Igaz történet alapján – Winchester

A Winchester a horrorfilmek talán legnagyobb közhelyét próbálja újabb köntösben feltüntetni. Sokadjára is egy kísértetjárta ház áll a történet középpontjában, azonban a helyzeten némiképp változtat a tény, hogy a Spierig testvérek alkotása esetében egy valóban létező sztorira építkeztek a készítők, cikkünkben pedig ennek a legendakörnek járunk utána. Lássuk, mi igaz a rettegett szellemkastélyt illetően!

Hogy a Winchestert megihlető háttértörténetet teljes egészében megértsük, érdemes visszamenni az időben egészen a XIX. század közepéig. 1839-et (más források szerint ez a dátum 1840) írunk, amikor Sarah Lockwood Pardee – a sztori későbbi főhősnője – egy felső-középosztálybeli család família sarjaként meglátja a napvilágot a Connecticut állambéli New Havenben.

Sarah élete a felületes szemlélődő számára nem tartogat túl sok érdekességet egészen addig a pillanatig, amikor életét összeköti 1862-ben egy bizonyos William Wirt Winchesterrel. Ha a kedves olvasó a Winchester név hallatán a legendás fegyvergyártóra asszociál, helyesen teszi, mivel William édesapja nem más volt, mint Oliver Winchester, aki büszke tulajdonosa volt ama bizonyos Winchester cégnek.

Az 1810-es születésű Oliver negyven éves volt, amikor felvásárolta a Volcanic Repeating Arms Company részvényeit, rá pár évre pedig a cég – amely akkoriban már a New Haven Arms Company nevet viselte – többségi tulajdonosaként igazgatta annak ügyeit. A történet azonban nem volt ennyire egyszerű, mivel bár a Volcanic ismétlőfegyverek kiváló technológiát képviseltek a piacon, hatékonyságuk messze elmaradt a kor nagyobb kaliberű fegyvereihez képest, így a várva várt üzleti áttörés egyelőre elmaradt. Oliver azonban nem adta fel, és felbérelte a zseniális mérnököt, Benjamin Tyler Henryt, ez a befektetés pedig egy valódi sikertörténet katalizátoraként működött. Az úriember ugyanis három év leforgása alatt tökéletesíti a fegyvert, amelynek továbbfejlesztett változata már a Henry puska néven vonul be a köztudatba. A szerencseszéria tovább folytatódott, pár évvel később ugyanis az 1873-as Winchester modell történelmet ír, és az utókor már csak úgy nyilatkozik róla, mint a fegyver, ami megnyerte a Nyugatot – ez volt ugyanis a fegyver, amelyet az Észak-Amerika nyugati vidékei felé vonuló telepesek számára ezerszámra gyártottak le.

Ezek alapján sejthető, hogy a házaspárnak anyagi gondjai nem igazán akadtak; a közhelyes kijelentésből azonban tudhatjuk, hogy a pénz nem minden, így Winchesterék háza tájékán is komoly gondok adódtak. 1866 június 15-én megszületik William és Sarah egyetlen közös gyermeke, Annie Pardee Winchester, aki tragikusan rövid időt tölt el ezen a világon: alig több, mint egy hónap múlva, július 25-én ugyanis – vélhetőleg valamilyen genetikai eredetű betegség következményeképp – meghal. 1880-ban Sarah apósa, a híres, már emlegetett Oliver Winchester is elhagyja az élők sorát, 1881 márciusában pedig férje, William is meghal TBC-ben. Nem szép dolog ilyenkor a piszkos anyagiakat felhánytorgatni, viszont esetünkben kénytelenek leszünk: Sarah megközelítőleg 20 millió dollárt örököl (ez mai viszonylatban, átszámítva valahol félmilliárd dollár körüli összegnek megfeleltethető), a Winchester cég 50 százalékos örököseként pedig kiegészítésképp nagyjából napi (!) ezer dolláros (ma ez 25 ezer dollár lenne) fizetés jut neki. Adva van tehát egy gyásztól sújtott özvegyasszony, akire óriási vagyon marad – ez a két tényező pedig alappillérként funkcionál majd a későbbi történéseket illetően.

Itt el is érkezünk ahhoz a ponthoz, ahonnan a fikció, a folklór – és az ezek által inspirált film cselekménye különválik a ténylegesen dokumentált adatoktól és tényektől. Nem kell azonban elkeserednünk, a valóság ugyanis ebben az esetben legalább olyan érdekes, mint a kevéssé bizonyított, ám annál hangzatosabb mendemondák.

A közhiedelem szerint Sarah egy Alan Coons névre hallgató médium egyfajta befolyása alá került, aki meglehetősen érdekes életvezetési tanácsokkal látta el a nőt. Közölte az asszonnyal, hogy családját jó ideje átok sújtja – ennek köszönhető a kis Annie halála is – aminek oka nem más, mint a Winchesterek tevékenysége. A família ugyanis fegyverbizniszével hozzájárult jópár ezer ember idő előtti elhalálozásához, ez pedig erős ellenszenvet váltott ki bizonyos túlvilági ügynökségek háza tájékán. Mi mást lehet ilyenkor tenni, valamilyen módon enyhíteni kell a csorbát; ez a vezeklés pedig Sarah esetében nem más volt, mint egy gigászi építmény felhúzása, amelyben valamiféle nyugalomra lelhetnek a feldühített lelkek. Természetesen, ha bármilyen okból kifolyólag Sarah abbahagyja a ház építését, jussa a halál lesz, arról nem beszélve, hogy így vélhetőleg a túloldalon történő kellemetlen számonkérés sem maradna el. A legenda szerint az özvegy komolyan vette a médium fenyegetéseit, így kezdetét vette a harmincnyolc éven át tartó sajátos Canossa-járás, amelynek következtében létrejött a különösebbnél különösebb építészeti elemekkel tarkított, fénykorában hét emelettel és több, mint százötven szobával rendelkező Winchester-ház. Bár egy 1906-os földrengés bár jelentős károkat okozott az épületben, Sarah tovább folytatta furcsa munkáját, egészen 1922-ben bekövetkezett haláláig.

Talán még a leglelkesebb horror-rajongók is sejthetik, hogy a több ponton is erős logikai buktatóktól tarkított történet – enyhén fogalmazva – nem teljesen igaz. Akárhogy is keresgélünk például, semmilyen bizonyítékra nem lelhetünk Sarah médiumnál történő kiruccanását illetően. Sőt, még az állítólagos látnok, Alan Coons nevét is hiába írjuk egyre nagyobb vehemenciával a keresőbe,  ide kapcsolódó találatként csupán egy nyugodt arcú country énekes, Paul Alan Coons mosolyog ránk vissza a képernyőről.

Ennek ellenére, ha a valóban fura építmény, és Sarah történetét böngésszük, rálelhetünk néhány érdekes adatra. Sarah kiemelkedő szellemi képességei már gyermekkorában nyilvánvalóvá váltak; tizenkét éves korára folyékonyan beszélt latinul, spanyolul, franciául és olaszul, valósággal falta a szépirodalmi műveket, ráadásként pedig némi muzikális talentummal is büszkélkedhetett. Mindennek következtében a lányra a New Haven Society a ‘New Haven ékköve’ becenevet aggatja. Ez még önmagában nem is lenne akkora különlegesség, az azonban jóval érdekesebb, hogy az ifjú Sarah életében – a családi-baráti körnek köszönhetően – olyan társaságok is kezdenek komoly, befolyásoló szerepet játszani, mint a szabadkőművesek, vagy a rózsakeresztesek. Ha egy pillantást vetünk a Winchester-kastélyra, nyilvánvaló, az ok, amiért az épület oly könnyen vadabbnál vadabb képzelgéseknek szolgált – és szolgál a mai napig táptalajul. Látszólag teljes mértékben érthetetlen elképzeléstől hajtva felépített, megtervezett elemek, különös motívumok, formák tarkítják, ilyen esetben pedig mondhatni két lehetőség közül választhat a logika mentén haladó érdeklődő: a tervező vagy híján volt valaminek, amit mi józan észnek nevezünk, vagy épp ellenkezőleg: minden lépését a tudatosság hatotta át, minden okkal került oda, ahol van.

Sarah Lockwood Pardee egyfajta életműként hozta létre az évtizedeken át folyamatosan bővülő kastélyt: filozófiáját, amelyet Francis Bacontól kezdve számtalan, olykor misztikus tanokat hirdető gondolkodó, művész inspirált, beleépítette a Winchester-házba. Sokan úgy tartják, Sarah egyfajta ‘magasabb rendű’ igazságot akart közölni mindezzel: a ház ugyanis egy hatalmas, megfejtésre váró rejtvény, amelyek homályba burkolózó rendek, gondolkodók tanait hirdetik. Valóban, a számtalan, kódolt üzenet összeállítható egy nagy képpé, hiszen a ház minden eleme része egy gigászi kirakósnak, amelyet a mai napig többen próbálnak a maguk módján értelmezni. Annak, aki teljes egészében akarja értelmezni Sarah üzenetét, alaposan el kell merülnie többek közt a filozófia, a geometria, a matematika a vallástan, az irodalom és a numerolóiga világába, ami valljuk be, nem kis feladat. Írásunkban az olvasmányosság érdekében némiképp korlátozva vagyunk, így mélyrehatóan sajnos nem tudjuk ismertetni a feladványok rendszerét, azonban akit jobban érdekel a kastélyt átszövő szimbolika, és rejtvényrendszer, ne habozzon belevetni magát a részletekbe.

Bár számos legendát olvashatunk a Winchester-házzal kapcsolatban, amelyek dühös, bolyongó szellemekről, vad spiritiszta szeánszokról számolnak be, azonban úgy gondolom, ezek hitelességüket tekintve igencsak megkérdőjelezhető forrásokból származnak. Mindezek mellett nem elhanyagolható szempont, hogy a köznép ajkán jóval könnyebben kelnek útjukra különféle mendemondák olyan esetekben, amikor a hétköznapi ember számára érthetetlen dolgokkal találkozik. Úgy gondolom, a Sarah Pardee által megálmodott és létrehozott Winchester-ház jóval inkább tekinthető egy magasan képzett, tehetséggel teli elme sajátos, egyedi megnyilvánulásának, mint az elkeseredettség félelem szülte, kényszeres termékének.

(Absvrd)

 

Be the first to comment on "Igaz történet alapján – Winchester"

Leave a comment

Your email address will not be published.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.