Élménybeszámoló: ELEFÁNT/ember (Genéziusz Színház)

elefántember thumbSzegedi bakancslistámon kiemelt helyet foglalnak el a Genéziusz Színház előadásai. A csapat számtalan érdekes téma mellett kiemelten foglalkozik a horror témájával, melyre kiváló példa már-már bejáratott klasszikusnak számító feldolgozásuk Stephen King Mumus című novellájából, az Elefántember, melyről még régebben készítettem egy interjút a rendező Horváth Istvánnal – majd néhány hete végre alkalmam nyílt meg is tekinteni a darabot.

A darab témája John Merrick, a hírhedt Elefántember történetének feldolgozása több forrás alapján. A Genéziusz csapata felhasználta a sokak által ismert Pomerance-féle drámát, David Lynch filmadaptációját, majd ezt a kombinációt nyakon öntötték saját, elvont, szürreális és helyenként nyomasztó jelenetekkel, szimbolizmussal. Dr. Frederick Treves, a Londoni Kórház tehetséges sebésze egy mutatványosnál akad rá John Merrickre, akit minden emberi képzeletet felülmúló testi torzulásai miatt vásári látványosságként, szörnyszülött “Elefántemberként” mutogatnak. Treves busás összegért “kikölcsönzi” Merricket tulajdonosától, majd később elvállalja, hogy a kórházban otthont nyújt számára és gondozásába veszi. Merrick torz külseje mögött azonban csodálatos, ártatlan emberi lény rejtőzik – aki mellett brutális kontrasztban bukkan ki a társadalom és az emberi természet képmutatása, hibáinak serege.

elefántember 01

Túlzások nélkül állíthatom, hogy nem csalódtam a Genéziusz prezentációjában. A darabban túlnyomórészt a Pomerance szövegkönyv dominál – ám a módosítások, átírások a darab néhány elemét és jelenetét igen ügyesen burkolják be más hangulattal, más mondanivalóval. A hatás, ahogy azt István is jellemezte a vele készített interjúban, egy torz kalitka, melyben pont a torzszülött, ártatlan és naiv Merrick az embernél is emberibb ember, míg látogatói, illetve jótevői (köztük az eredeti anyagnál néhány árnyalattal önmardosóbb, egyúttal negatívabb karakterként ábrázolt Treves) emberbőrbe, erkölcsök és hamis jóindulat mögé bújt szörnyek. A megváltást és a megnyugvást szürreális módon az orosz altatódallal, rémálomszerű alakokkal kísért halálmotívum, a csábító túlvilág jelenti.

elefántember 02

Az átírás tehát sikeres – ezt azonban nem mondhatom el kivétel nélkül a hozzáadott elemekről is. A szimbolizmus, az audio-vizuális elemek többnyire tökéletesen működtek, és bár nagyon tartottam ettől a változtatástól, még az egész testes jelmezbe bújtatott Merrick is a darab előnyére vált (az eredeti forgatókönyvben ugyanis külön ajánlás, hogy a címszereplőt alakító színész smink és maszk nélkül, pusztán testtartásával és a többi szereplő reakcióival mímelje a torz megjelenést).

Azonban főleg a darab második felvonásában nem egyszer volt olyan érzésem, hogy egy kicsit túlzásba vitték a szürreálisnak szánt elemeket – hiába vagyok személy szerint nagy Marilyn Manson rajongó, amikor egy ponton szinte négy-öt percenként kísérte a jelenetváltásokat valamelyik száma, az már egy kicsit soknak tűnt. De hasonlóan, a felbukkanó rémálomalakok, párkák sem tudták kifejteni teljes potenciáljukat, Merrick önmagában mind látvány, mind karakter terén egy annyira erős elem ilyen szempontból, hogy elrabolja a reflektorfényt, és mellette néha már-már kicsit soknak is tűnt a horrorisztikusnak szánt elemek ilyen adagolása.

elefántember 03

Ami még ezeket is feledteti, az a Genéziusz Társulatának alakítása. Aki ismeri a történetet, az tisztában áll vele, milyen iszonyatos színészi teljesítményt követelnek a főbb szerepek, milyen könnyen állhat rajtuk a siker, vagy bukhat siralmasat ez a történet. A Genéziusz csapata pedig ilyen téren is remekel, mind a Merricket súlyos smink és jelmez alatt alakító Hajdú Róbert, a Trevest alakító (és a zseniális díszletekért is felelős) B. Juhász Péter kiváló munkát végeznek, de mellettük még muszáj említést tennem Annus Szabolcs (Ross Bytes, Merrick “tulajdonosa”), Gárdián Edit (Mrs. Pool), Üllei Kovács Gizella Anna (Mrs. Kendal) és Rupáner Ágnes (Mrs. Carla Gomm) játékáról is.

Az ELEFÁNT/ember megtekintését így csak ajánlani tudom az érdeklődőknek – ha nem is hibátlan minden elemében, a színészi alakítás, illetve maga a darab átírása, átértelmezése még azok számára is élvezetessé teszik, akik esetleg már karcosra nézték Lynch adaptációját, és több különböző társulattól is látták az eredeti drámát.

(Az előadások dátumaiért kövessétek a Genéziusz honlapját és Facebook oldalát)

Be the first to comment on "Élménybeszámoló: ELEFÁNT/ember (Genéziusz Színház)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*