Dean R. Koontz: Az ősellenség (2000)

Dean R. Koontz nevét szerintem nem kell senkinek bemutatni. Aki kicsit is jártas a horror műfajban tudja jól, hogy korunk egyik legkiválóbb rémtörténet írójáról beszélek. Könyvek tucatjait köszönthetjük neki, melyek közül szerencsére sok megérte a magyar fordítást is. Mostani cikkem alanya, Az ősellenség is eme regények közé tartozik, amiből egyébként ’98-ban Fantomok néven készült egy sajnos elég gyenge filmfeldolgozás is. No, de most nem a mozgóképről lesz szó, lássuk inkább magát a művet.

Jenny nemrég nyitotta meg Snowfieldben orvosi rendelőjét. A hegyi üdülőváros idilli helynek számít, tökéletes kikapcsolódást jelent mindenki számára. Ám mikor a fiatal orvos húgával az oldalán megérkezik a településre, azt teljesen kihaltan várja őket. A lakosok eltűntek, akiket pedig megtalálnak, azok mind-mind ugyan olyan megmagyarázhatatlan halált haltak. Jenny a körzeti seriffel és annak embereivel karöltve próbál a hátborzongató rejtély végére járni, de hamar rádöbbennek, hogy a város még sem olyan kihalt, mint azt eddig gondolták. Valaki, vagy valami figyeli őket.

Dean R. Koontz-nak van egy jó írói szokása, mégpedig, hogy nem szereti sokáig húzni az olvasó idegeit. Azonnal, már az első oldalon belevág a kemény atmoszféra teremtésbe, melynek köszönhetően az embernek esélye sincs a kényelmes belerázódásba, hiszen hamar nyakon van öntve minden jóval. Nincs ez Az ősellenségben sem másként. Az olvasót hamar magába szippantja a regény jól megkomponált sajátos hangulata, ami ellenben sajnos nem tart ki sokáig. A több szálra szakadó cselekmény ugyanis  elég hamar megtöri az élményt, aminek ilyesfajta kivitelezése szerintem nem volt jó húzás. Persze értem én, hogy a két hölgy szereplő bolyongása a kihalt városban nem tartható fent örökké, mert önmagában nem tud elég tartalmat adni, de az se egészséges, hogy a másik szálon sokáig nem történik igazából semmi érdemre méltó, mivel így a regény az elején jól felépített hangulatát egy az egyben elveszti mire újra felizzíthatná. Szerencsére a cselekmény végül hamar felpörög, miközben megismerünk minden főbb szereplőt, valamint igazán vérfagyasztó jelenetekkel végül visszatalál a tovatűnt hangulat is, egészen addig, amíg nem kapunk egy mondhatni felesleges, plusz mellékszálat.

Hogy miért húzom emiatt a szám? Mert bár dramaturgiai szempontból értem a funkcionalitását, hiszen olyan mint a film közbeni reklám, amit a legjobb jelenet közepébe vágnak bele, hogy az ember azért is végignézze – holott marhára nem érdekli az sampon gyártók legújabb vívmánya -, hogy le ne maradjon a folytatásról. Nos, ennek is ilyesmi érzete van: egy csipetnyi időhúzás, feszültség fokozás, hogy az ember jól felspanolja magát a következő fejezetre. S mindezzel nem is lenne baj, hiszen ez egy klasszikus, jól bevált technika, ha nem egy totál erőltetett, kifejezetten unalmas, teljesen lényegtelen mellékszálat kaptunk volna, amit végül az író egyfajta izzadságszagú filozofálással akar belemagyarázni a cselekménye, hogy már pedig igenis kellett bele. Na persze… Kicsit olyan érzésem volt, mintha eredetileg nem is lett volna benne, utólag íródott hozzá, mivel a történet végével az író nem tudott mit kezdeni.

Mert biza hiába a jó atmoszféra, a feszült cselekmény, az igazán hátborzongató jelenetek, ha a vége olyan semmilyen lett, némi erőltetett utóízzel. Az egész utolsó fejezet olyan, mintha Koontz már csak azért is eltökélte volna, hogy valami elgondolkodtató lezárást kanyarít ennek az egésznek a végére, amit ha kell, erővel, izzadságtól csöpögve, de odanyög. Kicsit felesleges, kicsit sok, kicsit túlfilozofált és erősen ötlettelen lett emiatt a regény lezárása.

Pedig ez akár az egyik legjobb könyve is lehetett volna az írónak. A cselekmény és a hangulat jó, a szereplőkkel sincs semmi baj, bár néha kicsit bugyután viselkednek, horrorisztikus elemekből sem szenvedünk hiányt, csak az a fránya befejezés, és a hozzá komponált abszolút felesleges, erőltetett mellék szál ne lenne, mert csak ez a kettő rondít bele az összképbe. De ettől függetlenül is erősen javaslom mindenki számára Az ősellenség elolvasását, mivel egy igazán szórakoztató élménnyel lesz gazdagabb ha nekiveselkedik.

Értékelés: 8/10

Wooltur

moly moly.hu logo

Be the first to comment on "Dean R. Koontz: Az ősellenség (2000)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..