Death Note: Desu nôto (2006-2007) (A halállista)-Másodvélemény

Talán keveseknek kell bemutatni Ohba Tsugumi 2003-ban elindult manga sorozatát, a Halállistát, mely talán a múlt évtized egyik legegyedibb és legemlékezetesebb japán alkotása. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy 3 évvel később egy, kicsiny hazánkban is igen népszerű, 37 részből álló animét készítettetek a történetből, melynek népszerűsége mai napig töretlen az egész világon.

Yagami Light (Miyano Mamoru) az egyetemi felvételi előtt álló fiatal fiú, iskolájának legtehetségésebb diákja, aki előtt igencsak ígéretes évek állnak. A fiatal Lightnak bámulatos nyomozói és logikai késégei vannak, mellyel ámulatba ejti rendőrfőnök édesapját, Yagami Soichiro-t, és környezetét. Tehetsége ellenére az ifjú unatkozik az iskolában, míg nem egy nap egy furcsa könyvecske kerül a birtokába, melynek a címe: Halállista. A listába írt utasítások szerint, mindaz, akinek a neve bekerül a könyvbe, meghal és mindehhez csupán az arcát kell még ismerni az áldozatnak, elkerülve az esetleges névrokon kiiktatását. Ha egyéb halálmódot nem ír be tulajdonosa a listába, szívroham végez a név tulajdonosával, ellenkező esetben pedig irányítani lehet akár a halál előtti utolsó cselekvéseket is. Light előtt hamarosan megjelenik Ryuk (Nakamura Shidô), egy halálisten, aki elmondja, hogy a listát ő dobta az emberek világába a sajátjából, és mostantól kezdve Light a tulajdonosa. Light rájön, hogy a kis könyvecskével tulajdonképpen megölheti a világ összes bűnözőjét, és így egy bűn nélküli utópiát alkothat, melyben ő mondja meg, ki élhet és ki nem, mint ennek a világnak az istene. Azonban ezek a gyilkosságok hamarosan feltűnnek a rendőrségnek és Light nyomába erednek, egy titokzatos, zseniális nyomozó (Yamaguchi Kappei) vezetésével, aki az L fedőnév mögé bújva üldözi a Kira néven elhíresült gyilkost. Így megkezdődik az L és Light közti elmeharc, mely mindössze egyféleképp végződhet: valamelyikük halálával…

Őszintén megvallva, ellentétben az legtöbb kollégával az oldalon, sosem nyűgözött le az animék világa. A karakterisztikus képi világa, a sajátos történetvezetési mód és a rengeteg japán kulturális utalás valahogy sosem tudták lekötni a figyelmemet, ennek köszönhetően még nem is láttam oly sok sorozatot vagy filmet ebből a kategóriából. Az a tény, hogy ezt a szériát mégis végignéztem, sőt mi több, tollat ragadtam és írok róla, azt jelzi, hogy a Death Note egy valóban különleges és egyedi anime. Miután a sorozat Magyarországon is elég népszerű, ezért rengeteg helyen olvashattok róla, így ismertetőmben szeretném elkerülni a szériával kapcsolatos legtöbb közhelyt, miszerint milyen fantasztikus és egyedülálló elmeharc szemtanúi lehetünk, vagy mennyi japán és keresztény kulturális utalást vélhetünk fel benne, köztük az almát, a bűnbeesés szimbólumát. Kritikámban inkább máshol keresem a Death Note sikerének a kulcsát, egy más fajta nézőpont szerint bemutatva a sorozatot.

A Death Note egy olyan anime, melybe a remek szimbolikájának köszönhetően sok mindent beleláthatunk, ám véleményem szerint a sorozat a felnőtté válásról szól. Yagami Light, hazájának legtehetségesebb diákja, azonban a széria elején még csak egy tanuló, zéró felelősséggel vagy életcéllal. Azonban egyszer mindenkinek fel kell nőnie, és akkor a felelősség az ölünkbe hullik, ahogy Light ölébe a halállista. A kérdés ilyenkor már csak az, hogy ki mit csinál ezzel a felelősséggel. Az ifjú japán diák maga a megtestesült tinédzser: azt hiszi övé a világ, hogy előtte semmilyen akadály sincs, rajta senki nem foghat ki, és olyanná formálhatja a világát, amilyenné szeretné. Erre Light-nak minden eszköze megvan, hiszen kiváló esze és tehetsége van jószerint mindenhez, egy igazi Übermensch, Nieztsche szavaival élve. Pechére azonban ellenfele, L is hasonló kvalitásokkal bír: ő sem tud veszíteni, képes bármire a siker érdekében, és ami a legfontosabb, hogy hisz is abban, hogy akármi történjék, a végén győzni fog. A külső jegyektől eltekintve a két ellenfél lényegében ugyanolyan, és épp ettől válik a széria rendkívül izgalmassá és fordulatossá, emiatt kerekedik felül egyszer az egyik, egyszer pedig a másik a nemezisén, mely miatt tűkön ülve várjuk mindig a következő epizódot. Ez nem a jó és a rossz csatája, melyhez alapvetően hozzájárul, hogy javarészt maga a gyilkos, Light nézőpontján keresztül szemlélhetjük az eseményeket, és még csak nem is egy Dávid és Góliát története: ez két Übermensch, két ugyanolyan karakter harca, melynek köszönhetően az izgalom és a feszültség szinte az elejétől a végéig fenn tud maradni a sorozatban. A másik remek húzása a sorozatnak maga a halállista: a lista nem pusztán összekötő kapocs Light és L között, hanem szerves része a sorozatnak, köszönhetően a bonyolult és zseniálisan megírt szabályrendszerének. A sorozat illetve a manga írói simán megcsinálhatták volna azt, hogy Light minden epizódban megöl néhány embert, erre L-ék reflektálnak, nyomokat keresnek, és a lista lényegében helyettesíthető lehetett volna egy pisztollyal. Ezzel szemben a valóságban az írók remekül kibányászták és zseniálisan beleírták ezt a természetfeletti szálat, és a listával illetve később listákkal és halálistenekkel olyan trükközések, csavarok történnek, hogy az ember a végén már azt se tudja, melyik lista melyik halálistené, és alapvetően egyáltalán most mi van.

Természetesen, ez a sorozat sem tökéletes. Habár kiváló, csavaros történetvezetéssel bír, melyben logikai hibát szinte keresve se találunk (a szerkesztőségi címre várjuk, ha ti esetleg mégis észrevettetek valamit ), azonban a szériának ifjúsági sorozat jellegéből adódóan valamilyen szinte gyermekbarátnak kellett lennie. Így sajnos néha megjelenik az a tipikus anime humor, amit én személy szerint nem kedvelek, valamint véleményem szerint nem nagyon illik bele ebbe a feszültséggel teli sorozatba, legalábbis nem ilyen jellegűen. Másfelől, Lighton, L-en, Ryukon és Light tettestársán, Misán kívül a többi karakter, melyeknek a végkifejlettben jelentős szerepe van, mindössze elnagyoltan jelennek meg. A legtöbben csak úgy, váratlanul tűnnek fel, majd néha nyomtalanul el is tűnnek, mintha a főbb négyesen kívül a többieket csak úgy bedobálták volna a történetbe. Mindezek ellenére jó néhány karakter halála, akit időközben kiírtak a sorozatban, remekül van felvezetve.

Összességében a Death Note egy film- vagy animetörténeti jelentőséggel bíró remekmű,melynek 37 epizódját mindenkinek érdemes legalább egyszer végignéznie. Egy izgalmas, fordulatos, csavaros történet, melyhez hasonlót keresve se találunk nem csak az animék, de lényegében a legtöbb sorozat között sem.

Értékelés: 10/10

Kele-man

Be the first to comment on "Death Note: Desu nôto (2006-2007) (A halállista)-Másodvélemény"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..