Kontroll (2003)

Kontroll: A film, amely visszahozta a magyar filmet a nemzetközi körforgásba – az alkotás, ami megnyitotta Hollywood kapuit Antal Nimród előtt. Nevethetünk, izgulhatunk, borzonghatunk a klasszikus magyar filmen, ami a metró szürreális világát mutatja be nekünk. A Kontroll elhozza a poklot és a mennyországot, a rendszerváltástól ANNYIRA még messze nem álló Magyarországot és egy különös – és kevéssé szeretett – szubkultúrát, az ellenőröket és a (vélhetően nem ennyire extrém) mindennapjaikat!

 

Bulcsú (Csányi Sándor) egy különös fiatalember, akinek az élete a föld alatt zajlik egy különös pokolban (és most kivételesen nem az utóbbi napokban 40 fok körüli hőmérsékletre, és arra a légkondi nélküli szaunákra gondolunk, amit budapesti 3-as metrónak hívnak), ahol rivális ellenőr-csapatok küzdenek a jobb teljesítményért, fiatalok versenyeznek halált megvető bátorsággal (botorsággal – senki se próbálja ki!!!) a síneken, miközben a Gyalogkakukk szívatja a szerencsétlen kontrollereket – és még egy gyilkos is felbukkan…

2004-ban a hazai film már 20 éve nem jelent meg Cannes-ben, ezért is hozott nagy meglepetést, hogy az első filmes Antal Nimród elnyerte az “Award of the Youth” díjat a filmfesztiválon.

Amikor először láttam a Kontrollt, biztos voltam benne, hogy ez a film csak a magyaroknak szól – hiszen egy nagyon sajátos fővárosi szubkultúrát mutat be. Kicsit talán minden budapesti rossz szájízzel gondol az ellenőrökre, noha ők is csak mindennapos munkájukat végzik – zseniális ötlet volt az ő világukat (a metró birodalmát) megtenni a film hátteréül – ahol szürreális történések váltakoznak egymás után.

A zseniálisan felépített háttér mellett a cselekmény egyes mozaikjai is tökéletesen összerakottak – amikor a síneken futnak a metró elől, mindenki a karfát markolja. Kicsit később a pancser ellenőrök focidrukkerekkel találkoznak, nem kevés embernek valósult meg ezzel egy sokszor elképzelt álma, és bizony nehéz nem nevetni…

Csányi Sándor mellett Mucsi Zoltán, Pindroch Csaba, Badár Sándor és Balla Eszter is sokat tesz a történethez hozzá, a színészi játékra sem lehet panasz (de Herendi Gábor és Bergendy Péter is beköszön egy cameo erejéig).

A Kontroll a végül elhozta Amerikát a rendezőnek, aki hangulatos horrort (Az Elhagyott Szoba), kissé megosztó Ragadozó-folytatást (Ragadozók) és Metallica-filmet (Metallica: Through the Never) is rendezhetett ennek a filmnek a sikeréből kiindulva.

Mégis mi lehetett az az ok, ami megragadta a tengerentúli pénzemberek figyelmét ebben a “nagyon hazai” alkotásban? A válasz – hogy Antal Nimród felépített egy világot. A Metró él, mozog és lélegzik.  A karakterek egyediek, néhol viccesek, máskor drámaiak – ugyanúgy, mint a történet. A szimbolika nagyon mély, a színek, irányok mind-mind mögöttes tartalmat hordoznak, és semmi sem fehér- vagy fekete. A Kontroll rájátszik a sztereotípiákra, megmutatja, hogy a legtöbb ember “náciként” (lásd karszalag…) gondol az ellenőrökre, és egyben ki is figurázza ezeket a tévképzeteket, megmutatja, hogy mennyire emberiek és evilágiak is az (anti)hőseink.

Talán pont ezek a sztereotípiák az okai annak, hogy a Közlekedési Vállalat (feltételként előírt) monológjával kezdődik a film, mely szerint a film fikció, és a Vállalat munkatársainak az ábrázolása még véletlenül sem életszerű. Úgy gondolom mindenki másnak az első perctől egyértelmű, hogy Antal Nimród nem a valóságot mutatja be, hanem a fantázia világába kalauzol minket – és messze van a végállomás!

Értékelés: 9/10

 

 

eyescream & Fixxerx

Be the first to comment on "Kontroll (2003)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*