Stargate: Origins (2018)

Csillagkapu. Bő tíz évvel ezelőtt találkoztam ezzel a fogalommal, melyről nem is hittem volna, mennyire meg fogja változtatni az életemet. Habár korábban is érdekelt a sci fi és a horror műfaja, azonban a Csillagkapu szívott be teljesen ebbe a világba, varázsolt el végleg engem, és befolyásolt a pályaválasztásomban. Ezzel a személyes bevezetővel csupán annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy mennyire fontos számomra a Csillagkapu története, mellyel volt idő, hogy együtt keltem és feküdtem, és hogy mennyire szívügyeim ezek a sorozatok és filmek. Így szinte kislányként sikítottam fel, mikor megtudtam, újabb széria készül ebből a csodás franchise-ból. Az új sorozatról felröppenő hírek azonban később megrémítettek: 10 perces webepizódok lesznek, ráadásul a készítők előzménytörténetet mutatnak majd be nekünk, amely a ’30-as években fog játszódni, mikor még sehol nem volt Csillagkapu Program, de még magát a szerkezetet sem üzemelték be. Sajnos hamarosan kiderült, hogy aggályaim nem voltak hiábavalóak…

1938-ban járunk, tíz évvel azután, hogy Gízában, a piramisok alatt Paul Langford (Connor Trinneer)  professzor és csapata felfedezte a csillagkaput. A szerkezetet a professzor a nácik elől Amerikába szállítatta, és lányával, Catherine-el (Ellie Gall) együtt vizsgálják, mégis milyen funkciót tölthetett be a korai egyiptomiak életében. Hamarosan azonban betör hozzájuk néhány náci, Wilhelm Brücke (Aylam Orian) vezetésével, akik elmondják, hogy a lelet nem más, mint egy átjáró egy másik világba. Hamarosan meg is nyitják a csillagkaput az Abydos nevű bolygóra, és magukkal viszik a professzort. Catherine, akit egy náci katonával a Földön hagytak, megszökik és két barátjával az apja után ered a titkozatos bolygóra. Azonban azt egyikőjük sem sejti, hogy a bolygót egy titokzatos, gonosz idegen uralja, akinek a célja minél több ember rabszolgasorba vetése…

A sorozatok rajongójaként mindig is nehéz szívvel viseltem, hogy a legutolsó széria, a Csillagkapu Univerzum 2011-es befejeződése óta tulajdonképpen parkoló pályára került az egész franchise, így természetesen nagy reményeket fűztem az ebben az esztendőben indított websorozat felé, azonban ezek gyorsan szertefoszlottak. Az egyik legrosszabb dolog, amit egy olyan széria tehet, ami egy évekig elfelejtett világot próbál feltámasztani, ha szembe köpi a világot és annak a kánonját. A Stargate: Origins pedig pontosan ezt tette, hiszen az eredeti sorozat illetve a film alapjait kérdőjelezi meg. Catherine Langfordról és életéről eddig a szériáig nem sok mindent tudtunk, azon kívül, hogy az ő személyének köszönhető a Csillagkapu Program elindulása. Miután 1928-ban gyerekként részt vett apja ásatásán, ahol felfedezték az Ősök különleges portálját, apja mellett kutatta a titokzatos eszközt. 1945-ben tudta nélkül sikerült is kinyitni a kaput, azonban a rajta átkelő vőlegénye eltűnt a pocsolya alakú eseményhorizontban, melynek következtében a programot leállították. 1969-ben az időutazó CSK-1 (a Csillagkapu sorozat főszereplői) találkozott a hölggyel, mely ösztönözte Catherine-t a kutatások újraindítására, melynek következtében 1994-ben (a sorozat szerint 1996-ban) sikerült is féregjáratot nyitniuk az Abydos nevű bolygóra, mely után elindult a Csillagkapu Program.

Ebből a kis leírásból látszódik, hogy a sorozatokban és filmekben soha, egyszer sem került említésre, hogy Catherine vagy az apja valaha is átléptek volna a kapun egy idegen világba, hiszen akkor pontosan tudták volna, mire is való és mégis hogy kell használni ezt a titokzatos szerkezetet, melynek értelében teljesen értelmét veszti mind az eredeti, 1994-es alkotás, mind pedig az eredeti sorozat első néhány évadja. Az is kérdéses, hogy a németek hogy jöttek rá a kapu titkára, és arra, hogy a szerkezet egy másik világba nyit egy stabil féregjáratot. Sajnos a széria nem csak a kontiunitásban köpi szembe a korábbi sorozatokat. Az előző szériákban a főellenség goa’uldok nem saját maguk közül, hanem az általuk létrehozott jaffa fajból verbúválták a katonáikat. Habár ez még az eredeti filmben nem jelent meg, a későbbi sorozatokban központi témává nőtte ki magát, azonban a Stargate: Originsben sajnos egy jaffát sem látunk, a goa’uldok maguk harcolnak. Ezek alapján a széria lehetne mindössze az eredeti, ’94-es film előzménye, azonban a harmadik részben megjelenik a tárcsázó, melyet a Csillagkapu sorozat hozott be a világba, tehát a kánont tekintve teljes az inkonzisztencia.

Így mérgelődött a legtöbb Csillagkapu-rajongó, egészen az utolsó részig, ahol végül „megoldották” az előtte 9 részen át lerombolt kánont. Ez a megoldás azonban rendkívül erőltetettre és kényszerűre sikeredett, azonban számos, a későbbi filmekre és sorozatokra történt kikacsintások miatt végül elégedetten álltam fel a legutolsó epizód után. Úgy tűnik, az egész addig hanyagolt és semmibe vett rajongók hirtelen eszébe jutottak a készítőknek, így olyan részleteket tudtunk meg, hogy mért mosódott el az abydosi barlangban a Föld címének hetedik szimbóluma, vagy hogy született meg Ra rettegett első harcosa, Anubisz. Ennek köszönhetően végül mégis el lehet helyezni a szériát a Csillagkapu világában, azonban ez roppant erőltetetten és későn derült ki a rajongók számára.

 

A kontinuitás szembeköpésén kívül a sorozat számos más ponton is értékelhetetlenné válik. A látvány borzalmas, Abydos három holdját mintha csak odahányták volna egy vászonra a szereplők mögé, az épületek olcsó maketteknek tűnnek, a csillagkapu pedig annyira ronda, hogy még az Ősök is letagadnák (ők építették a kapukat sok millió évvel ezelőtt). Ezekre a hibákra sajnos nem mentség az alacsony költségvetés, a sorozat így egyszerűen élvezhetetlenné válik. A szereplőgárda sem tökéletes, hiába játszik benne a Csillagkapu: Atlantiszban megismert Connor Tinneer. A német szereplők erőltetett akcentusa már az elején idegesítővé válik, és korántsem tűnnek veszélyesnek, a főellenség, Asettel egyetemben, aki a többi, sorozatban és filmekben megismert goa’uldokhoz képest egyszerű pincsi kutyának tűnik.

Mindezek ellenére a széria gyermeki bája mégis magával tud ragadni néhány percre, mely Catherin-nek és a két katonatársának köszönhető. Az ő és a barátjaik kalandjai viccesek, izgalmasak, ráadásul feltűnik a későbbiekben még fontos szerepet játszó Kasuf is. Mindezek ellenére sajnos még az ő játékuk és történetük sem tudja megmenteni a sorozatot a teljes kudarctól. Összességében a Stargate: Origins egy érthetetlen és méltatlan folytatása a nagy és végtelen kalandnak a csillagokon túl. Ha igazak a hírek, újabb websorozatokat terveznek a készítők, melyek remélhetőleg nagyobb tiszteletben tartják a korábbi, nagy elődöket, és képesek lesznek feltámasztani ezt a csodálatos világot.

Értékelés:4/10

Kele-man

Be the first to comment on "Stargate: Origins (2018)"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..