szférákba, megértheti a teremtést és a világunk mozgatórugóit. Természetesen a kereszténység térhódításával ez a gondolat üldözött lett: Isten és ember között nem létezhet egyenes kapcsolat, köztük kell állnia az egyháznak, mint közvetítőnek. Ezek az okkult tanok eretnek iratoknak lettek kikiáltva, és az egyház vasszigora és megfélelmlítő ereje sikeres volt. A keresztes háborúkig kellett várni, hogy újra előkerüljnek a poros tekercsek. A szent célért küzdő lovagok megtalálták ezeket az iratokat a feldúlt mór templomokban, ahol valószínűleg tanulmányozás végett őrizhették meg azokat. A katonák és lovagok végül visszahozták magukkal Európába, ahol a reneszánsz emberközpontúsága és humanizmusa alatt újból kibontakozhattak ezek a gondolatok. Hirtelen trendy lett az alkímia. Menő volt alternatív tanokat olvasni és ismerni, és Salamon ősi, vallások előtti tudományai szárnyra kaptak: rengeteg “igazi” tudás született, és így sajnos lassan az egész már egy ócska bazár képét kezdte magára ölteni: boldog, boldogtalan kereste a reményt, hogy jobbá teheti önmaga életét és bepillantást nyerhet valami misztikus világba, és ez alaposan eltorzította a korai írások fordításait. Ezért íródott oly sok grimoár akkoriban. És ezért nehéz egy lecsupaszított képet kapni a gnosztikus tudományokról.

Minden esetre az Arbatel egy szilárdan megmaradt mű, mely alapforrásként tekint a Bibliára és a görög mitológiára. Valószűleg ezért is tudtak elterjedni az autentikus fordítások. Magyarázatai és útmutatásai egyértelműen követhetőek, nincsen szükség nehezen beszerezhető kellékekre. A könyv gyakran kitér korai pogány hiedelmekre és kultúrára, melyeket alig dokumentáltak, már csak ezért is érdemes leemelni a polcról is belelapozni.

levyathan

Be the first to comment on "Okkultizmus 7 – Arbatel"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*